Tilo Werner három éve társulatunk tagja. Először még megengedtünk neki, hogy angolul játsszon, de aztán már csak akkor kapott enni, ha magyarul bebiflázta Trigorint. Utóbb kivételes zenei készségeire való tekintettel elnéztünk neki egy súlyos visszaesést a FEKETEországban (itt kénytelenek voltunk feliratozni, mit hablatyol), de most már bekeményítettünk. Nem elég, hogy a Péterfy-esten a legnehezebb orvosi szakszövegeket is magyarul volt kénytelen előadni, megfenyegettük, hogy jövőre nem kap szerződést, ha nem ír magyar nyelvű beszámolót a Phaidra berlini turnéjáról. Íme az eredmény. És ez még csak a kezdet. Die Folter geht weiter (oops).

 Újra Berlinben a Phaidraval

Elötte féltem egy picit, mivel ez volt az elsö alkalom hogy a Krétakörrel Berlinben játszattam. Nem tudtam hogy fogják fogadni az elöadást, söt, azt hittem Berlinben nagyon cool a közönség, és ha valami nem tetszik, azt mutatják is. Szerencsére egy olyan helyen jatszottunk – a Sophiensääle – ahol jo közönség van és végülis jobban ment mint ahogyan gondoltam. Az elöadás olyan amilyen, de azt hiszem, Salzburg ota sokat változott és Berlinben az egésznek a gesztusa már nagyon laza volt, mintha azt mondanánk, hát ennyi jut az eszünkbe erröl a témarol és most tessék nézni.

A szinhazterem nagyon lepusztult. Föleg a tetö, ahonnan ezer régi, elszáradt festékdarab lóg le, és az elödás végen, amikor elengedtem a lufit, az felrobbant és poresö nagyon hatásosan hullott ránk. Ez szép volt.

Volt egy csomo ismerösöm az elöadásokon, tanáraim a föiskolárol, arcok amelyket már elfelejtettem ... és furcsa modon majdnem mindenkinek tetszett, vagy legalább mosolyogva néztek rám...

Maga a szinház terem még azert erdekes, mert pont itt láttam negy évvel ezelött az elsö kretakör elöadást – a Woyzecket – és azelött hat évvel probáltam itt mint kezdö szinész.

Buliztunk a Süsü szobajában, volt egy radios disko, és valaki mindig épp amikor valami jo zene volt, változtatott a csatornát..., jöttek még más magyarok akik most éppen berlinben voltak: gondoltam hogy egyebként  nem vagyunk messze, hangulatilag, pesttöl. Picivel nagyobbak es hosszábak az utak... és mindenböl több van, de ezen kivül...

Fruzsinak tudtam rögtön ezeket a boltokat mondani ahol jo, peldául, cipöt venni, szinház jegyeket szerezni..., picit idegenvezetö is voltam.

Dorottya ment a Berliner Ensemble-ba Ferdinanddal, ami ott történt, arrol nem tudok. Csak azt mesélték hogy vicces volt.

Gergönek jo volt hogy közvetlenül az Alexanderplatzen áll egy MacDonalds ami majdnem mindig nyitva.

A Peer Gynt bemutatóról sajnos csak telefonon keresztül kaptam híreket. Na, minden egyszerre nem lehet.

Ennyi.