2007. január 2.
Dédapja Áprily Lajos költő, műfordító, nagyanyja Jancsó Adrienne
előadóművész, nagyapja Jékely Zoltán író, költő, édesapja Péterfy László
szobrász, bátyja Péterfy Gergely író. A Krétakörben játszik, az Amorf Ördögökben
énekel. Hamarosan önálló lemeze lesz.
Milyen lehet nálatok, a családban annak, aki nem művész?
Semmi különös, de anyámat például nagyon megviselte, hogy a nagyszülei
nevelték. Nekem már nagyon mély kapcsolatom volt a nagymamámmal, aki igazi
egoista volt. Lehet, hogy ez belejátszik abba, hogy még nincsen saját családom.
Nagyapám speciális természet, kicsi voltam, amikor meghalt, de a történetekből
és a költészetéből ez jön át nekem. Apám első generációs művész, neki minden
felmenője lelkész volt. Szóval eléggé őrültek voltak mind. Aztán ez a família
meg van spékelve egy jó kis történelmi háttérrel, mert Erdélyből települtek át,
ki a háború után, ki a hatvanas években, mint az apám. Egyébként meg szerintem
minden családtörténet érdekes, csak a miénkről a szokottnál több az írott
anyag.
Támogattak abban, hogy színész legyél?
Nem szóltak bele, mert alapvetően elfogadó család ez. Kamaszkoromban
rengeteg őrültséget követtem el, amiért szintén nem szóltak, például nem
végeztem felsőbb iskolát. Kétszer felvételiztem a Színművészetire, de nem
vettek fel, ami nem csoda, hiszen nem is voltam jó. Próbálkoztam különböző
társulatoknál, aztán az Arvisurában kötöttem ki.
Az ott töltött hét év alatt tudatosabb
lettél?
Inkább jó emberekkel találkoztam, olyanokkal, akik a mai napig is kollégáim,
például a Süsü (a Krétakör rendezője,
Schilling Árpád). Akkor még nem lehetett tudni, hogy merre tartanak az
alternatív színházi társulatok, és ki lesz, aki megmarad a pályán. A leszálló
ágban Pintér Béla menekített ki onnan pár embert, akik azóta is vele dolgoznak.
Nekem az ő társulata volt a Krétakör mellett az
első, igazi színházcsinálásos élményem.
Mennyiben volt más a új társulat? Mi a
"Krétakör-módszer"
lényege?
Hivatalosan 2ooo-től vagyok tagja a Krétakörnek, de
párhuzamosan dolgoztam velük a Pintér Béla-csapat mellett. Az első komolyabb
közös munkánkat ’97-ben, a Merlinben mutattuk be, a Kicsi, avagy mi van, ha a tiszavirágnak rossz napja van? című
darabban játszottam több szerepet. A darab a felnőtté válásról szólt. Úgy
készült, ahogy a Krétakör ma is dolgozik: elvonultunk
vidékre, ott születtek a jelenetekre az improvizációk. A most megjelent FEKETEország
DVD-n láthatók olyan extrák, amelyekből kiderül, hogyan zajlottak a próbák Bódvarákón,
Miskolc mellett, egy elhagyott telepen, ahová már a Hazámhazámmal is lementünk. Hogy pár improvizáció mennyire ugyanaz
maradt, és milyen erős volt az alap. A Krétakörben vált
nyilvánvalóvá, mennyire megkerülhetetlen a színész számára, hogy kezdettől
fogva alkotótárs legyen, hiszen a darab elkészülte után már ő dolgozik estéről
estére, és ha nem elég kreatív, akkor csak halott dolgokat reprodukál.
A jég című Szorokin-regényből készült
előadásban egy bántalmazott prostituáltat alakítasz, elég naturálisan. Hogyan
osztanak ki rád egy ilyen szerepet? Lehet szeretni ezt?
