Előzmények
Éppen csak befejeztük nyáron a dörögdi Űrbázis projektet, amikor egy Marseille-ből érkezett levélben felhívták a figyelmünket az In Situ elnevezésű európai programra, amely köztereken létrejövő produkciók létrehozását hivatott támogatni. Az üzenet egyben meghívást is tartalmazott: amennyiben érdekel minket az ilyen típusú munka, szívesen látnak első összejövetelükön, amelyet Hot House-nak neveznek, és célja művészek valamint produkciós és bemutató helyek összehozása, a közös gondolkodás, tapasztalatcsere elősegítése, "megágyazás" esetleges későbbi együttműködések számára.
A Krétakörtől sosem volt idegen a szabadtéri, az utcaszínházi vagy akár a hely-specifikus alkotás, elég, ha a réges-régi Szerelem, vagy amit akartok előadásra utalok, amit egy IFA platóján vittünk körbe az országban; vagy a Feketeország 2005-ös szentendrei adaptációját említem, ahol az elhagyott szovjet laktanya egyik épülete adta a hátteret. De kétségkívül a 2006 nyarán, a Művészetek Völgye keretében, az egykori Űrtávközlési Földi Állomáson végzett munka során ízleltük meg igazán ezen alkotásmód rendkívüliségét, A csillagász álma elkészítése és bemutatása után erősödött meg az elhatározás, hogy folytatni kell a kísérletezést ebbe az irányba is. A franciák megkeresése tehát pont kapóra jött.
Kontextus
Azonban ettől még nem értettük, hova is érkezünk, mibe csöppenünk Schilling Árpáddal, amikor a toulouse-i repülőtérről jó egyórás transzfer után kitettek minket a már sötétségbe burkolózó Pireneusok lábánál fekvő szabadidő központban, a négynapos workshop helyszínén. Már a fogalmak szintjén is nagyon nehéz pontosan megragadni és visszaadni a nyugat-európai értelemben vett "utcaszínházat", melynek alkotói és fesztiváligazgatói közül mintegy ötvenen gyűltek itt össze a kontinens 11 országából. A zavar akkor tör rám először, amikor a recepciós pultnál (ahol a bejelentkezéskor szokásos formalitásokat intézzük és megkapjuk az első eligazítást) meglátom a témát körüljáró tucatnyi kiadványt, és persze nem tudom őket nem magamhoz venni. De elég a szobába lépve beléjük lapozni, s máris a szédülés kerülget, hiszen amit eddig csak alkalmanként fesztiválokon, filmeken láthattam, projektleírásokból, nagyrendezvények (pl. Világkiállítás, Európa Kulturális Főváros) prezentációjából megsejthettem, most itt van előttem leírva (s nem feketén-fehéren, hanem nagyon is színesen): ennek a műfajnak a végtelen sokrétűsége és sokszínűsége, gazdag történelme és kiforrott szakirodalma, meghatározó alakjainak zseniális kreativitása mellett a fiatal alkotók masszív és elsöprő erejű jelenléte. Felesleges is lenne bármilyen összevetés az otthoni viszonyokkal, mielőtt a szókincsünket egy kicsit helyre nem rázzuk, de annyi rögtön megállapítható, hogy természetesen a dél-francia helyszínválasztás maximálisan indokolt, hiszen itt nem csupán élő hagyománya van a közösségi művészeteknek, hanem negyedszázada meghatározó jelentőségű fesztiváljai, világhírre jutott társulatai, s az utóbbi évtizedben már államilag támogatott intézményei is.
Fogalmak
Tekintettel arra, hogy néhány nyugati országban a hatvanas évek óta töretlenül fejlődő, emancipációjáért folyamatosan küzdő művészeti ágról van szó, nemcsak stílusokat különböztethetünk meg, hanem korszakokat is, léteznek elavult és divatos irányzatok, s ezeket mind igyekeznek külön szóval, kifejezéssel megjelölni.
