Gyabi!

Köszönöm! :) Az idézetet is....

Kedves Péter, köszi a válaszokat. Ez mindkettőnknek hasznos volt...

"Megteheted, de értelmetlen, és mondjuk adott esetben egyáltalán nem szégyenlősségre, hanem túlfűtött és ártalmas exhibicionizmusra utal. az előadás ettől nem szenved kárt, csak aggódni lehet azért az emberért, aki így viselkedik."

Na ezzel nagyon nem értek egyet kedves Péter!!! Ácsi-ácsi!!! Ez kérem simán visszacsatolás arra, hogy iksznek nem jön be amit csinálsz, csináltok. Bocs. Kinyílt a bicska a zsebemben.

mindigazelsosorban: látod, amit most mondasz, az praktikus, érthető szempont, miért nem ezzel kezdted? az tényleg nagy kár, ha előfordult, hogy nem láttál rendesen. ha valamelyikünk jelen tudott lenni olyan helyen, ahol sok embernek kellett egy jelenet köré gyűlnie, megkértük az elöl lévőket, hogy üljenek le, hogy a hátsók is lássanak. mivel volt olyan helyzet, ahol nem volt kiszólási lehetőség - gondolom ilyen volt a festős, ott ezek szerint gond volt. az ilyen helyzetekre természetesen igyekszünk figyelni, becsúsznak hibák. mi is fejlődünk.
arra az esetre, ha nem volt elég világos Marc instrukciója, vagy egyszerűen túl sokan voltatok a kikötőben ahhoz, hogy mindenki hallja/értse, ott voltam én az autónál, és próbáltam mindenkit visszaküldeni az útra. két oka volt annak, hogy próbáltunk mindenkit az úton tartani: az egyik, hogy a réten keresztbe-kasul kábelek húzódtak és ez veszélyes, gondolom nem kell magyaráznom. a másik oka, hogy a háborús részt Phéraille úgy képzelte el vizuálisan, mint egy hosszú kameramozgást, ami egy panorámaképen halad végig. a képeket tehát úgy komponálta, hogy az útról nézi majd őket mindenki.

mindigazelsosorban:"bevonják a nézőt, viszik, kiabáltatják, megmozgatják" - akkor tehát azt hiányolod, hogy nem kiabáltattunk titeket? mert a többi megtörtént. nem értem a szempontodat. azért van hiányérzeted, mert az ismerőseid elmondása szerint más a francia utcaszínház?! ez nem műfaji kérdés, hanem annak a kérdése, hogy milyen szabályokat fektetünk le az elején.
Bodza: a háborús jelenet előtt Marc a révkikötőben nagyon pontosan elmondta a szabályokat az érkező csoportoknak. többek között azt, hogy soha ne térjetek le az útról, és ne forduljatok vissza. szombaton és vasárnap már nem 4, hanem 2 csoportban nézték végig az emberek a háborút, az első csoportban pedig csak a csapat első fele kapta meg az instrukciókat Marctól. kíváncsiak voltunk, hogy átadja-e a csoport első fele a másodiknak az információt. az is interakció ugyanis, ha a nézők meg merik szólítani egymást. ráadásul számomra a legjobb fajta.
a faházaknál a megállapodás szerint életképeket mutattunk ennek a falunak az életéből. hogy mennyi kommunikációt enged ez meg a nézőkkel, az nem mindig volt tiszta (számomra sem). kétségkívül voltak benne hibák.

Tamás: ne sértődj meg. Azért kérdeztem vissza, mert valami gúnyt éreztem a kérdésedben arra nézvést, hogy ki vagyok én, hogy ennyire az előadás, vagy a Krétakör „mellett” szólok. Ha ezt csak beleláttam, mert a kontextussal együtt olvastam, a sok negatív kritika között, akkor elnézést. Érdekel a véleményed.

Ez elmélet, Kristóf, aminek több pontját gyakorlati tapasztalatokkal cáfolhatjuk.
Bobigny-ben több előadásban is arra tettünk kísérletet, hogy milyen az, ha alkotótársként vonjuk be a nézőket, és a "dicsőség" is az övék legyen. korántsem volt mindig sikeres a kísérlet, de voltak olyan esetek, amikor mindez működött.
Ennél az előadásnál ugye éppen az volt az egyik kritika, hogy nem aktivizáltuk eléggé a nézőket. Ezért az erre vonatkozókat gondolom az aktiválást hiányolóknak írtad. az előadás legelején Marc, egy francia színész többek között a következőket mondta a révvel érkező nézőcsoportoknak: "Mostantól megfigyelők vagytok. A nevetek:néző."

Hogy pásztázó szemek fognak figyelni a jövőbeli Krétakör megmozdulásokon, abban biztos lehetsz - ha nem is osztályozás céljából, vagy katarzismérővel. Mindenkinek joga van unatkozni, ebben egyetértünk, de mégis mi értelme annak, hogy látványosan unatkozz? Megteheted, de értelmetlen, és mondjuk adott esetben egyáltalán nem szégyenlősségre, hanem túlfűtött és ártalmas exhibicionizmusra utal. az előadás ettől nem szenved kárt, csak aggódni lehet azért az emberért, aki így viselkedik.
Amire nincs szükséged, azt nem veszed meg - ez nyilván alap. az is alap, hogy sok mindent megveszünk, amire egyáltalán nincs is szükségünk, csak nem mindig tesszük fel magunknak a kérdést. Miért jön elő a pénz kérdése ennyire élesen épp a színházzal kapcsolatban?

