A Siráj szárnyalása

A Siráj sok szempontból fordulópontot jelentett a társulat életében. A Csehovval való elmélyült munka - amelyet minden résztvevő pályája egyik legfontosabb, meghatározó szakaszának érzett - visszahatott a többi előadásra: új színekkel gazdagította, elmélyítette a színészi játékot azokban a darabokban is, amelyeket már régóta játszottunk. De meghatározó volt a Siráj a Krétakör külső megítélése szempontjából is: minden korábbi elismerés, díj és külföldi meghívás ellenére addig a társulatot a kritika és a nagyközönség is valahol a magyar színházi térkép peremén helyezte el. A Siráj volt az első olyan produkció, amelyet egyértelmű és egyöntetű elismerés fogadott: a POSZT-on elnyert öt díj révén, amelyek között ott volt a legmagasabb szakmai elismerés és a közönségdíj is, a Krétakör megkérdőjelezhetetlenül a magyar színház egyik legfontosabb tényezője lett. Ezt mutatta a külföldi siker is: az előadás diadalmenetben járta be a legrangosabb fesztiválokat, Edinborough-tól Moszkváig, New Yorktól Szöulig, és mindenhol díjakat és lelkendező kritikákat aratott.

Klasszikus másképpen

Küzdelmes, de számos új tanulsággal és értékes tapasztalattal gazdagító produkció volt az évad következő bemutatója, Moličre Mizantrópja. Egy nagy műalkotás megismerése még az egyszerű befogadó számára is mindig olyasmi, mint egy személyes találkozás az alkotóval - és sokszorosan az, ha az ember heteket tölt egy mű elemzésével, megértésével, színpadra állításával. Ilyenkor majdhogynem valóságos szerelmek szövődnek az alkotóval, vannak sértődések, viták, kérdések, szemrehányások. Amikor például a Siráj készült, folyamatosan magunkon éreztük Csehov tekintetét, és szinte az volt az érzésünk, hogy valódi párbeszédet folytatunk vele. A Mizantróp kapcsán a "nagy találkozás" nem csak Moličre-rel történt meg, hanem talán még élményszerűbben Petri Györggyel, akinek zseniális fordítása-átköltése olyan izgalmas, kortárs szöveg, amely rendkívül inspiráló alapul szolgált ehhez a nagyon mai előadáshoz. A verses szöveg megkövetelte másfajta játékstílus és színészi eszközök kidolgozása nagy kihívást jelentett a - Csákányi Eszter kivételével - csak férfiakból álló társulatnak. Az, hogy Schilling Árpád nagyvárosi meleg miliőbe helyezte az embergyűlölő történetét, új aktualitást, érvényességet és élt adott a darabnak. "Egészséges színház egy perverz korban" - írta róla egy kritikusa. A Mizantróp bemutatója új helyszínen: a Vidám Színpadon volt, amelyhez több produkcióval kapcsolódtunk: ide helyeztük át a Tháliából a Nézőművészeti Főiskola előadásait, és később itt tartottuk a Kasimir és Karoline bemutatóját is. Értékes munkakapcsolat alakult ki a Mizantróp dramaturgjával, Ari-Nagy Barbarával, aki a következő produkciót, a FEKETEországot is jegyezte.