A Schilling cikkel kapcsolatban annyi lenne, hogy a Színházi Világnapra jelentetném meg a Népszavában, jó lenne, ha az ünnepi alkalmat összekötné a Krétakör történetével a tervezett változásokkal. (mi lesz a társulattal, vele,) Ha a hazai színházi viszonyokról is esne szó: politika szörnyű nyomása, Kossuth-díj visszautasítás stb. akkor az külön jó lenne, már ahogy ő látja 5000-6000 karakter leadási határidő március 25. 12 óra. Karakterek száma szóközökkel 432.
Ennyivel megvagyunk.
Még 66.
Az most már 510.
Ha nagy a zaj, nehezebben hallani azt, aki valamit mondani is akar.
Most van zaj.
Politika kimúlt, harangot zörgetnek, királyt avatnak, koronát látok Dunán hurcolni esztelen. Van, aki kezét félti kézfogás után gyerekének képéről mosatlan törölni könnyeket.
Én inkább kérdezek.
Hogyan kell tükrözni fénytelen tereket?
Miről kéne beszélni, hogy hasson is, de nem oly ostobán, hogy féljenek?
Mindent megszeretnek, mi fekhelyét vetné meg szokásnak.
Változni nehéz, csakhogy muszáj.
Egy kisebbség kisebbségéért aggódó jajszava.
Mire lesz elég az örökség, s mit termel ki magából a lehordott anyag.
Poszler tanár úr főiskolás éveim alatt egy órán e szavakkal riasztotta fel bágyadó idegvégződéseinket: maguknak az lesz a dolga, hogy egy rövidke pillanatra megérintsék alulról azt a szellemi fősodort, ami a magasban folyatja át magát magán.
Nem sikerült, fáradok, érzem, hogy a lendület kevés, most már kellene valamit állítani. Nem csak karót, tényeket.
Fényeket, mik tükrözést segítenek, hisz ez volna a dolog, ha élő a művészet, s nem muzeális.
Keresek.
Ritkán találok.
Inkább nem.
Egyáltalán nem.
Nincs itt semmi, csak szónoklatok, üdítő zengzetek, pont a végén semmi, csak intőjelek. Lehetne játszani együtt, ha lehet.
Ez basic, elismerem.
Nincs több ötlet. Képes-e az elme önmagát felszabadítani?
Partnerség: működni úgy, hogy másnak is jó legyen.
Ehhez minimum én kell, hogy jól érezzem magam.
Mit csinálok, ha mérgemet elnyelem?
Léthém mérgezem, hogy iható legyen.
Meg kell értenem emlékeket.
A múltat eltörölni képtelen, ki nem érti, csak idézi pontatlan, fesztelen.
2067.
Itt tartok most.
Kellene még vagy 3000 betű, meg némi értelem.
Meg kell jelennie neki. Kérem én, vagy engedem?
Mire jó ez?
Aztán jön, hogy minek is ugattál, vagy hogy jó neked, ha más gondod nincs, mint magaddal időzni.
Van, ami szórakoztatóbb és hasznosabb a nyomulásnál.
Életnek adni új helyet.
Kancsalba hajlik a líra, szülőszobányi generáció kérdi, ugye nem hiába…
Répakör? - talán egy taxis, vagy valami bankban banánt majszoló rideg indulat.
- Pontosan, s haladjunk sportosan.
Leginkább azt szeretném, ha júniusban buliznánk rendesen.
Kijátszanánk, amink van.
Aztán írnánk tovább a történetet.
Én akciókat szervezek majd, ha engedik.
A Krétakör nem oszlik, hisz nem egy hulla!
Ez a bekezdésről bekezdésre való ugrálás jelentősen növeli a teljesítményemet. Szóközökkel írom csöndemet.
Mindig fényesebb a semmi.
2871.
A harmadik évezred fordulóján egy hosszú távra szóló üzenet édesapámtól: szólni kéne ezeknek a pesti srácoknak, hogy locsolják már a lányokat húsvétkor rendesen, mert idővel ezt is megszűntetik, aztán baszhatjuk a szabadnapot.
Aki ennél többet állít, azt ölelem.
Olaf Gudnursson
Bálnavadász
és
3164.
innentől hegymenet