Schilling Árpád rendezte, a két színház társulatának színészei és vendégművészek játsszák a kortárs német szerző darabját.
Az Előtte-utána költői szépségű, izgalmas formai kísérlet; nem hagyományos dramaturgiát követő jelenetsor, szerkezete zeneműhöz hasonló, leginkább szó-operának lehetne nevezni, amelyben minden szereplő a saját külön szólamát játssza, de az egészből mégis létrejön egyfajta teljesség. A több leírást és szerzői instrukciót, mint dialógust vagy akciót tartalmazó szöveg tág teret ad a rendezői, a színészi - és a nézői inspirációnak.

A töredékes, filmszerűen „vágott” történetek az élet valószerűtlenségét és titokzatosságát, kisszerűségét és banalitását, törékenységét és kiszámíthatatlanságát, boldogságát és boldogtalanságát sűrítik össze, a látszólag véletlenszerűen felbukkanó és eltűnő figurák történetei összeszövődnek. A mindennapi, különös vagy szürreális elemekből a szerző az emberi létezés panorámaképét rakja ki, valami olyasmit, mint az az élmény, amelyről a klinikai halálból visszatértek számolnak be, akik egész életüket „kiterítve”, mintegy egyetlen képben szemlélhetik. A darabot átszövi a pusztulás, a terméketlenség, az idő könyörtelen rombolása, a visszafordíthatatlan változás motívuma, ami után „semmi sem lesz többé olyan, mint annakelőtte volt”. A fájdalom mellett azonban megszólal egy másik alaphang is: a derűé. A szerző humorral és játékossággal, szeretetteljes iróniával nézi botladozó és sodródó, szeretkező és marakodó, emlékező és kérdező hőseit.

Roland Schimmelpfennig a kortárs német színházban az elmúlt évtizedben feltűnt új drámaíró-nemzedék egyik legjelentősebb tagja. Tucatnyi színművét több díjjal jutalmazták, számos nyelvre lefordították. Push up 1-3 című darabját több magyar színház is bemutatta, Az arab éjszaka című művét ma is játssza az Örkény Színház;

Koltai Tamás kritikája.

Az Előtte-utána ősbemutatója 2003-ban volt a hamburgi Schauspielhausban, azóta számos színházban előadták Németországban és Európa-szerte.

Ó, milyen hosszú időn át nem leszünk, és a világ létezik tovább

- se név, se jel nem marad utánunk.

Előtte nem voltunk és hiányát nem éreztük,

utána, amikor már nem leszünk, úgy lesz, mint előtte volt.

 Omár Khajjám, XI. sz. perzsa költő verse