Az Ön számára mi volt az elmúlt időszak legmeghatározóbb kortárs művészeti élménye?

Csákányi Eszter:
Clark Ágit évekkel ezelőtt Halász Péter révén ismertem meg, mint nagyon kulturált, nagyon pozitív személyiséget, aki szinte feladatának érzi, hogy segítsen megismertetni a kiemelkedően jó magyar művészeket az Egyesült Államokban. Nagyon jóban lettünk, de a saját munkáit csak akkor mutatta meg, amikor nyáron meglátogattuk New Yorkban. Azután két hónappal ezelőtt Nagy Bálint Galériájában bemutatkozott a legjobb fotóival. A képein főként az árnyékokkal játszik, és ettől egészen különösek a fények és a formák. A hétköznapi tárgyak – például egy fonott nádszék, ami régen szinte minden házban kedvelt bútordarab volt – átlényegülnek ettől az „árnyjátéktól”. Ahogyan besüt a szobába a nap, lesiklik a fény a parkettára, a közönséges tárgy gyönyörű kompozícióvá lesz, és a fekete-fehér képeket elegancia, olykor finom szomorúság lengi be.
Az is nagyon megfogott, hogy valaki ennyire komolyan vegye a hobbiját, hogy kiállításon mutatkozik be. Nekem a színészeten kívül nincs semmi, amit fel tudnék mutatni. Míg neki ezekben a képekben – csak úgy mellékesen – benne van minden bölcsessége és humora.

Schilling Árpád:
Magánügy? ahol jártam még év elején. Kortársak között, keresve a kapcsolódási pontokat, kíváncsian, vajon, hogy kérdezik a mit, s van-e már válasz a hogyanra. Van-e forma, s tartalom?

Benczúr Emese: Never close enough to things
Sosem juthatsz elég közel a dolgokhoz.  (pukkanásos fólia, üvegfesték). Nagyon kellett, hosszú ideig elidőztem mindkét oldalán. Csomagolóanyagálom. Egy mondat (majdnem)vérrel, puffasztott csomagoló(mű)anyagba töltve, kifeszítve a semmibe. Határozott, nagyszabású gesztus. A kiállítás egyetlen igazi állítása. Nem menekül, nem teszi idézőjelbe bátortalan szándékát, nem viccel, közöl. Abban a teremben (helyes döntés a kurátorok és/vagy a művész részéről)  csak ez a kifeszített kijelentés volt kiállítva, mert nem tűrt volna meg mást: hely kellett neki. A többi teremben tátongott az űr, határozatlan vagy éppen kimódolt mozdulatok tömege próbálta felkelteni a látogatók érdeklődést, hasztalan. Konzekvencia: magánügy!
Gratulálok a művésznőnek, s kívánom, hogy feszítse tovább a húrt.

Pálfy Szabolcs: Busz
Egy igazán jó animációs film valamiről, ami tényleg van. Ha lehetne kérni, ilyenből szeretnék ötezeret és az egybolondszázatcsinálsortalanságból minimált. Találmány: az animált falusiak hangját önmaguk adták - végre igazi szinkron. A falu, mint közösség, mint lakóhelyformáció megroppan, összeomlik a szemünk láttára, s mi hagyjuk, hogy így legyen. A busz nem jár, mert elvitte II. Rákoczi Ferenc - álmodni azért szabad. Szocio-tanmese értelemmel, fantáziával, szellemesen és igazi együttérzésből kifolyólag. Régi idők dalai, még élő, de mégis halott emberek, egy kárhogyelvész kultúra. Köszönöm az élményt, s a gondolkodásra szánt időt.