A Théâtre de la Manufacture, vagyis a Krétakör házigazdája egy régi cigarettagyár épületegyüttesében működő színház, amely egyben fő helyszíne is volt az idei, immár kilencedik alkalommal a franciaországi Nancyban megrendezett Passages Fesztiválnak. Ezt a tíznapos rendezvényt a kelet-európai színházak találkozójának is aposztrofálhatjuk (már maga a név is utal erre: passages, azaz átjárók) hiszen 2005-ben a Krétakör mellett ukrán, üzbég, kazah, orosz, tadzsik színházak léptek fel.

 A Krétakör két előadásával vendégszerepelt itt: a FEKETEországot Párizs után immár másodszor játszhattuk francia közönségnek, a Leonce és Léna pedig sokadik francia turnéján ez alkalommal a már említett színház melletti konzervatórium negyedik emeleti előadótermében találta meg helyét. Időrendben haladva a Leonce volt az első fellépés, május 6-án ezzel az előadással kezdtük meg a májusi közel egy hónapos franciaországi turnénkat. Legnagyobb örömünkre a nézőtér megtelt, mintegy 170 ember vett jegyet az előadásra. Az előadáskezdés ugyan technikai problémák miatt kissé csúszott, ám aztán megnyugodva tapasztalhattuk, hogy a kezdeti kissé merev, már-már túlzott figyelemmel kísért előadás egyre inkább feloldódott egy könnyedebb, természetesebb játékmódban. Így a nagy siker és elismerés sem maradt el, amelyet nem csak tapssal, hanem az előadás után a fesztivál sátrában megrendezett összejövetelen szavakkal is kifejezett a közönség és lelkes házigazdáink.

 Egyébként a város fő eseménye ebben az időszakban ez a fesztivál. Annak a városnak, amely leginkább szeszélyes időjárásával tűnt ki először (felkészületlenül ért minket a májusi hideg és a folyamatosan szitáló eső), s amelynek ódon, szinte már-már romantikus hangulatát egy park köré települt régi, középkori, illetve klasszicista városrész adja. Sőt ez a városrész inkább kirakatnak tűnt, amelyből a régmúlt arisztokrácia emléke tükröződik, mintsem lakott kerületnek.

 A fesztivál központi találkozóhelye ebben a belvárosi parkban, a Parc de la Pépiniere-ben felállított hatalmas sátor volt, amely remek helyszín arra, hogy a fesztivál résztvevői találkozhassanak egymással. Ebédidőben egy tányér zöldségleves vagy almatorta mellett beszélgethettek a különböző népek színházi emberei előadásokról, országaikról vagy épp semmiségekről, este pedig már nem csak zárt közösségként, hanem a közönséggel együtt társaloghattak, mulathattak. A sátorban éjszakánként különböző nemzetiségű zenekarok adtak koncertet, így a Krétakör SzínészTáncZenekar is fellépett itt, hatalmas, tomboló, táncolós bulit prezentálva a szép számú közönségnek. Külön örömöt és kuriózumot jelentettek a kelet-európai társulatok, illetve a házigazdák számára a saját nyelvükön megszólaló ismerős dalok - ennyien talán még sosem énekelték velünk az orosz nótákat vagy Brigitte Bardot slágereit.

 Az első Leonce és Léna előadást Nancyban két FEKETEország előadás követte a Théâtre de la Manufacture színpadán. Mindkét alkalommal telt ház fogadta és lelkes ováció búcsúztatta a társulatot. Párizshoz hasonlóan itt is értő és érzékeny közönségre talált az előadás, amely egy kis technikai változtatásra szorult a színpad adottsága miatt: hosszában és mélységében is kisebb díszletbe kényszerült a tizenhárom színész, vagyis az otthoninál kevesebb ajtó állt rendelkezésükre a játékhoz. De ilyen, szinte stúdiószínházi környezetben is megélt az előadás, a közönség tökéletesen értette és megértette a színpadon történteket, sőt, az aktuális EU alkotmánnyal kapcsolatos franciaországi vitákkal és problémákkal is érdekes párhuzamot vontak.

 Május 9-én és 10-én ismét a Leonce és Léna következett, mindkét alkalommal hihetetlenül lelkes közönségnek. Mintha idővel elterjedt volna az előadás híre a városban, rengeteg fiatal jött el és nézte meg a Büchner-darabot. Ez a lelkesedés kissé a játékmódon is meglátszott, amely az utolsó előadás alkalmával már szinte túl könnyed és pontatlan megfogalmazásba csapott át. A közönség szerencsére mindebből nem érzékelt semmit, állva tapsolt a színészeknek, ám mi magunk nem voltunk maximálisan elégedettek az előadással.

 Május 11-én kettévált a Krétakör társulata: a Leonce és Léna Bar-le Duc-ben lépett fel, míg a FEKETEország stábja Luxemburgba költözött, megkezdve az ottani két előadás műszaki munkálatait. Bar-le Duc mintegy 80 kilométerre fekszik Nancy-tól, nagyon kedves, szerény kisváros. A városképet Nancyhoz hasonlóan egy középkori városrész uralja, ám itt minden ház visszafogottabb, puritánabb külsejű. Az előadást a város egyik régi sporttermében tartottuk, amely természetesen ma már színházként funkcionál. A szépen kialakított térben igen érzékeny és pontos előadás született meg, mintegy 80 néző előtt.

 Másnap már együtt volt a társaság Luxemburgban. Ez a város az öltönyös férfiak és a szolid eleganciával öltözködő hölgyek városa. A kényelem és a jólét itt az elsőrendű szempont. Jellemző adat, hogy a 100.000 lakosú városban 165 bank van, a város az EU egyik központja, olasz, francia, német, angol és persze luxemburgi nyelvet beszélő embereket találunk a kávézókban, német és francia feliratokat az áruházakban. A város természeti adottságai szintén egyedülállóak: a település alatt egy hatalmas szakadék tátong, amelyet viaduktok szelnek át, s többszintes várrendszer hálóz be.

 A Grand Théâtre de Luxembourg 1962-ben épült. Stúdióterme, amelybe a FEKETEország díszlete is került, óriási, felszereltsége pedig minden igényt kielégítő. A színház nagyterme, az előterek és a hall is lenyűgöző: hatalmas terek, üvegcsillárok, elegancia és pompa.

 A Krétakörrel egy időben a nagyteremben egy svéd és egy luxemburgi csapat játszott. A házigazda csapat éppen a helyi FEKETEországot, vagyis egy, a luxemburgi politikát kifigurázó szatírát adott elő. Fellépésünk miatt sajnos nem volt alkalmunk megnézni az előadást, pedig nagyon szerettük volna - számunkra nehéz elképzelni, hogy az itt élő emberek mivel lehetnek elégedetlenek.

 A FEKETEországot Luxemburgban csekélyebb érdeklődés kísérte, a házigazdák szerint a pünkösdi hosszú hétvége miatt. A nézőtér nagy részén, kellemes meglepetésre, magyarok ültek, ez a reakciókon mérhető volt. Az előadások után többen közülük lelkesen keresték fel a társulatot. Az Európai Bizottságban dolgozó magyarok mellett Magyarország luxemburgi és brüsszeli nagykövete is gratulált a színészeknek, és kifejezte reményét, hogy a jövőben újra eljut Luxemburgba és Belgiumba is a társulat.

 Kellemes emlékekkel búcsúzott tehát a Krétakör ettől a kelet-európai életszemlélettől és életmódtól kissé idegen helytől, hogy továbbutazzon, és immár harmadik alkalommal visszatérjen egy otthonos francia kisvárosba, Reimsbe.