A két turnusban utazó társaság megérkezése a turné első helyszínére, a dél-franciaországi, Toulouse melletti Tarbes-ba elég kalandosan sikerült: az egy nappal korábban utazó műszaki csapat mind a négy tagjának csomagja Franciaország helyett Skóciában kötött ki.

 A másnap utazó színészgárda a Pestről Párizsba tartó repülő késése miatt lekéste a toulouse-i csatlakozást, így csak egy későbbi géppel tudta folytatni az útját, ám a szinte már az utolsó utáni pillanatban sikerült mindenkinek felkapaszkodnia az aznap utoljára közlekedő tarbes-i vonatra.

 Végül is megérkezett mindenki ebbe a kis városkába, amely hétfő éjszaka inkább tűnt kísértet- vagy díszletvároskának, mint egy emberek által lakott településnek.

 Másnap azonban benépesult Tarbes, és a színháza különleges élménnyel ajándékozott meg mindenkit. A kívülről is lenyűgöző épületet (nem nagysága, hanem eredeti állapota miatt) az 1800-as években építették, sokáig színházként működött, ám a közelmúltban egy ideig pornómoziként funkcionált. Szerencsére mára ismét színház lett belőle, amely belső adottságai miatt még inkább kiváltotta a társulat csodálatát.

 A háromszintes, páholyos, félköríves nézőtér bordó székeivel, és kopott arany díszeivel csodálatos, a színházakból egyre inkább elvesző hangulatot árasztott, a színpad pedig formája és nagysága miatt szinte a Liliom díszletére termett.

 Nem véletlen, hogy ez a már-már szakrális közeg igen inspirálóan hatott a társulatra.

 Szerencsére az érdeklődésre sem lehetett panasz. Annak ellenére, hogy Tarbes valószínűleg nem a színházi kultúra fellegvára, közel 400 ember jött el megnézni a Liliomot. Ez többek között meghívónknak, a Parvis-nak volt köszönhető: ez a szervezet nem csupán saját előadásokat játszik és mutat be saját 700 férőhelyes, modern színházában, hanem gyermekprogramoknak, filmvetítéseknek is helyet biztosít, valamint állandó befogadóhelyszínekre, többek között a tarbes-i színházba is összeállítja és leszervezi a teljes évad programsorozatát, immár közel 30 éve. Ez az időszak pedig elég volt arra, hogy kulturális háló alakuljon ki a szervezők, az állandó befogadóhelyszínek és a közönség között.

 Az előadás, talán azért is, mert a társulat régen játszotta külföldön, igen nehezen indult. Ebben persze nagy szerepe volt a nyelvi nehézségeknek, hiszen egyrészt egy tábláról kellett a helyi közönségnek olvasni a szöveget, másrészt pedig a nagyszerű Molnár-mondatokat meg a legjobb francia fordítás sem képes híven visszaadni. Így a nyelvi poénok itt nem igen működhettek. El kellett telnie egy kis időnek, míg a színészek megszokták, megérezték az itteni játék stílusát, így kissé áthangsúlyozva, áthangszerelve és kellő koncentrációval és energiával játszották végig az előadást.

 A közönség kitartó figyelemmel kísérte a darabot, s szerencsére értették, érezték is annak hangulatát. Minden betétdalt tapssal jutalmaztak, a végén pedig nagy ovációval búcsúztatták a társulatot.

 A következő állomás a korábban a HazámHazám turné alkalmával megismert, látott város, Toulouse. Itt három előadást játszik a Krétakör, közte az ünnepi századik Liliommal.