Az alagút végén a fény. És nem is csak amolyan derengő világosság a nagy sötétség végiben, hanem reménysugár is, hogy lesz magyar digitális feltámadás, és egyszer beköszönt a nagy nap, amikor minden honi honlapkészítő rádöbben, hogy a világ nyilvánossága előtti mutatkozás bizony komoly felelősséget jelent. A Krétakör Színház megújult honlapja olyan produktum, amely képes beűzni akár a legtechnofóbabb közönséget is valamelyik internetszolgáltató irodába szerződéskötés végett. Mert ötletes, egyedi, ugyanakkor hangulatos, jópofa, no meg ízléses is. És használható, ami nagy szó. Mivel hiába a sok vizuális hűhó, ha még a következő előadás dátumát sem találja meg az ember. A Krétakörnél azonban könnyen rendelhetünk jegyet bármelyik produkcióra, és közben elbámulhatjuk a virtuális pénztárba behajoló animált figurát, aki egyébként egész on-line színházi kalandozásunk során elkísér bennünket, merthogy ő tulajdonképpen egy menü. Mondom, hogy ötletes. A gondos szerkesztést a honlap legtávolabbi zugában is tetten érjük; a címzések, menüsorok, az előadásokról készült fényképekből összerakott galériák mind-mind lelkiimeretes programozásról árulkodnak. Hogy a munka fontos volt mind a megbízónak, mind a készítőnek, már a társulati névsornál bebizonyosodik: itt részletes önéletrajzot és fotókat is találunk, s nem csak a színművészek mutatkoznak be, hanem a stáb és a műszak tagjai is. Egyetlen negatívumként a honlap sebessége említhető, az ugyanis nincs, pontosabban az oldal lassúcska. Vagy szebben fogalmazva: művészien szemlélődő tempójú.

D. I., Heti Válasz, 2006. március 2.