2008. január 10.
Kai Hensel: Klamm háborúja

osztályterem-színházi bemutató

Bemutató: 2008. január 19. 17h és 19h, Kolibri Pince

„Az iskola kényszer. Mindig is az volt, és mindörökre az is marad, és tanár és diák egyaránt éppen ennek a kényszernek köszönheti, hogy egyáltalán létezik. Mindig reméltem, hogy valaki belátja egyszer ezt, hogy egy szép napon levelet kapok egy volt diákomtól, hogy Klamm tanár úr, önnek igaza volt. És tudják mi a vicc? Hogy sose kaptam ilyen levelet, egyet se. Mindegy, spongyát rá.”

Kai Hensel 2002-ben Német Ifjúsági Színházi díjjal elismert monodrámája egy tanár és egy osztály különös háborújának története. Egy osztály levélben tudatja némettanárával, Klamm tanár úrral, hogy őt tartják felelősnek az előző tanévben, az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért. Hadüzenetükben teljes ellenállást, igazi passzív rezisztenciát hirdetnek. Klamm megpróbál a normális iskolai keretek között tovább tanítani, ám ebben az osztályban ez már nem lehetséges. Majd ő is meghirdeti saját háborúját, immár az egész iskola, valamennyi kollégája és az igazgató ellen. Abban reménykedik, hogy a diákokat ebben a furcsa háborúban, maga mellé tudja majd állítani. Ők azonban továbbra is hallgatással válaszolnak Klamm egyre őrültebb megnyilatkozásaira. Jelenetről jelenetre foszlik le az elvárásoknak megfelelő viselkedés és modor hősünkről, aki végképp elveszítve a talajt lába alól, olyan tabukat is néven nevez, melyek az iskolai konvenciók alapjait kérdőjelezik meg. Scherer Péter egy tanóra hosszúságú, kicsengetésekkel tagolt játéka a Németországban egyre népszerűbb osztályteremszínház első magyarországi adaptációja. A kamaszoknak szóló új, színházi műfaj iskolákban, osztálytermekben szembesíti a diákokat azokkal a sajátos problémákkal, melyekkel a mindennapi iskolai élet során találkoznak. Szórakoztatva, elgondolkoztatva segít fejleszteni a tizenévesek kommunikációs-, konfliktuskezelő- és empatikus készségét. A darab sajátos dialógusa, melyben Klamm mondataira, minden alkalommal a diákok némasága a felel, akár a görög sorstragédiák, a főhős bukásával végződik. Hogy érzünk-e katarzist, vagy bármilyen elégtételt Klamm furcsa bocsánatkérését hallva, vagy elnyeri, akár a legcsekélyebb mértékben is csodálatunkat a főhős riasztó őszintesége, ezekre a kérdésekre, az előadásokat követő beszélgetések során egymásnak kell megfelelniük az osztályteremben maradt diákoknak és tanároknak. A válaszok – reményeink szerint – segítséget adhatnak mindnyájuknak, a másik oldal, és saját helyzetük jobb megértéséhez.


Klamm tanár úr – Scherer Péter

Dramaturg – Kovács Kristóf

A rendező munkatársa – Hajsz Andrea

Rendező – Novák János


„Életem első színpadra lépésekor, az ajkai Ki mit tud-on szavaltam monológot – emlékszik vissza Scherer Péter. – A Klamm háborúja azonban nem hasonlítható a Karinthy-humoreszkek meséléséhez: itt valójában párbeszéd folyik. Olyan párbeszéd, melyben az osztály, vagyis a közönség beszédes hallgatással felel a tanár kérdéseire, kijelentéseire, fenyegetéseire – Klamm éppen ettől a tüntetéstől csavarodik be.” Scherer a szövegben találta meg azokat a fordulatokat, amelyekkel tragikomikussá teheti az osztályfőnök leépülését, ahogy fogalmaz „hatalmának görcsös megőrzésére tett ostoba és pitiáner machinációit”.

„Jófajta izgalommal készülök a darab első iskolai bemutatkozására. Biztosra veszem, hogy kap majd valami gellert a diákoktól” – mondja Scherer. A klasszikus színész-közönség viszony eleve megbomlik a játék- és a nézőtér összeolvadásával. A tantermi közeg azonban, amelyben – ellentétben a színházzal - a nézők érezhetik otthon magukat, még inkább olyan megnyilvánulásokat válthat ki a tanulókból, melyek a „vendégül látott” színész spontaneitását, improvizációs képességeit teszik próbára. Scherer a felnőttek reakcióit is kíváncsian várja: elég bátrak lesznek-e egy tanár összeroppanásáról szóló előadást beengedni az iskolába.

Fotó: Szlovák Judit