A Bánk-bánban kettős szerepet játszol, egy házaspár két tagját -  ez elég furcsa dolog lehet. Hogyan birkózol meg ezzel, próbáltál úgy gondolni a másik szerepre, mint egy másik személyre?

Annamari: Úgy gondoltuk, hogy nem kell két figurát játszani. Aki meghal és aki visszatér az ugyanaz az ember. A rendező, Zsótér Sándor arrafelé vezetett, hogy ne próbáljak egy másik embert játszani, történetesen egy férfit, egy olyan férfit, akit jól ismerek, hanem legyen a kettő egy és ugyanaz a személy. Sőt, Endreként  Gertrúdis jóval szeszélyesebb, őrültebb, nőiesebb, szabadabb lehet.

Gertrudis figurája igazából sokkal jobban ki is van fejtve a darabban, hangsúlyosabban van jelen, mint Endréé. Milyen ez a Gertrudis számodra?

Annamari: Irói szándék is, hiszen Endre a darab utolsó felvonásában érkezik, és nincs más dolga mint rendet tenni.  Gertrúdis olyan valaki, akit nagyon mélyen ismerek, és nagyon is megértem. Egy ügy érdekében cselekedni, minden áron valamit véghez vinni, ha kell szörnyetegnek lenni, ez mind olyasmi, ami bennem van valamennyire. Ez, bár produktív ,mégis nagyon arrogáns attitűd. Idegesítően lassúak, érzelmesek Gertrúdis körül az emberek. Szerelmi ügyekkel vannak elfoglalva, destruktívak, gyengék. A királynő egészen egyedül van, idegenként egy nem túl izgalmas szellemi közegben. Sajnálatra- és csodálatraméltó nő.

Az interjú további része a Bánk-bán honlapon olvasható!