Kezdetben vala az utcaszínház, amely a hagyományos keretek közüli kitöréssel egyszerre képviselt műfaji és politikai provokációt, s kívánt újfajta módon új közönségrétegeket is megszólítani. Nagy érdeme, hogy segítette újra birtokba venni a közösségi tereket, felhívta a figyelmet azok politikai jellegére. Az egyre szaporodó nyári fesztiválok az ilyen jellegű előadások mellett természetesen helyet adtak az ősi hagyományt követő karneváli és vásári komédiásoknak is, utcaszínház lett tehát a zsonglőr és a képmutogató, a gólyalábas és a tűznyelő is, sőt egyre több szabadtéri előadás is megjelent, melyek nem feltétlenül kötődnek sem az utcához, sem más szituációhoz, egyszerűen kihasználva a szezonális adottságokat, Isten szabad ege alatt játszódnak, sokszor színházi körülmények közül át- és visszaalakítva. Ezek közül a leglátványosabb fejlődésen a cirkusz- és bábművészet ment keresztül. Az alkotások egyre komplexebb formát öltve (ötvözve a zenét, a képzőművészetek különböző ágait, a videót, a pirotechnikát, stb.) később az utcaművészet kategóriájába léptek, egyre hangsúlyosabb lett a látvány szerepe, ami az installáció műfajához vezetett. Eközben mások az egyedit, az autentikust kutatva jutottak a hely-specifikus projektekig, melyek egy-egy helyszín különleges adottságaiból inspirálódnak. Ez a módszer végtelen lehetőségeket rejt az épített, elhagyott vagy természeti környezet felfedezésében és bejátszásában, egészen a landart-ig, melyben nagyobb tájdarabok válnak a művészeti alkotás tárgyává/eszközévé. S amikor az ember visszahelyezi magát a tájba, megpróbálja azt annak sajátosságait figyelembe véve belakni, s ebből mutat valamit a környezetének, akkor landact-ról beszélhetünk. De térjünk vissza a településekre, hiszen a műfaj alkotói számára ma az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy ha forradalmasítani, megváltoztatni nem is lehet világunkat, miként lehet a művészet eszközeivel kapcsolatot létesíteni a közeg és annak lakói között. A környezet újrafelfedezése hétköznapi csodák, közös játékok, a színházi nevelés eszközeivel, ez mind a közösségi művészet terepe, s talán ma ez a legizgalmasabb, innovatív városi kifejezési forma.
Szervezők / szervezet
A mostani találkozó házigazdája a pronomade(s) elnevezésű szerezet, amely egy 11.000 lakosú itteni kisvárosban rendezett nyári fesztivál stábjából kinőve öt éve Utcaművészetek Nemzeti Központja titulussal finanszíroz és forgalmaz produkciókat Haute-Garonne tartományban. Egészen pontosan abban a felében, ahol sikerült közel 30 községgel együttműködési megállapodást kötniük, így ezen a települések összesen 75.000 lakosa élvezheti az évad 36 művészeti ajánlatát, melyek között tárgyanimáció éppúgy megtalálható, mint tangóest vagy rendhagyó körmenet, a közös bennük az, hogy egyik sem színházi térben játszódik, hiszen olyan nincs is az említet falvakban/kisvárosokban. A megyei, regionális és minisztériumi forrásokból gazdálkodó ötfős iroda látja el az összes szervezési és adminisztrációs feladatot, s munkatársainak még arra is kell maradjon energiájuk, hogy sofőrködjenek, amikor külföldi vendégeket kell a repülőtérről beszállítani - ahogy ez a mi esetünkben is történt.
