„Eszembe ötlött egy téma.” Írnék egy kis beszámolót egy Sirájról, akit nemrég ismertem meg.
Csehov madara a Krétakör Színház előadásában olyan kecsesen repül, hogy muszáj odafigyelnem rá. Ha időnként nem rikolt bele a fülembe („Borzalom! Borzalom! Borzalom!”), észre sem venném, mennyire csípi a szememet a szándékoltan kibocsátott füst. Mikor pedig végre eloszlik, csak a végtelen, fekete ürességet látni. Itt akarja megrendezni Trepljov színművének bemutatóját (nem tévedés: ez Brook színházeszménye!), és ez a környezet ihleti Trigorint egy novella megírására. És ezt egyesek megtapsolják, és röhögnek rajta Arkagyina és Samrajev módjára. Aki meg fölfogja, mit jelent ez (a Dorn-félék), hallgat, mintha mindenkit provokálni akarna. Legszívesebben megfojtanám azt a Sirájt, aki ráébresztett erre.
Ezzel azonban egyedül maradtam. A madár az első érintésre szétporlad. Elkezdek én is fokozatosan belesüppedni az emberi önzés gerjesztette nihilizmusba. Nyina őszinte kitárulkozására bálványa azzal reagál, hogy diadalmasan ökölbe szorítja kezét, majd kitörli a fejéből egymásra találásuk történetét A lány teljesen elidegenedik Kosztyától, aki ezután a hegedűjébe zárja mindenét, hogy összezúzza. Ez már nem szentségtörés, hanem kötelesség. Nem lehet sírnom. Végignéztem hogy döglik bele kis híján az unalomba Szorin, hogy issza tönkre magát Mása, s hogy sorvad el bánatában Polina Andrejevna. Magamra hagytak a sötétben. Csak abban bízhatom, hogy egyszer a „közös világlélek” újra életre kelti a Sirájt, hogy kirepülve a Fészekből, ismét talál majd egy megfelelő környezetet, ahol előadhatja történetét egy jobb kor emberének.

Az előadás a Krétakörmenet keretében 2008. júniusában újra megtekinthető!
Jegyrendelés: jegy@kretakor.hu