Tisztelt Színház- és Filmművészeti Egyetem, tisztelt Ladányi Andrea!

Jelentkeztem az idén meghirdetett, Színházrendező és fizikai színház
koreográfus szakra. Eljutottam a harmadik fordulóba. Ám a második forduló
után, kaptam egy email-t, amelyben értesítenek a forduló eredményéről és
megkérnek, hogy hívjam fel az iskola tanulmányi osztályát. Itt közlik velem
kedvesen, hogy van egy jó és egy rossz hírük. A jó az, hogy tovább jutottam
a harmadik rostára, a rossz, hogy idén nem indul el az osztály, illetve nem
lesz harmadik forduló, "alkalmas jelentkezők" hiányában. (Épp
telefonbeszélgetésünk alatt zajlott egy értekezlet, amin kiderül, hogy
jövőre indítják-e "újra" ezt a szakot, és ha igen, akkor nekem már csak a
harmadik fordulóra kell mennem, ahol újra megmérettethetem magam.)

Egy év, hosszú idő, én idén jelentkeztem erre a szakra, - értesüléseim
szerint - kb. 140 társammal egyetemben. Nem tudom hány ember kell egy
osztály elindításához, azt gondolom, hogy húsznál egészen biztosan nem több.

Tudom, hogy a színház "szubjektív műfaj", mégis kérem, segítsenek világosan
látni: nem tudom elképzelni milyen szempontok alapján szeretnének
felsőoktatási osztályt indítani, ahol 140 ember közül 2008-ban nincsen meg
az osztály indításához szükséges minimális létszám. Mit várnak a
felvételizőktől, akik, döntésük szerint kilenc ember kivételével teljes
mértékben alkalmatlanok színház tanulására?

Én amatőr társulatot vezetek, és azt gondolom, hogy attól, hogy nem profi
színészekkel dolgozom, van még esélyem színházat csinálni, ha megteremtjük a
megfelelő alapokat, kapcsolatot, és a gondolatok áramlásához szükséges
közeget. Voltam nyáron egy táborban, ahova válogatás nélkül került be
hetvenhárom fiatal különböző helyekről, különböző képességekkel, különböző
szakterületekről, és anélkül, hogy akárkit is elküldtek volna, három nap
után kialakult a közös nyelv és a két és feledik hét végén olyan színházi
tanulságokkal a tarsolyukban indultunk haza, amelyek egy egész éven
keresztül inspiráló hatással volt a társulatunk munkájára. Egyszerűen a
nyitott liberális pedagógia és a megfelelő szakmai felkészültség eredménye
volt.

Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk, ki kell alakítani egy közös alapot. Egyetemen,
úgy gondolom, ez az Önök, az oktatók felelőssége. Elvárni ezt idegen
emberektől, és nem feltételezni ennek a kialakulásának az esélyét, úgy
gondolom naiv, illetve kishitűségről árulkodó dolog.  Ha fizikai
felkészültségünk,(erő, gyorsaság, állóképességük) nem megfelelő, azon is
lehet segíteni edzéstervvel. Nem tudom, mi vette rá Önöket, osztályindító
tanárokat arra, hogy megfutamodjanak a tervezett közös munkától. Mi lesz
jövőre, ami az idén nem volt? Mit várnak azoktól, akik tanulni jönnének ide?

Nem akarok találgatni, ezért kérem, hogy árulják el, milyen elképzelésük
volt a mai színházat csinálni akaró fiatalokról, amikor meghirdették ezt a
szakot, (sajnos ezek szerint nem egyezik a valósággal) de attól, hogy nem
felelt meg ez az "emberanyag"  - egy írásos és egy egyszer húsz perces
személyes találkozás után az elvárásaiknak -, cserben hagyhatják-e azokat a
tanulni vágyó fiatalokat, akik teljesítették idáig kitűzött feladatokat.
Etikus dolog-e megvonni a képzést azoktól, akik bíztak Önökben és az IDÉN
adták be jelentkezésüket erre a szakra. Melyik másik egyetem engedhetné ezt
meg magának, hogy egy meghirdetett szakot felvételi után nem indít el,
holott MEGVAN A KELLŐ LÉTSZÁM és a válogatás szubjektív alapon történik.
Akarnak, vagy nem akarnak fiatalokkal dolgozni? Ha igen, akkor ma
Magyarországon ezek azok a fiatalok, akik szeretnének Önökkel dolgozni, ha
ezen a minőségén változtatni szeretnének, valahol el kell(ene) kezdeni. Ha
nem akarnak, akkor miért hülyítenek minket, ráértem volna jövőre
felvételizni, és jövőre ebben gondolkodni.

Kiscserkészekből lesznek a hadvezérek!!!!