Furcsa pillanata volt az életemnek ez a találkozás. Ráadásul nem is ezt a
regényt akarta megrendezni Mundruczó Kornél, csak kiegészítésnek kaptuk, hogy
olvassunk még valamit az írótól. Már az első olvasáskor is iszonyú hatással
volt rám. Kornél azt mondta, hogy a társulatban a lányok közül hozzám áll
legközelebb Nyikolajeva figurája. Nem tudhatta, hogy más szempontból is
aktuális számomra a dolog. Éppen egy, bántalmazónak is mondható kapcsolatom ért
véget. Lehet, hogy hülyén hangzik, de ott, a színpadon az összes, valaha
bántalmazott nőért viselem el az ütéseket, és ez ad erőt. Pontosan tudom, hogy
a nézőtéren is ülnek olyan nők és férfiak, akiknek ez a probléma jelen volt
vagy van az életükben.
Számomra egészen elképesztő a
koncentrációd, sajnos önkéntelenül teszteltem ezt. A némára állított
mobiltelefonom pont a legnagyobb színházi csöndben rezgette meg az egész
padlózatot, úgy szólt, mintha meggyilkoltam volna valakit. Aztán te, egy örökkévalóság elteltével folytattad a
"meghalást" a színpadon, mintha mi sem történt volna.
Erre nagyon jól emlékszem, és megmondom őszintén, hogy a látszat ellenére
kicsit elment az a jelenet. Kényes pillanat, amikor két meztelen ember öleli
egymást három percig némán úgy, hogy a nézőnek is átélhető legyen, mi történt
velük. Ha nem hiszek ezer százalékig abban, amit csinálok, akkor ezt nem tudtam
volna így megoldani. Egy "Jég-blokk" alatt egyébként is egészen más
vagyok. Koncentrációval eljuttatom magam egy bizonyos állapotba, amiből nehéz
kizökkenteni a darab után is. Nem bírom ilyenkor például, ha egy kicsit is
kedves hozzám valaki, nem lehet hozzám érni, mert akkor kidurran az a gömb,
amit készítettem magam köré.
A jelenlegi repertoárról még mi a kedvenc
darabod?
Most az összes műsoron lévő darabot szeretem. Talán a
Siráj az egyik kedvenc, pedig abban nincs is nagy szerepem.
Csehovval tölteni egy hosszú estét, azt nagyon szeretem. Vele kapcsolatban ki
merem ejteni azt a szót, hogy szerelem. De Térey és Ibsen is lenyűgöz. A
Peer Gyntöt egy életen át kellene
játszani ahhoz, hogy rájöjjünk, mi a Nagy Görbe. Olyan ez, mint a mantrázás, ha
valamit sokszor elmondasz, akkor az értelméhez is közelebb kerülsz. Zsótér
Sándor rendezte a
Peer Gyntöt, és
vele azért jó a munka, mert elképesztő módon vezeti rá a színészt az értelmes
beszédre. Még mielőtt eljött volna hozzánk, az a legenda járta, hogy olyan,
mint egy orvos, és tényleg megjavított minket, lefaragta a manírokat. Azóta
tudom, ha kimondok értelmesen egy mondatot, az már elég, persze kell hozzá az
agyam is.
A Krétakör mára világhírű lett, sokat
utazik. Ennyi együttlét után törvényszerűen következik a leszálló ág. Nem
érezni ezt?
Ebben az évben elébe mentünk ennek, lekerült hat előadás a repertoárról,
vendégrendezőkkel dolgoztunk, és megegyeztünk abban, hogy többet vállalunk
külső munkát. Most mindenki, mint Peer Gynt, önmagát keresi. Én például többet
lépek fel mint énekes, visszatértem az Amorf Ördögök zenekarba a Tariska
Szabolcshoz és a Tövisházi Ambrushoz. Remélem, ez a mi hármas házasságunk
örökké fog tartani, bár ez a formáció így egy időre megszűnik. Nagyon régi
barátaim ők, a Szabit úgy ismertem meg, hogy megszültem a színpadon egy Szőke
András-darabban, az RS-ben. Ott mutatták meg a zenéjüket is, és azonnal tudtam,
hogy végre lesz egy zenekar, ahol énekesnő lehetek. Most egy válogatás CD-t
adunk ki eddig meg nem jelent Amorf anyagokkal is, és egy lemezeladós koncerten
fogjuk árulni
Pokol disco címmel
december 22-én az A38 hajón. Elárulhatom, hogy készítek egy szólólemezt, de
hogy kikkel, az legyen egyelőre titok.
Sisso, Magyar Narancs, 2006. 12. 21.