Semmiből világot építeni - így is megragadható a színház elillanó lényege. Azonban az a látvány, ami a hamlet.ws előadásán fogadja a nézőt, már-már provokációnak hat, miközben legfeljebb feledékenységünk meg elkényelmesedett színházba járási szokásaink okolhatók meglepettségünkért. Mert itt mindvégig szó szerint semmiből kell a három színésznek, meg persze nekünk, nézőknek építkezni.

Alig tíz négyzetméteres, szigorúan üres, négyzet alakú teret ülünk körbe három, emelkedő sorban. A tornapadokból kialakított négy első sor közepén egy-egy "játszó szék". Az üres tér és a kiemelt pozícióban lévő székek jelenítik meg a Hamlet összes helyszínét - hiányérzet nélkül. Utcai fények és a terem "normál" világítása adja a fényt, a zenét majd maguk csinálják a színészek (zeneszerszámok nélkül persze). Kellékekre sincs szükség - a Szellem még a darab elején dühödt szitkozódással sodorja le fia fejéről az egyetlen, utóbb kellékként értelmezhető baseballsapkát, ezután azonban már valóban semmilyen tárgy nem töri meg a szikár, célszerűségében nagyszerű rendet.