 |
zenés dráma
tatabányai bemutató: 2006. március 10.
budapesti bemutató: február 1.
további előadások: február 2., 3., 4.
|
|
A szecsuáni jólélek nagyon sokszínű darab. Úgy kezdődik, mint egy népmese, sokszor meg olyan, mint egy kabaré, azután elindul egy kegyetlenül szép szerelmi történet, de mielőtt észbe kapnánk, már úgy sodor magával, mint egy krimi. Mágikus színház, vad színekkel, bizarr zenével, szívbemarkoló, erős érzelmekkel. A világ egyik legszebb és legnépszerűbb színdarabja.
 |
 |
|
Szereposztás:
Sen Te-Sui Ta - Tóth Ildikó
Isten/Idős hölgy/Nagypapa/Jang asszony - Margitai Ági
Isten/Sin asszony - Takács Kati
Sógornő/Ember - Gecse Noémi
Isten/Asszony - M. Simon Andrea
Vang, vízárus - Derzsi János
Szun, pilóta - Horváth Virgil
Isten/Rendőr/Fivér/Su Fu, borbély - Egyed Attila
Isten/munkanélküli/Mi Csü, háztulajdonosnő - Honti György
Isten/Lin To, asztalos/Fiú - Chován Gábor
Ember/Unokaöcs/Bonc/Rendőr - Szabó Zola
Isten/Férfi - Kátai István
Továbbá: Niklai Judit, Váradi Gergely, Bukowski Márk
Díszlet: Valcz Gábor
Jelmez: Őry Katalin
Dramaturg: Kárpáti Péter
Zenei vezető: Lázár Zsigmond
Zenészek:
Farkas Rózsa - cimbalom
Nehre Daniela/Györe Csilla - ütős hangszerek
Rucek Réka - zongora
Varga Borbála - szaxofon
Rendező: Novák Eszter
"A tatabányai előadás nemcsak a rendező pályáján jelent egyértelmű előrelépést, hanem annak a virtuális társulatnak a művészi életében is, amely köréje csoportosul…
A jelenkorra utaló áthallások ellenére az előadás teljes mértékben elkerüli az ebből adódó csapdahelyzeteket: a didaxis veszélyét éppúgy, mint a szentimentalizmusét. Az előbbit azzal - amire utaltunk már -, hogy a jelenetek az emberi igazságokat bontják ki, az utóbbit azzal az intim, oldott játékossággal, amely a produkcióban mindvégig jelen van…
Remek például az a pillanat, amikor a Sen Te szállásán összepréselődött istenek egyszerre kénytelen álmukban megfordulni. Mulatságos az a kép, amikor a trafikban összeverekedő "vendégek" lelassítva dulakodnak. Virtuóz az a játék, ami abból bontakozik ki Sen Te és Szun lakodalmán, miközben hiábavalóan várják Sui Tát, hogy a vőlegény évődő kérdéseket tesz fel a menyasszonyának…
Az említettek mellett az előadás egyik legnagyobb erénye a kiváló színészi alakítások sora…"
"Több mint szereposztási poén, hogy az isteneket játszó színészek adják, mintegy másodállásban, azt a siserahadat, amely megszállja a tenyérnyi dohányboltot (ez is milyen jó: a hatalmas színpad közepén ott zsúfolódnak egy parányi térbe, olykor cipő-kanállal kell bepasszírozni őket, hogy beférjenek). A tömeg ábrázolásában és mozgatásában, e kényes színházi feladványban Novák Eszter hagyományosan invenciózus és remek - ezért aztán nemcsak a kis dohánybolt lerablói, hanem az esküvő vendégserege, illetve Sui Ta dohánygyárának munkásai is hatásos és borongós tablót "üzennek"….
Nemcsak markáns értelmezés és színházi világ, hanem igen jó színészek is kerültek az előadásba. A tömeg például azért erős, mert többek között Margitai Ági, Takács Katalin, Honti György és Egyed Attila dolgoz ki benne egyénített alakokat…
A tatabányai előadás svungos értelmezésében Sen Te tehát egyrészt a tömeggel, másrészt a szerelmével kerül szembe, velük kell megküzdenie helyéért a nap alatt. És Novák bizony szembefeszül Brechttel: a várandós Sen Te sírva kérleli az isteneket, ne hagyják magára. És nincsen "Tisztelt közönség, kulcsot te találj, mert kell jó végnek lenni, kell, muszáj." Nem jó vég nincsen: kulcs."