2007. december 19.
KRITIKA

ajánló a decemberi számból

Novemberben a Kínai Magyar Évad keretein belül Sanghajban szerepelt társulatunk. Schilling Árpád erről írott beszámolóját olvashatják a decemberi számban Sárga láz címmel:

Valamikor nagyon régen, egy távoli galaxison.

Öreg kínai asszony vállamra hajolva szundít, időeltolódást okosan kompenzál, nem probléma, ismerkedünk. A fingnehéz légen át egy angyali arc hajol fölém: coffe or tea? Én nem láttam még kínai nőt élőben. Ilyen gyönyörűt. Aztán még vagy százat, ezret. Valami finom selyem a bőr, meg a szemnek mandulája, epernek szája, hajfeketesűrű, végem. Buja szemérem. Kínai asszony, elment az eszem. Elbillen a fejem, négy nap is kevés az átálláshoz, délben húzom csak szét a függönyt, vagy még akkor sem.

Milyen eszközt hozok, milyen betegséget, és mikor megyek haza? Mikor leadom a nyomtatványokat a vámos pultján kis gombok villannak: nagyon mosolygós, kicsit mosolygós, kicsit mérges, nagyon mérges. A fazon rezzenéstelen, de nyomok egy n.m.-t, nehogy balhé legyen. Jackie Chan mosolya olimpiát reklámoz, vagy a Visa kártyáját.

Forgalom. Nagy. Pára. Szürke. Felhőkarcolók. Sok. Csillagból négy, mint a zászlón. Sanghaj Hotel. Hilton szemben, Federer valahol édesen pihen. Tennis Masters Cup. Forma 1. Sting, Eric Clapton, Rolling Stones, New York Philharmonics. Olimpia. Világkiállítás. Világnak közepe, itt vagyok. (...)

A novemberi számban kezdte, majd a decemberiben folytatta Zalán Tibor Tasnádi, Phaidra-átiratok, Krétakör című tanulmányát:

Tasnádi István fiatal és sikeres drámaíró. Ez egy nyitó kijelentés. Ha jól számolom, harminchat éves. És már jelenség. (Európai kortrendeket figyelembe véve, természetesen, ez nem is olyan nagy dolog. Nálunk azonban több mint szokatlan.) Mindezt megnyerően csinálja, szerényen és kitartó, állandó munkával. Valamint azzal, hogy Tasnádi a kevés par exellance drámaírónk egyike. Nem kirándul a műnembe, nem átnéz valahonnan, ha úgy adja az ideje vagy a témája - drámában gondolkodik, drámában fogalmaz, drámában fogalmazza meg magát. Nem kis vállalás. És nem kis része van abban, hogy ma az új magyar drámára odafigyelnek. Kitalált ugyanis valamit. Arányokat talált ki, melyek meg tudják ragadni azt, ami van, és azt, ami kultúrkincsként létezik, azaz csak volt. Egy időben. Könnyebben - bármit el és bele tud helyezni mai környezetbe, szokás ezt modernizálásnak is hívni, de nem ilyen egyszerű az ő esetében. Sem.

Racine Phaedráját tanítom - nem tanítom, beszélgetünk róla - a Dajka Margit Báb- és Színészképző Stúdióban. Diákjaim időről időre a Krétakört emlegetik föl, oda térnek vissza, onnan tudnak csak elindulni. Meg a Tasit emlegetik. Így, a Tasi. Meg a Süsüt emlegetik. Így, a Süsü. Út a legendáriumok felé. A becenév, mint köznév. Tyutyu, Buci, Cini, Cili, Zsüti… Mondják, hogy ott csak ülnek. Abban a színházban. Hogy ott majdnem, hogy csak felállnak néha. Abban a színházban. És hogy az - ez - mennyire modern. Mennyire más. Erőltetem az alexandrinusokat, nem sok sikerrel. Valami nincs a levegőben nekik, ami nekem igen. Az idegeikben nincs ott a hajlam a Racine-konvertálásához. Ezt teszi meg helyettük a Tasi. Meg színházában a Süsü (Schilling Árpád). Elgondolkodtató. Eszembe jut, mennyivel jobban szerették más, középiskolás tanítványaim a DiCaprio-féle benzinkút-robbantásos aktualizált, jelenben elhelyezett Hamletet, mint a Kozincev-féle fekete-fehér ragyogó csodát. Nincs áttétel, nincs párhuzam, amit látok, az van. Az van, itt, körülöttem van, nem kitalálva, létezve, hiszen közvetlenül a létezésemen keresztül definiálható. Egyenesen bele a közepébe. Tasnádi szereti a középkezdést. És nagyot tud rúgni, azonnal veszélyes tud lenni a kapura. (...)

Kővári Orsolya pedig Mundruczó Kornélt faggatta filmjeiről, színházról, a szakmáról A sznobizmus meghalt címmel...

Nem akarom azt mondani, hogy igen, mert nem szeretném sürgetni magamat. Teljes egészében újraforgattuk a filmet, a történet is más lett - hogy megismerjem az új anyagot, időre van szükségem. A két személyiség között óriási a különbség. Ami igaz volt Lajosra, az nem igaz Félixre. Félix nagyon sokat segített nekem abban, hogy tudjak változtatni a történeten, hogy képes legyek eltemetni Lajost. Félix személyisége gyökeres változásokat hozott. Újra elképzelhetővé tette számomra, hogy ezt a filmet le lehet forgatni.

Linkek