2008. január 7.
Sárga láz

Schilling Árpád beszámolója kínai turnénkról.

2007. szeptembere óta Kína 2 nagyvárosában, Pekingben és Sanghajban zajlanak a "Szabadság, szerelem" A Magyar Kultúra Éve Kínában elnevezésű rendezvénysorozat eseményei. A Krétakör Színház a Shanghai International Art Festival keretén belül novemberben összesen két alkalommal adta elő a Siráj című előadásunkat.

Erről az eseményről a társulat művészeti vezetője számol be Sárga láz címmel:

Valamikor nagyon régen, egy távoli galaxison.
Öreg kínai asszony vállamra hajolva szundít, időeltolódást okosan kompenzál, nem probléma, ismerkedünk. A fingnehéz légen át egy angyali arc hajol fölém: coffe or tea? Én nem láttam még kínai nőt élőben. Ilyen gyönyörűt. Aztán még vagy százat, ezeret. Valami finom selyem a bőr, meg a szemnek mandulája, epernek szája, hajfeketesűrű, végem. Buja szemérem. Kínai asszony, elment az eszem. Elbillen a fejem, négy nap is kevés az átálláshoz, délben húzom csak szét a függönyt, vagy még akkor sem.
Milyen eszközt hozok, milyen betegséget, és mikor megyek haza? Mikor leadom a nyomtatványokat a vámos pultján kis gombok villannak: nagyon mosolygós, kicsit mosolygós, kicsit mérges, nagyon mérges. A fazon rezzenéstelen, de nyomok egy n.m.-t, nehogy balhé legyen. Jackie Chan mosolya olimpiát reklámoz, vagy a Visa kártyáját.
Forgalom. Nagy. Pára. Szürke. Felhőkarcolók. Sok. Csillagból négy, mint a zászlón. Sanghaj Hotel. Hilton szemben, Federer valahol édesen pihen. Tennis Masters Cup. Forma 1. Sting, Eric Clapton, Rolling Stones, New York Philharmonic. Olympia. Világkiállítás. Világnak közepe, itt vagyok.
Épület lábánál két srác boxol. Keményen, sportszerűen. A kínai harcmodor lényege a helyes testtartás: alulról fölfelé gerincet egyenes kihúz, taknyot orrba felszív, aztán... Böfögés, csulázás, fing-fong. Kulturális találkozás a hétköznapokon, chinese cool.
Színházban szocialista-realista tempó, húszan vannak a semmire, páran nézőtéren alszanak, egyiket finoman ébresztjük. Te ki vagy? Én szólok a szakembernek, ha szükség van rá. Igen, nagyon. Angolból kettes alá, az én hármasom itt csillagos ötös. Hazudnak. Nem lehet, mert nem lehet, az ottan nem mozog, ezt nem kértétek, arról meg szó sem volt, nem tudom, ne kérdezz, hagyj már békén, menj haza. Mindennek van főnöke, még a főnöknek is. Sértetten vállat von a kínai népuralom, türelmét veszti a korábban szabadult.
How was Your stay? Hogy mennyire voltam elégedett a doormannel, a receptionnel, a telephone operatorrel, és a room attendents-szel? Poor, average, excellent. Minten natyon szep, minten natyon…
Utcán kislány. Öt éves. Háttérben anya. Még egy gyerek. Fiú. Jönnek. Adok. Újabbak jönnek. Adok. Bácsi is jön. Néni is. Elteszi. Követnek. Menjetek innen! Hasis? Jöhet. 2 g, 200 jüan. Jó ár, jó áru. Excellent, írhatnám a dealer tesztlapjára, ha volna neki. Masszázs? Sok lenne egyszerre ennyi jó. Óra? Elemes búgócsiga? Valamit vegyél már! Fizess! Jövünk föl, termelünk, nem látod?!

A magyar delegáció öt perccel előadás előtt érkezik. Fenntartott hely elfoglal, helyiek csöndben nyomon követik. Hajdani iskolai ünnepek rémképe villan, hess. Előadás. Van, ami működik: Csehov. Mi is igyekszünk, ha nem figyelnek, egymásnak játszunk. Sebaj, holnap városnézés.
A Kínai Kommunista Párt szülőháza. 13-an a gonoszok. Gazdag suhancok nyugaton Marxot olvasnak, majd hazahozzák megvalósítani. Jó rájuk nézni. Maora is. Világot repeszt az ifjú akarat.
Buddha temploma. A dagadt, az ifjú, s a vitéz. Turisták a kertben kútba aprópénzt dobálnak. Nem tűnt fel nekik a kapuban kolduló nyugdíjas klub. A templomok árnyékában, de még a kert falain belül első osztályú vegetáriánus étterem. Valamiből élni kell.
Éjszaka még két jazz klub, aztán disco. Kamaszok széttépve szeparéban egymás szájába esnek. Folyosón rendőri felügyelet. Ezeket a tányérsapkákat már láttam valahol. De inkább ők, mint a maszek buldózerek.
Utcán autóval partyba vinnének, very exclusive. Kösz, inkább egy saslik apádtól, 15 jüan, és meg is vagyok.
Fotók: Tóth Péter

Maradék pénz az igazi Buddhának a metró feljáróban. Nyolcvan, hosszú fehér szakáll, a Kill Billben láttam utoljára ilyet, mosoly, a frankó, nem kéri, csak elteszi, jön a tél.
Összességében? Komoly hely. Aki még nem járt Kínában, nem tudja, miről beszél.
A színházigazgató, akit addig nem láttunk, az utolsó előadás után előtűnik a ködből. Tetszik neki. Erős. Megvesz kilóra, ha engedem. A színház, amit igazgat a legnagyobb drámai központ egész Kínában. Hat teremben, százhatvan színész nyomja Shakespeare-t, Millert, Sarah Kane-t. Aha. Folyt. köv.

Linkek