A Krétakör honlapján a Sirájt fordulópontként határozzák meg
a társulat életében. Mi volt a kulcspont az előadás koncepciójában?
Megfejteni
a szereplők viszonyrendszerét, s ezáltal megérteni Csehov szándékát, majd
tehetségünkhöz mérten megjeleníteni mindezt úgy, hogy közben ne mesehősökről,
hanem magunkról adjunk jelentést.
Maga
szerint mit mond az előadás a modern közönségnek? Személyes értelmezésről van
szó? A író és a rendező közti dialógusról, amely mai dolgokra mutat rá?
Nincs modern
közönség. Hazugságaink, melyekkel végtelen önzésünket igyekszünk leplezni,
cseppet sem változnak évszázadok során. Ha előadásunk esélyt teremt az üzenet
tolmácsolására, nem dolgoztunk hiába.
Gondolja, hogy könnyebb
más országokkal, más nemzetiségű és kultúrájú emberekkel kommunikálni és egy
mindenki számára ismert területen klasszikus szöveggel dolgozni? Milyen fontos
maga a színházi szöveg?
Egy prózai
színház számára, mint amilyen a miénk, a nyelv az elsődleges kommunikációs
eszköz. Ugyanakkor a színész fizikai és szellemi jelenléte, amennyiben él a
színházi keretek adta lehetőséggel, megérintheti az idegen ajkú befogadót is,
sőt erősebb jelek kibocsátására is alkalmassá válhat, mint a nyelv, amely ebben
az esetben csak közvetett módon funkcionál.
Hisz a
formákban?
A művészet
maga a forma. Azt sokan tudják, hogy miről érdemes beszélni, de azt csak
kevesen, hogy hogyan. A színház számomra a keretekről szól, amelyek határt
szabnak a gondolatnak és szenvedélynek.
Az Ön színházi
világában milyen módszerrel dolgozik a színészekkel?
Nincs módszer,
kommunikáció van, amikor van, s ha nincs, alkotás sincs. Akik nem értik
egymást, azoknak nincs miről beszélgetniük.
Maga a
nyelv probléma az előadásaiban? Azokban, ahol a színpad és a nézőtér között
folyik a dialógus?
Bízom
benne, hogy értjük egymást, s ha nem, annyi baj legyen. Ez nem jelenti azt,
hogy nem érezném át a nyilvánossággal járó felelősséget.
Ez a
második alkalom, hogy egy előadását bemutatják Görögországban. Gondolja, hogy
ugyan azok a kódok működnek minden országban?
Még magamat
sem ismerem, hogyan lehetnék biztos abban, hogy egy másik ember érti, amit
közölni akarok. Magammal vitázom, s ha következetes vagyok küzdelmeim során,
vagyis hitelességre törekszem, nem használom ki a másik belém vetett bizalmát.
Induljunk ki abból, hogy a színház alkalom a találkozásra. Hátha sikerül
egyszer.
Véleménye
szerint mi a kortárs rendező szerepe? Milyen a mai színház nyelve?
Ugyanaz a feladat, mint
ezer éve. Megérteni magunkat, s rajtunk keresztül a környező világot. Esélyt
teremteni a közös gondolkodásra. A katarzis a tükörbe nézés pillanata. Hoppá,
hát ez lennék én? A színház kiszakíthatja szemlélőjét az időből, ami által szabaddá
válhat, s így körültekinthet maga körül, láthatja magát ott és akkor, ahol, és
amikor él.
Közel érzi magához
Brechtet? Színháza nevét ő inspirálta. Mik a céljai színházának? Mi a
társulati modell az Ön számára?
Csak nem gondolja,
hogy össze fogom magam vetni Brechttel? A Krétakör az igazság keresését
szimbolizálja számomra pátosztól mentesen. Mindennek van közepe, pontosabban
létezik az út, mely a közép felé vezet. Én ezt keresem. Nincs modell. Én megyek
az utamon, aki meg jönni akar, s érti is, amiről karattyolok, az velem tart.
A Krétakör előre tekint,
de a számtalan külföldi meghívás ellenére világszerte, inkább és elsősorban
magyar közegben. Gondolja, hogy kis színházaknak lehet fontos hatása a
nemzetközi kultúrára?
Divatos
dolog ma globális identitásról beszélni, ami természetes, hisz nemsokára az
emberiség már nem a Földön, hanem az Univerzumban pozicionálja magát. Kérdés
persze, hogy mi van, ha nem találunk mást magunkon kívül. Én Magyarországon
születtem, s ez determinál, ha tetszik, ha nem. A magyar színház olyan, mint a
magyar nemzet, nyelve originális, létezésének formáit azonban nem maga
fejlesztette ki, egyszerűen átvette és saját körülményeihez hasonította. Több
fontos kezdeményezés is ismert a Krétakörön kívül is, de a mai napig nem tudnék
olyan alkotót említeni (magamat is beleértve), aki az egyetemes színházi
kultúrához bármit is hozzátett volna. Provinciálisak vagyunk, de lehet, hogy
egy görög számára pont ez az érdekes.
Még
nagyon fiatal és máris nemzetközi karrier áll a háta mögött. Gondolja, hogy
ezentúl még szigorúbbak a kötelezettségei? Mik a tervei a jövőre?
Én magam vagyok a
megrendelő, s a beszállító is egyben. Folytatom az utat befelé, s ha valami
olyasmire akadok, amelynek ismerete, más számára is hasznos lehet, azt nem
fogom véka alá rejteni.