Amerikai rendezőbarátunk, a Krétakör legújabb felolvasószínházának gazdája, Andrei Serban voltaképpen a Siráj láttán szeretett bele a társulatba, sőt olyannyira megihlette az előadás, melyet Amerikában látott, hogy maga is újra nekiállt megrendezni a darabot – s ez lett a Nagyszeben, Európa Kulturális Évada nyitó előadása. A műsorfüzetben lelkes szavakkal méltatja a Krétakört:

„Saját Sirály-produkciómat a Krétakör nevű, csodálatos budapesti társulatnak ajánlom. Tavaly New Jersey-ben láthattam a legjobb Sirály-előadást, amely e pillanatban létezik. Nemcsak kiváló színészek álltak előttünk, hanem igazi emberek, intelligens, érzékeny emberek, akik nem mímelték, hogy játszanak, hanem megélték és átérezték szerepüket. Épp ellenkezőképp, mint ahogy ez lenni szokott a színházban, ahol az érzést és az élményt csak mímelni szokás. Ezek a színészek nem elképzelték a szerepüket, szándékaikat belső hév tüzelte. Ezek a színészek ott voltak mellettünk, díszlet és jelmez nélkül, fény nélkül, pusztán szavaikkal, a köztük lévő viszonyokkal, tetteikkel és igazságaikkal. Olyan világosan és olyan közel, hogy megérinthettük volna őket. A rendező Schilling Árpád volt. Az ő produkcióját látva kaptam újra erőre, hogy megrendezzem a darabot ismét. Immáron harmadszor.”

Az azonban már furcsa véletlen, hogy a két hónappal korábban nálunk vendégeskedő Kristian Smeds is éppen ezt a művet állítja színpadra a tallinni von Krahl színházban több generációt felölelő színészcsaládok szereplésével. A bemutató március 17-én lesz.