Az európai networkot kezdeményező, marseille-i székhelyű Lieux Public annyiban különbözik az előző szervezettől, hogy régebb óta létezik, és több pénzzel gazdálkodik, így tevékenysége is szerteágazóbb és szélesebb hatókörű. A küldetését tekintve Utcaművészeti alkotómunka Nemzeti Központja elnevezésű szervezet saját hellyel is rendelkezik, ahol befogadó programot valósít meg, koncerteket, tárlatokat, konferenciákat szervez, kiadványokat publikál, valamint saját produkciókat is kiállít. A maga nemében a legjelentősebb francia szervezet (munkatársainak száma 18), európai hírnévre azonban csak akkor tett szert, amikor 2003-ban sikerrel pályázott a Kultúra 2000 keretprogram hároméves támogatására, s annak elnyerésével létre hozta az In Situ elnevezésű hálózatot, melynek munkája 9 nemzetközi utcaművészeti projekt megvalósulását és európai forgalmazását eredményezte. Az Európai Bizottság sikeresnek ítélhette a projektet, mert idén ismét hároméves támogatást szavazott meg a munka folytatására. (Tudni kell, hogy évente maximum 16 ilyen volumenű pályázati tervet támogatnak Brüsszelből átlag egymillió euróval.)
Az In Situ tehát második periódusába lépett, s ennek során fejleszteni kívánja tevékenységét. (Így kerülhetett képbe a Krétakör is.) Szélesítette a társszervezői és partneri bázist (francia, osztrák, brit, spanyol, holland, olasz, portugál, német, görög és belga szervezetek biztosítják a működési kereteket), nyitott kelet-európai művészek felé is (rajtunk kívül lengyel és szlovén alkotók is részt vesznek a mostani találkozón). A legjelentősebb döntés azonban, hogy öt lépésben végigköveti egy-egy alkotás létrejöttét. Az első az ún. Hot House (ahonnan e beszámolót írom), amely a projekt megírásához nyújt szakmai és anyagi segítséget. A második a koprodukciós hozzájárulás, amit maximum 12 kiválasztott terv nyerhet el. A harmadik, hogy rezidensi programokat szerveznek annak érdekében, hogy a már létrejött produkciókat egy másik ország közönsége előtti bemutatás alkalmával nyelvileg és kontextuálisan adaptálni lehessen. A negyedik egy mobilitás támogatás, amely a produkciók utaztatását könnyíti meg. Az ötödik pedig szakmai találkozók szervezése, melyek eredményeként létrejöhetne az utcaművészetek európai szintű elismertetésének és forgalmazásának kerete és annak anyagi bázisa. A szervezők nagyon okosan felismerték ugyanis, hogy egységes európai kulturális irányelvek hiányában, a művészeknek maguknak kell megfogalmazniuk elvárásaikat a politikusokkal szemben, európai identitást adni tevékenységüknek, s ehhez forrásokat követelni.
Résztvevők/szervezés
A mostani találkozón 20 művész és körülbelül ugyanennyi, fesztiválokat, szakmai szervezeteket képviselő partner vesz részt 11 ország képviseletében. A művészek bizonyos értelemben már kiválasztottak, hiszen akik ide meghívást kaptak egyúttal jogosultak az ötezer eurós megírási támogatásra is. Ezáltal nem arra kell törekedniük, hogy "eladják" magukat a piac képviselőinek (jövendő koprodukciós és forgalmazó partnereknek), hanem az időt valóban a tartalmi munkára, a bemutatkozásra és vitára lehet fordítani. Ennek érdekében a szervezők meglehetősen szoros programot állítottak össze, melyben három napon keresztül délelőtt 6-6 művész plenáris ülésen beszél a tervéről, majd délután kiscsoportos műhelymunka keretében mindenki 3 projekt részletes vitájában vesz részt. Ezen kívül naponta 3 ország utcaszínházi helyzetképét festik fel a felkért hozzászólók, este filmvetítéseket tartanak. S ha a közös étkezések, kötetlen beszélgetések mellett még maradna energia, mindenkinek szeretettel ajánlották figyelmébe a környék gyönyörű túra- és mountainbike útvonalait. Az első nap alapján nekem nem úgy tűnik, hogy most fogjuk felfedezni a Pirneusokat.