 |
Gaál József kiállítása a Bartók 32 Galériában február 12. - március 7. között
(1111 Bp., Bartók Béla út 32.)
A Nibelung-lakópark új helyszínére, a Lipótra, valamint az ott élt emberekre emlékezik Gaál József a Bartók Galériában nemrégiben nyílt tárlatával.
Ha bezár egy legendás intézmény, elveszik a mitikus emlékezés ereje, mert a
folytonosságban érlelődik a hely szelleme. Alig múltam tizenöt éves, mikor egy
jó ideig beteglátogatóként rendszeresen ellátogattam a Lipótra. A terápiás
műhelyben kaptam az első vázlatkönyvemet, melyet a betegek kötöttek. Csöndes és
ihletett állapot volt, a melankolikus közösségbe szívesen jártam. Itt éreztem
meg gyerekként, hogy a művészet valójában kitörési kísérlet, lélekből kiszakadó
artikuláció, amelyet szépséges vallomássá formálhatunk. A túlzások nem
torzulások, hanem az érzelmek katartikus formái. A Tébolyda, a Sárga Ház, a
Lipót bennem a túlcsordult lélek gyógyító helye. Ezt a romantikus emléket
hordtam magammal. Ott élnek az együgyűek, akik helyettünk szenvednek, vagy
értünk, mert a sors ezt a mártíromságot adta. Most drMáriás könyve döbbentett rá
arra, hogy milyen mitikus jelentősége van e helynek.
Az esendőségben
meglátni a szépséget, a különösben, az egyediben megtalálni az esztétikumot
számomra több, mint a konvencionális szépség idézgetése, amely épp az
általánosító tökéletesség felszínessége által csak formális lehet. A kiküzdött
szépségben feszültség van és morális többlet Számomra a másság elfogadása és
esztétikai értelmezése, széppé alakítása katarzis. Megszenvedett szépség, tele
disszonanciával, amely biztosítja a feszültséget. A másik lényben megláthatjuk
önmagunkat, megérezzük saját gondolatainkat. Azonosulásunk által önmagunkat is
átalakítjuk, azáltal, hogy az esendőséget beemeljük a művészetbe, képesek
lehetünk megérteni és felemelni a szenvedő társakat. Tehetetlenül néznek szembe
a valósággal. Arcok, az ember elásott maszkjai, mert évezredek óta nem változott
semmi, ugyanazok az alapkonfliktusok adják a kétségbeesést. A világban minden
változik és sodródik, belsőnk csapongó érzelmek és gondolatok alakuló szövedéke.
Ezek az arcok is csak vendégek az elmében, jönnek, egy rövid időre
megtelepednek, majd újabb arcok sejlenek fel.