„Ha végigmegyünk a körúton, és megkérdezünk 50 embert, nem lesz köztük olyan, aki ne látta, vagy ne olvasta volna a Hamletet.”
A hölgy felvetése már első hallásra is képtelenségnek
hangzott. Egyike azon fajta állításoknak, amelyek a világ kulturális
állapotáról való teljesen hamis és illuzórikus ismeretekről árulkodnak. Ezzel
szemben nekem most három határozott állításom van:
1. 2007. augusztus 21-én 21 és 23 h között Pesten a Körúton
50 ember közül soknak fogalma sincs arról, ki/mi az a Hamlet.
2. Persze az is lehet értékes ember, akinek fogalma sincs,
ki/mi az a Hamlet.
3. Nekünk – színházi embereknek, pedagógusoknak –
törekednünk kell arra, hogy minél több ember szoríthasson kezet
intellektuálisan Hamlettel.
- Tudja-e, ki írta?
- El tudná-e mondani pár mondatban, miről szól?
Ezenkívül megkérdeztük még életkorukat és foglalkozásukat. A felmérésből a következő derült ki:
50 emberből csupán egyetlen ember nem hallotta még ezt a szót: Hamlet. Viszont arra a kérdésre, hogy ki írta, már 11 ember nem tudott válaszolni, köztük egy 19 éves tanuló, vagy a holland védelmi minisztérium munkatársa. A harmadik kérdésre, csupán 12 ember tudott kielégítő választ adni, bár voltak, akiknek „valami rémlett”. Például egy most érettségizett tanuló a következőt válaszolta: „Egérfogó-jelenet, színház a színházban, monológ, amit meg kellett tanulni, a királyi udvarban mennek a disznóságok.” Többen keverték a Romeó és Júlia c. drámával. Volt, akinek magáról a történetről fogalma sem volt, viszont boldogan mesélte, hogy a fia számítógépes programmal montírozott egy előadást Gábor Miklóssal a főszerepben, mert a fiának nagyon jó számítógépe van.
Egy biztonsági őrnek nem jutott eszébe, ki írta, és miről szól, de ha kérhet egy mobilszámot, szívesen visszahívna minket, és elmondaná, ha eszébe jut. Volt, aki annyit tudott, hogy operát csináltak belőle, de még soha nem látta.
 |
Felmérés (19,5 kByte) |