December 14., 15., 17., 20.00 - SIRÁLY

verbálisan textuális oralitás

Pilinszky János színművét fokozatosan mellőzve

Szókimondó előadás sok nevetéssel, pikáns pillanatokkal és némi megrázkódtatással.

Cselekedeteink legmélyén mi magunk, a szabad én, a csodálatos szabadság.

"Négy mikrofon, egy hokedli, egy lámpa, egy bölcsőszerű fél hordó és négy ember a színpadon. Két nő és két férfi. Semmi más. Vagyishogy nincs is szükség semmi másra, ha sikerül kifejezni a kifejezhetetlent. Óriási tér egy magányosan üldögélő, álldogáló, térdelő ember számára, akit a nézőtér vagy a színpad három pontjáról vallatnak. Záporoznak a kérdések, egyre kellemetlenebbek, egyre elviselhetetlenebbül lemeztelenítők. A határozott, kigondolt mondanivaló megdől, az irányítás kicsúszik a beszélő (immár vallatott) kezei közül, és a kérdező lelkiismeretszerű felülemelkedése elkerülhetetlen. … A színpad csupaszsága párosul a zenétlenség sivárságával, a tettek és a szavak az emberi gyarlóságot keményen, olykor kíméletlenül levetkőztetik, szemünk elé tárva a lélek és a szellem dantei köreit, gyűrűit és bugyrait, amelyek erős, ragadós hálót szőve fogva tartják a kitörni vágyót. Tükörbe nézni, és onnan látni az éktelenkedő foltokat, megrázkódni a kimondottak súlyosságától, rögeszmésen keresni a kiutat magányból és kilátástalanságból - ezek is a létszemlélet színpadi mondanivalóvá formált elemei, amelyek kitárják az ajtót a folyton elhessegetett, de létfontosságú ideák előtt. Igazság és őszinteség nélkül ugyanis semminek nincs értelme, legyen bármennyire fájó vagy nevetséges akár."

„Egyfelől mintha egy kibeszélő show-ban vagy egy terápiás csoportfoglalkozáson vennénk részt, másfelől viszont bírósági kihallgatásnak is tarthatjuk az egészet, hiszen a kérdezők kegyelmet nem ismerő keménységgel tárják fel a vallomások legsötétebb zugait.”