A Krétakör szinte állandó vendége Párizsnak. A történet már jó régen, még a múlt század végén kezdődött, a Baal meghívásával, amit a párizsi Odéon Színházban játszott az akkor még története elején járó együttes.

 Azóta, főleg az MC93 Bobigny igazgatójának, Patrick Sommier-nek köszönhetően, szinte minden évben fellép a társulat a francia fővárosban.

 Alkalmanként 2-3 hetet töltünk itt, s így tulajdonképpen második otthonunknak tekinthetjük Párizst. Itt mutattuk be a W-Munkáscirkuszt, s az egyre fokozódó érdelődést mutató közönség láthatta a Megszállottakat, a HazámHazámat, a Liliomot, a Leonce és Lénát, de még annak idején a Nexxt-et is. Idén pedig a FEKETEországot adjuk két héten keresztül.

 Párizsban nem hemzsegnek a külföldi előadások, fesztiválokon kívül itt is ritkaság a külföldi csapatok fellépése. A Franciaországban egyébként rendkívül intenzív belföldi turnérendszerben bármely együttes számára kivételes lehetőség a párizsi fellépés, a közönségért azonban keményen meg kell dolgozni. A bemutatót követő előadások nézettsége nagyban függ a premier után megjelenő kritikáktól.

 Ez fokozza a jórészt szakmabeliek előtt zajló premier jelentőségét. A mintegy 300 fős közönség nagy figyelemmel követte a játékot, érzékenyen reagált a poénokra, s az előadás végén tapssal, lábdobogással, hangos bravózással többször is visszakövetelte a társulatot.

 Kellemes meglepetésként érintett minket, és sok nézői visszajelzés is megerősítette, hogy a nagyrészt magyar sms-hírekből összeállított előadás mennyire általános problémákat vet fel. Még az itt talán "keleti unikumnak" tűnő szakik-jelenetet is a szatírára érzékeny füllel hallgatta végig a közönség. A szélsőjobboldali megnyilvánulások, a pedofília és az abortusz itt sem ismeretlenek, a nemzetközi hírekből (Irak kapcsán) készült jelenetek pedig hangos tetszésnyilvánítást arattak. Az előadást lezáró, önreflexióval és öniróniával átitatott monológot pedig megdöbbentő színházi ajándékként vették.

 A kritikai fogadtatás sem váratott magára: mindhárom vezető francia napilap kiemelt terjedelemben számolt be az előadásról. Egy kritikus sem mulasztja el az összehasonlítást a két éve ugyanitt bemutatott Hazámhazámmal. A Le Figaro recenzense megállapítja, hogy míg ez utóbbi a hazaszeretet szenvedélyes megnyilvánulásaként volt felfogható, "a Feketeország a magyar lélek felmagasztalása, amely nem hagyja magát elnyomni napjaink politikai és gazdasági viszontagságai által. Franciaországban jelenleg nincs olyan művész, aki képes lenne ilyen intellektuális és morális bátorsággal megragadni a társadalmi-politikai valóságot" - írja Schilling Árpád rendezőről Armelle Héliot.

 A Libération kiemeli, hogy bár a magyar hírekből készült előadást magyar nyelven, feliratozva játsszák, ez egyáltalán nem akadályozza megértését. "Ebben a kortárs, expresszionista kabaréban korunk legnyomasztóbb közhelyei sorjáznak pillanatnyi üresjárat nélkül. " A kivetítőn olvasható hírekből és az azokat feldolgozó jelenetekből egy kesernyés, abszurd, sokkoló és gyakran nagyon mulatságos farce bontakozik ki - elemzi a látottakat a Le Monde. "A siker kulcsa az előadók mesterségbeli tudása, aminek a játékban és a zenés-énekelt részekben egyaránt bizonyságát adják. A revüsztárokra jellemző látszólagos távolságtartás és a minden szentimentalizmustól mentes lehengerlő energia hatásosan közvetíti a társulat dühét, csalódottságát és azon szándékát, hogy alaposan elgondolkoztasson."