1. fejezet: Személyes motiváció a témaválasztásban

Amikor elhatároztam, hogy dolgozatomat a mai magyar színházi társadalom leginvenciózusabb struktúrán kívüli alkotójának, Schilling Árpádnak, és társulatának, a Krétakör Színház bemutatásának szentelem, munkám céljául azt tűztem ki, hogy azoknak az embereknek, akik hasonló színház-csináló álmokat dédelgetnek - magamat is beleértve -, hasznos útmutatásul és biztatásul szolgáljon. A vállalkozás, ezeknek az embereknek a példájából kiindulva, nem lehetetlen. Persze nagyon sok feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy társulat létrejöjjön és fennmaradjon, de remélem, a buktatók elkerülésében is hasznos olvasmánynak bizonyul ez az összeállítás. Az alkotókkal és egy "külső szem", egy színikritikussal készített riportjaimban elsősorban a tapasztalataikra, pozitív és negatív élményeikre, problémáikra és küzdelmeikre voltam kíváncsi, de az általuk elmondottakban óhatatlanul elhangzik a társulatuk története is, ami - a Krétakör Színház esetében - talán már lerágott csontnak tűnhet. Kérem, nézzék el nekem ezt az ismétlést, és koncentráljanak a részletekre! Az egyes interjúk közlése után röviden összegezni és elemezni is fogom az általam fontosnak vélt jelenségeket, körülményeket, ezek természetesen szubjektív állásfoglalások, amikkel nem feltétlenül kell egyetérteni, inkább vitaindítónak szánom, hogy beszéljünk szerintem fontos jelenségekről.