Híre kelt, hogy eladják a Nemzeti Színházat. Nemcsak az épületet-, a borzadályt-, hanem az eszmét is. A maradék magyarságnak ezután, legalábbis idehaza nem lesz Nemzetije. Mert a nemzeti mind színházban, mint minden másban elavult eszme, korszerűtlen. Ócska. Nem kell. Ezt Schillinger Árpád úrtól, a Krétakör Színház művészeti vezetőjétől tudtuk meg, egyidejűleg azzal, hogy ő maga, Schillinger Árpád úr mint ember, és mint véleményalkotó tényező létezik. Ami most már magát Schillinger urat illeti, az embert, csak annyit mondhatunk, hogy nem lenyűgöző. Fizimiskájában, kopaszra nyírt fején, dekadenciát sugárzó tekintetében nincs semmi keresztnevéhez illően Árpád-i, már amennyiben a keresztnév fogalmát helyesen használjuk vele kapcsolatban. Viszont 30 egynehány éves korára már művészeti vezető, rendező, s művészetileg vezeti a Krétakör nevű színházat, amelyet sokan nem tudnak látogatni még akkor sem, ha tudják, hol leledzik és mit ad, mert esténként nyolcvan ember befogadására alkalmas. Valószínűleg nem is játszik minden este, ellenben állami vagy fővárosi támogatásból és nyilván banki szponzorpénzekből élt eddig - és ezután is. Ezután, amikor már nem lesz Nemzeti. Schillinger és a schillingerek előtt ez korlátlan érvényesülési lehetőségeket nyit meg.
Mindez a Hit Gyülekezete - itt kénytelenek vagyunk emlékeztetni Kukorelly Endrének, a kitűnő írónak és költőnek az Echo tévé egy roppant érdekes vitaműsorában elhangzott aranyköpésére, amelyet egy volt szttiszt, ügynök, aki őt feljelentgette, vallatásakor volt szíves mondani, amikor az a Hit Gyülekezetét húzta magára védőtakaróként: "szarok én a Hit Gyülekezetére". Tehát a Hit Gyülekezete televíziójában, az ATV-ben, Friderikusz Sándor egyik beszélgetőműsorában ismertük meg Schillingert, mint tényezőt, amikor Bálint Andrással, a másik budapesti színigazgatóval szemben támadta a Nemzeti eszméjét. Bálint András pedig, az idősebb, bölcsebb kolléga álláspontjáról, feltételek között, mintegy az elpusztítást is megengedve, és inkább a kívülmaradás szándékával védelmezte a Nemzetit. Az előző Nemzetit Demszky és az SZDSZ az Erzsébet téri gödörben akarta felépíteni, melynek Bálint András - az Oscar-díjas ügynök Szabó István és a magyarországi zsidóság élszínésze - lett volna az igazgatója. De hát az a színház ott nem épült meg. Ami megépült, én azt már sokszor láttam kívülről, mert valahányszor elmegyek a Szent László hídon, rávetem a pillantásom és mindannyiszor elborzadok. Ebből következik, hogy közelebbről még nem láttam. Ez a Fidesz produktuma volt, állítólag és Bálint Andrással szemben ennek a vezetésében óriási, mondhatni átütő a változás: eddig Jordán Tamás volt a Nemzeti Színház igazgatója, miután Huszti Pétert addig macerálták, amíg félre nem állt. Itt tartunk most. Schillinger Árpád megmondta, hogy nem kell Nemzeti. Valószínűleg ehhez igazodik a kormány és szégyenszemre a nemzet. Ha valaki megveszi, tetszése szerint kinevezheti bele Schilligert, mint internacionalistát, adhat neki új nevet, feladatot - esetleg új nyelvet! -, vagy ha úgy tetszik neki, halpiacot rendezhet be az objektumban. Magától értetődően egy Schillinger vezérigazgatásával.
Lehet, hogy Friderikusz is ugrásra kész. És az ATV, a Hit Gyülekezete és a Soros is, nemkülönben.