2006. április 13.
Bevásárló központ és kultúrház
Tarbes, Amiens, Fo, 2005.
Tarbes-ba érve nagy meglepetés fogadta a társulatot. Kiderült ugyanis, hogy a FEKETEországot tulajdonképpen egy bevásárlóközpontban fogjuk játszani. Pontosabban: Pyrenees megye nemzeti színháza Tarbes mellett mintegy nyolc kilométerre található, egy bevásárlónegyed egyik épületében, az élelmiszerbolt és a könyvesbolt között. A bizarr körülmények ellenére sokszínű, és változatos a teátrum programja. Hiszen az évadban a prózai színházi előadások mellett táncprodukciók, jazz estek, musicalek, operaelőadások, és cirkusz is szerepel benne. E színes kínálatban azonban a FEKETEország nem volt jó választás a meghívók részéről. A mérsékelt érdeklődés (körülbelül 150 ember ült a nézőtéren) mellett, egy elég steril, és hangulattalan színházi térben az előadás sajnos nem érvényesülhetett igazán. A Pireneusokból egész napos utazás végén érkezett meg a társulat északra, a turné utolsó helyszínére, Amiens-be. A mintegy 130.000 fős város Franciaország legnagyobb székesegyházáról nevezetes, valamint az éppen jubileumát ünneplő Jules Verneről, aki itt élt és dolgozott.
Nemcsak a csípős hideg, a Bordeaux-hoz képest 5-6 foknyi különbség jelezte, hogy északon vagyunk, hanem a környezet, a téglaházak rideg egyszerűsége is. Ebben a közegben a katedrális környéke és az "Észak Velencéjének" is nevezett csatorna melletti, egy-kétszintes házak alkotta negyed meghitt, kedves atmoszférája jelentett némi felüdülést. A város kulturális eseményei között kiemelhetjük az évente megrendezésre kerülő nemzetközi filmfesztivált. A színházi előadások bemutatására pedig többek között a városháza szomszédságában található kultúrház, a Maison de la Culture alkalmas. Itt játszottuk két alkalommal a FEKETEországot. Az első előadáson nagyjából 400 fős közönség ült a nézőtéren, amelynek igen nagy részét egy több osztálynyi diákcsoport jelentette. Ez alapvetően meghatározta az előadás összképét, hiszen a reakciókból sajnos arra lehetett következtetni, hogy a fiatalok nem teljesen, vagy nem azt értették az előadásból, amiről az beszélt, vagy beszélni akart. A második előadás kevesebb, de sokkal értőbb és odafigyelőbb néző előtt zajlott le. Nem véletlen, hogy az előadás végén tartott kis közönségtalálkozón, a turné első, bordeaux-i állomásán is már feltett kérdéseket kapta a társulat: mit akarunk ezzel az előadással mondani és miért éppen így? Szóval megint csak a morál és a provokáció témájában hangzottak el kérdések. S mindezek közben jólesett hallani egy lelkes, francia fiatalember köszönetnyilvánítását, akit lenyűgözött a produkciót létrehozó gesztus bátorság. Mindez a turné végén megerősített bennünket abban, hogy mindenhol találkozhatunk olyan emberekkel, akikben él az önismeret, az önvizsgálat igénye.
Erős Balázs