Nagy sikerrel mutattuk be a Sirájt Athénban, az Athéni Epidauroszi Színházi Fesztivál keretében. A több hetes, június elejétől július végéig tartó fesztivál több tucat színházi, zenei, táncszínházi és képzőművészeti esemény sorozata. A színházi vendégek között olyan nagyhírű együttesek találhatók, mint a berlini Volksbühne (három produkcióval is: egy Marthaler-rendezés, A muslica címen, Dimiter Gotscheff nagyhírű Ivanovja és egy Frank Castorf rendezte Céline-előadás), Ariane Mnouchkine Théatre du Soleil-je, Bob Wilson rendezésében Heiner Müller Kvartettje, Isabelle Huppert főszereplésével vagy a - nálunk a Trafóban vendégszerepelt - holland Needcompany, de budapesti vendégszereplése után a fesztivál vendége lesz Laurie Anderson is.

A Krétakör Sirája az egyik első előadás volt a fesztivál alkalmából színházi játszóhellyé alakított hatalmas gyártelep egyik üzemcsarnokában, amely Athén központjától kissé távolabb, a Pireusz felé vezető út mentén helyezkedik el. Annál kellemesebb meglepetés volt, hogy mekkora érdeklődéssel várta a Krétakört a görög közönség: indulás előtt néhány nappal derült ki, hogy a tervezett három előadás helyett négyet kell játszanunk, annyian voltak kíváncsiak a Sirájra. A szokásosnál nagyobb nézőteret építettek be - az itthoni 80 helyett jó százötven férőhellyel - és végül a teltházas előadásokon még pótszékeket is be kellett állítanunk.
A tér nagysága egyébként nem könnyítette meg a színészek munkáját, mert sokkal nehezebb volt bemérniük, hogy milyen hangosan kell beszélniük ahhoz, hogy a nézőkhöz elérjen a szavuk - a második előadás első perceiben egy magyar néző be is kiabálta a színpadra, hogy nem hallja a színészeket. Ez a kis incidens egyébként érzésünk szerint nem mondott ellent az előadás szellemének, hiszen annak a közvetlen, a nézőkkel kapcsolatot felvevő játékmódnak, amit alkalmazunk, egyenes következménye a kétoldalú kommunikáció lehetősége.

Az első előadás utáni közönségtalálkozó egy kicsit a nyelvi nehézségek jegyében telt - úgy tűnt, Görögországban nem igen szokásos ez az intézmény, volt néző, aki nem értette, mit akarunk ezzel, mások a darab megváltoztatott vége miatt méltatlankodtak, végül az este a közönség tagjai közötti, számunkra már kissé nehezen követhető vitába torkollott.
Ezt leszámítva minden zavaró tényező nélkül, óriási sikerrel zajlottak az előadások, hatalmas tapssal és brávózással jutalmazták a színészeket, és rengetegen - főleg görög színészek - gratuláltak lelkesen az előadások után, mondván, hogy új horizontokat nyitott előttük a Krétakör, és ehhez hasonló színházat még nem láttak Görögországban. Hogy ez nem csak udvariasság volt, bizonyította, hogy az utolsó előadás alkalmából rendezett kis koccintáson a fesztivál igazgatója azonnal meghívta még egyszer a Sirájt - meg egy másik Krétakörös produkciót - a jövő évi athéni fesztiválra.

Idézetek a kritikákból:

"… a magyar színészek interpretációjukkal ledöntötték a csehovi hősöket piedesztáljaikról. Végre! (…) Schilling Sirájával abszolút választ ad az "új formák" kérdésére. Sztanyiszlavszkijon alapuló realizmussal és Brechten alapuló disztanciálással a mai színház történelmi méretű új javaslatát teszi meg rá."

"Felejthetetlen előadás, amely az orvosi műszer pontosságával kiméletlenül nyúl az emberi természet legmélyébe."
Lenyűgözte a nézőket a Krétakör Sirája, Kathimerini, 2007.06.13