Viszonyunk nem volt különösebben mély, de letagadhatatlan, hogy ő volt eddigi első és egyetlen nagyjátékfilmem producere.
Nem volt producer.
A producer forgatókönyveket hajt(at) fel, olvassa és elemzi azokat, konkrét elképzelése van dramaturgiáról, castingról, gyártásról, forgalmazásról, közönségről, tehát szinte mindenről.
A producer majdnem művész, és mégsem az, mert álmai az általánosra, s nem a konkrétra vonatkozóak. A producer a filmet látja, a rendező a jelenetet is.
Gyuri nem értett semmihez, ami a filmgyártást illeti. Ebben az egyben hasonlítottunk egymásra. Én sem értek hozzá. Sem akkor, sem ma. De volt egy sztorim (Tasnádi Istvánnal közösen), s Gyurinak tetszett az ötlet. Csináljunk egy filmet a média mocskáról! Pont. Ennél többet nem is beszélgettünk az ügyről. Néha együtt ebédeltünk ezek után, amikor is sokat mesélt életéről, a világról alkotott véleményéről. Ez néha tényleg érdekes volt, legtöbbször azonban kínosan érdektelen. Azért hallgattam, mert kellett a pénz, és némán asszisztáltam egy milliomos szófosásához. Megalkuvó voltam, pénzéhes lojalitásom miatti szégyenemet éjszakai alkoholizálással próbáltam feledtetni.
Miért írok ilyen dehonesztáló sorokat egy halottról? Mert igazak.
S mert e nélkül hazugnak érezném, ami most következik.
Gyuri bátor csávó volt, aki tényleg csakis magának köszönhette azt, amit elért. A tudat, hogy mindenre képes, adta neki az erőt, hogy akár egy olyan outsidert is, mint én filmhez segítsen. Senki nem adta volna a saját pénzét (nem kevés pénzt, miután állami támogatás egy kanyi sem volt a buliban), hogy egy huszonhat éves srác kísérletezzen, csak ő.
Ezt a pofátlan lazaságot tiszteltem benne, akkor is, amikor halálra idegesített, mennyire nem érdekli maga a munka: egy problémás jelenet alatt hangosan rizslabdázott a gyárcsarnok bejáratánál, míg végre vettem magamnak a bátorságot, és kiszóltam neki, hogy zavar.

Gyurit én nem ismertem.
De örülök, hogy találkozhattam vele.
Ő a pénzét arra (is) használta, amire kevesen: lehetőséget teremtett mások számára.

Váratlanul ért a hír.
Budai György halott.
Szevasz.
És köszönöm.