A theresienstadti koncentrációs táborban komponált megrázó Ullmann-opera, az Atlantisz császára, avagy a Halál nemet mond a szeptemberi bemutató után három napon keresztül újra látható. Egy lenyűgöző zenemű, egy torokszorító történet Lukáts Andor rendezésében, Fischer Iván művészeti vezetésével!

A zeneszerző-karmester Viktor Ullmann 1898-ban született Csehországban, német nyelvű zsidó családban. Iskoláit Bécsben végezte, Schönberg tanítványa, majd Alexander Zemlinsky asszisztense volt a Prágai Operaházban. Amikor 1942-ben a theresienstadti koncentrációs táborba deportálták, már a prágai zenei élet ismert alakja volt, csaknem negyven művel, köztük két operával a háta mögött. Theresienstadt (Terezín) a nácik kirakattábora volt, ahol az Európa különböző országaiból oda deportált művészek rendszeresen rendezhettek hangversenyeket és operaelőadásokat. Ullmann a szintén ott raboskodó költő és festő, Petr Kien librettója alapján 1943-ban kezdett hozzá operája komponálásához. A zenekar méretét és hangszereit a körülmények szabták meg: a vonós hangszereket többek között bendzsó, harmónium, fuvola, csembaló és altszaxofon egészítik ki. A történet alig leplezett parabola az emberi életet semmibe vevő nácikról. Atlantisz zsarnok császárának értelmetlen öldöklését a Halál is megelégeli: sztrájkba lép. A császár először örül: katonái ezentúl hallhatatlanok lesznek, de amikor hadserege agonizáló sebesültjei hiába várják a Halált, engednie kell. A Halál azonban kemény feltételt szab: akkor veszi fel a munkát, ha első áldozata maga a császár lesz. A próbák 1944 nyarán kezdődtek el a lágerben, az októberre kitűzött bemutató azonban elmaradt, mert a tábor vezetése a librettót megismerve betiltotta a darabot. A közreműködő zenészek és énekesek többségét, köztük Ullmannt is átszállították Auschwitzba. A zeneszerző a gázkamrában végezte életét.

A Theresienstadtban raboskodó Hans Adler 1955-ben könyvet írt a "mintatáborról". Ebben hosszan foglalkozott Ullmann operájával, de az csak 1975-ben derült ki, hogy Adlernek a partitúrát is sikerült megmentenie. A szenzációs felfedezés után nem kellett sokat várni: a mű ősbemutatója 1975. december 16-án volt, az amszterdami Bellevue Színházban, 31 évvel Ullmann halála után. A megrázó és csodálatos operát azóta a világ számos dalszínháza műsorára tűzte, Magyarországon 2007. szeptemberében a Művészetek Palotájában került sor a premierre.

Az Ullmann-opera Theresienstadtban tervezett, végül elmaradt előadásának résztvevői közül egyetlen személy, a Halál szerepét éneklő cseh Karel Berman élte túl a koncentrációs táborok poklát. Az ő hagyatékából került elő a terezíni emlékmúzeumban őrzött próbafüzet, amelybe saját szólamát és a próbák során elhatározott zenei és szövegváltoztatásokat jegyezte fel.

A füzet lapjainak másolatából 2007. október 20. és november 5. között kiállítás látható a Trafó kávézójában.

"A szerző (…) közép-európai zenei nyelvében ott visszhangzik a cseh hagyomány, Alban Berg érzelemmel telített modernizmusa, Kurt Weill fanyar songjainak érdes harmóniavilága és a koncentrációs táborban is mély hittel ápolt német tradíció. Ám e sokféleség csak színezi, csillámló részletekkel gazdagítja a nagy tehetségű szerző autonóm zenei világát. Az Atlantisz császára parabola a javából, a Halál itt nem arat, éppen hogy sztrájkol.(…)

Ullmann zeneszerzői kvalitásait számomra egyértelműen igazolta, hogy a parabolából egyenesen következő szatirikus, ironikus hangvétel mellett az emelkedett, patetikus, egy szerelmi kettősben pedig líraira váltó tónus egy pillanatra sem vált a paródia prédájává, Ullmann tökéletesen egyensúlyozott a kötélen, nem billent át egyik oldalra sem, parodistaként és (ezúttal elkoptathatatlannak tűnő nagy szó következik) humanista hitvallóként is végig hiteles maradt. Ebbéli benyomásunkat egészen biztosan az is erősítette, hogy a pálca helyett göcsörtös faággal vezénylő Fischer Iván remek munkát végzett, nem billentette ki az interpretációt valamelyik lehetséges irányba, ha valami, akkor ez tényleg kongeniális előadás volt." /Molnár Szabolcs, Magyar Narancs/

Az előadásra szóló jeggyel 2007. november 30-ig ingyenesen megtekinthető a Holokauszt Emlékközpont kiállítása, valamint az előadások napján 18:30-19:30 között részt lehet venni a Tomi című foglalkozáson, melynek során egy, a terezíni lágerben élő család életébe pillanthatunk be egy olyan képeskönyvön keresztül, amit egy festőművész apa rajzolt kisfia harmadik születésnapjára. A könyv egyszerre dokumentum és fikció: színes album a gettó mindennapjairól, a vágyakról, a megnyugtatóvá rajzolt félelmekről, az elveszített életről, és a remélt jövőről.

Holokauszt Emlékközpont: 1094 Budapest, Páva u. 39.

Az Emlékközpont november 1-jén zárva tart, de a Tomi programot megtartják az érdeklődőknek.

Szereplők:

Overall császár: Molnár Levente (bariton)
A halál/The Death: Cseh Antal (basszus)
Bubikopf: Kiss Noémi (szoprán)
A dobos: Mester Viktória (mezzo)
Harlequin, A katona: Megyesi Zoltán (tenor)
A hangszóró: Gábor Géza (basszus)

Jelmeztervező/Costumes: Nagy Viktória
Karmester/Conductor: Julian Kuerti
Rendező: Lukáts Andor
Művészeti vezető: Fischer Iván