Egy színházi közösségnek nemcsak kötelessége, de elemi érdeke is (ki)nevelnie saját közönségét. Ha figyelő tekintetre, analizáló értelemre, vitázó szellemre vágyunk befogadói oldalról, akkor olyan programra van szükségünk, amely a hazánkban klasszicizálódott színházi irányzat által még nem, vagy csak kis mértékben megrontott fiatalokat veszi célba.

Közelebb kell lépnünk hozzájuk. Lehetővé kell tenni számukra, hogy kapcsolatba kerülhessenek egy olyan élő, dialogizáló művészeti ággal, mint a színház.

Első lépésként bevezetjük a diákokat a feldolgozott témákba. Meg kell ismertetni velük a játszott műveket, azok szerzőit, az alkotások hátterét (irodalmi, történelmi, szociológiai, ha kell politikai értelemben). Ehhez óriási segítséget nyújthatnak maguk az iskolák, amelyek hatékony közreműködése nélkül a program végrehajtása szinte elképzelhetetlen. Középiskolákban az irodalom-, történelemtanárok, és természetesen az osztályfőnökök lehetnek segítségünkre, nem elfelejtve, hogy a diákok szellemi mobilizálása számukra éppoly nagy előnyt jelenthet a jövőben, mint színházunk számára. Egyetemeken egyes kurzusok vezetői, szakterületek tanárai, előadói építhetik be óráikba az adott előadás tematikáját. Ez az együttműködés kicsi extraenergia-ráfordítással is nagy eredményt hozhat az oktatás és a művészet fórumai között.

Második lépésben elvisszük a befogadóhoz az előadásokat. Természetesen ez olyan szcenikai megoldásokat feltételez, amelyek könnyen adaptálhatóak bármilyen típusú iskolai helyszínre: osztály-, torna- vagy díszterembe, de akár udvarra is. A Krétakör megjelenése az oktatási intézményekben egyben egy speciális színházi alkotóközösség megismertetését is jelenti, hiszen színházunknak nincs állandó helye, eleve vándorszínház. Nem csak esztétikai, de közösség-módszertani, ha úgy tetszik szociológiai kérdéseket is felvet, hogy ez milyen alkotói attitűdöt eredményez. Hogyan reagálunk a nehéz körülményekre, hogyan kovácsolunk előnyt a hátrányból? Mit jelent egy közösség tagjának lenni? Hogyan kommunikálunk egymással, mit jelent a tisztelet, és miért hasznos, ha hallgatunk egymásra? Hogyan kell a jövőt tervezni egy vállalkozásban?

A harmadik lépés a művészeti alkotás befogadás-technikájának kialakítása. Nem lehetünk arrogánsak, meg kell találnunk a módját, hogy - nem engedve szigorúan vett művészeti elképzeléseinkből - nyílt fórummá tegyük előadásainkat. Ebben színházunknak évtizedes tapasztalata van, hiszen gyakorlatilag minden produkciónk a nézőkkel folytatott közvetlen kommunikáció lehetőségeit kutatja. Az előadások utáni irányított beszélgetéssel (melyen keresztül segítünk a diákoknak kérdéseik artikulációjában és a megtapasztalt élmények rendszerezésében) bátorítani próbáljuk a művészetről való eszmecserét. Meg kell értetnünk, hogy nincs egy kanonikus értelmezés, hiszen az élmény befogadónként más és más. Ha ezzel megvagyunk, ki-ki bátrabban fogja szabadjára engedni asszociációit. (Egy diáklány a Leonce és Léna miskolci bemutatója után arra a kérdésre, hogy mi jutott eszébe a látottakról, azt mondta, hogy ő a nyárra gondolt a színdarabban felhasznált dinnye kapcsán. Vegyük úgy, hogy ez volt az első lépés, amikor valami, amit láttunk, összekapcsolódott azzal, amire vágyunk.) Hajlamosak vagyunk az alkotást egy rajtunk kívül álló univerzumként kezelni, ezáltal leválasztjuk magunkat és személyes tapasztalatainkat, élményeinket, vágyainkat egy olyan "termékről", amely egy másik emberi lény tapasztalatainak, élményeinek, vágyainak sűrített kifejeződési formája.

A fiatal embereket bátorítani kell gondolataik rendszerezésében és artikulációjában, fantáziájuk szabadjára engedésében, és nem utolsó sorban abban, hogy nyilvános fórumokon is vállalják véleményüket. Minderre a színház a legalkalmasabb terep, ahol a művészet az alkotás folyamatától a befogadás pillanatáig közösségi formát ölt, és ahol a személyes élettapasztalat a kollektív emlékezettel találkozik, netán ütközik.

A Krétakör hosszú távra tervez. Művészeti programunk alapja a folytonos megújulás. Számunkra a színház nem egyszerűen szórakoztató előadások sorozatát jelenti, vagyis a kultúrált elitnek szóló valamiféle szolgáltatást, hanem a közösségben való létezés és gondolkodás kutatását, a művészet felfedezését. Ehhez a kalandhoz azonban kísérletező kedvű, nyitott szellemű közönségre van szükségünk, új nézőkre, akik a színházat nem a színpad és a nézőtér, hanem az alkotó és a befogadó közti bonyolult, cinkos viszonyban keresik.

Hamlet.ws című előadásunkat - melynek valamennyi szerepét Gyabronka József, Nagy Zsolt és Rába Roland alakítja majd egy üres térben - a bemutatóját követő első félévben kizárólag közép- és felsőfokú tanintézményekben játsszuk majd. A nagyközönség 2007 őszén láthatja majd egy hosszabb budapesti előadás-sorozatban.

Az előadáshoz kapcsolódóan egy kézikönyv megjelentetését tervezzük, amely a Nádasdy Ádám-féle fordítás mellett tartalmazza a játszott szövegváltozatot, a próbák írásos lenyomatát, a rendező elemzését, az alkotótársak gondolatait, más koncepciók bemutatását, pszichológiai és szociológiai tanulmányokat, valamint jelentős hazai és külföldi bemutatók dokumentációját.