Szerintem a Krétakör (a továbbiakban) egyáltalán nem kíván a pusztán kultúrsznobokból élni.

Mivel nem láttad az előadást, arról nem tudunk beszélni, itt meg nem szeretnék hosszú teoretikus vitába bocsátkozni, de azért érdekel, hogy mégis mit értesz piszkálás alatt?

Úgy érzem Kelemen Kristóf jól megfogalmazta azt, amit mi nézőnk érzünk. Jaja, érzékenyek vagyunk mindannyian asszem. Ti is, mi is. Na lépek.

Tetszett. Sűrű volt, erős képek. Sajnálom, hogy olykor gyáva voltam, ha újra lenne, beállnék ide-oda.  Félnék a csigáktól, de megkóstolnám a rántottát.  Amikor megérkeztünk a révvel, és elindultunk, akkor az aktorok többször ránk szóltak, hogy vissza az útra, vissza. Lehet, hogy emiatt féltem az interakcióktól?

Más: Nibelung-dvd várható-e?

Marci!

Sztem nem kell mindig hasznosnak lenni. Csak lenni.:)) vagy nem lenni:) Mindig azok a hülye elvárások, de ez márcsak így van és lesz is..Písz!

Rituálé - Jó kérdés, hogy miért kell építő jellegű kritikát írni.  Személy szerint azt gondolom, hogy ha már cselekszem, akkor cselekedjem minél hasznosabban, mert egy elmismásolt írás, előadás, etc. nem kis mértékben rontja az élet minőségét, létrehozó és befogadó részére egyaránt. Hm?
Drumlin - Igazad van Bóta Gábor kultura.hu-s írásának  jellegtelenségét illetően - én csak örülök annak, ha ebben egyetértés van közöttünk. Éppen azért, mert a hivatalos kritikaírók képtelenek a feladatuk elvégzésére, fontos, hogy a civil szószólók a helyzet magaslatán álljanak. A Krétakör szintúgy civil kezdeményezésből létrejött színházi aktivitás, naná, hogy érzékenyebbek, figyelmesebbek vagyunk a civil, mintsem a szakmainak csúfolt feedbackek irányába. Fontos kérdés, hogy pontosan mik is azok a nézői pozíciók, amiket egy ilyen előadás felkínál. Tekintettel a hazai helyzetre, a publikumnak nincs igazán terepe ezeket az eltérő megközelítéseket tanulni, gyakorolni - ma gyakorlatilag már azzal forradalmi helyzetet lehet előidézni, ha a játszók egyszer végigmasíroznak a nézők között. El fogom olvasni a korábbi írásaitokat is, majd igyekszem ott, vagy itt reagálni rá.
Bodza - Peti már írta a szabályokat, így ezt nem ismételném, csak annyi kiegészítéssel élnék, hogy a fizikai bevonódás mellett létezik a szellemi interakció, és amennyiben lehetséges Krétakörös védjegyekről beszélni, akkor ezt mindenképpen annak kell tartanunk. Hogy csak a közelmúlt produkcióiról beszéljünk, a Made in China, a hamlet.ws mind-mind interaktív előadások (legalábbis a nézői beszámolók alapján) s bár nem történik fizikai érintkezés, mégis, néző és játszó együtt alakítója az eseménynek. Én csak örülök annak, hogy többen keveslitek az interakciók számát, mert ez azt jelenti, hogy sokkal beljebb tartotok az ügyben, mint azt esetleg mi magunk gondolnánk. Nyilvánvalóan ez lesz az út, erre haladunk mindannyian. Attól ne félj, hogy valamit elrontasz, ez része az ügynek, én magam négy évvel ezelőtt egy bécsi Schlingensief előadáson (ugyanezen kíváncsiságtól és megismerni vágyástól hajtva) tönkretettem egy installációt, ami akkor elmondhatatlanul kínos volt, utólag viszont azt gondolom, hogy nem csak az én bűnöm, hanem az alkotókkal közös, tekintettel a Peti által említett szabályok tisztázatlanságára.
Mindigazelsosorban - Az egy speciális eset volt, ami abból fakadt, hogy a 160 fős nézőseregben volt 1 ember, aki miután Árpád előzőleg kiterelt 10 embert, akik félreértették a szabályokat, juszt is megpróbálkozott a bejutással, ami súlyos figyelmetlenség. Utólag beszélgettem ismeretlenekkel, és úgy tűnt, tiszta volt számukra a kép; egy ember bemegy egy házba, és egy másik kijön belőle (mindketten egyforma ruhában vannak) és innentől belülről(!) hallunk(!) egy ordító(!) hangot. Ha összerakjuk a képet, és látjuk magunk előtt azt a tolószékes férfit, aki képeket fest, és ezt az akusztikai történést, akkor nehéz nem zsigerileg összerándulnunk a megfejtéstől.
yossarian - Nekem alapvetően a stílussal szemben voltak fenntartásaim. Nem vagyok egy dandy csávó, de érzékenyen érint a durvaság, az agresszió. Igyekszem különbséget tenni karakánság és otrombaság között. Ennyi.

Én csak egy dolgot szeretnék megjegyezni még. Ha ti bevonjátok a nézőket a játékba akkor igenis lehet számolni mindenféle kérdéssel, be-beszólással, stb. Erre "fel kell készülni". Oda-vissza kell, hogy működjön és ez nem intelligencia kérdése..ill. épp ez jött most ki xy emberből. Nem erről szól ez az egész???? Vagy akkor húzzunk fel egy falat de a Krétekör nem erre gyúr ha jól tudom.

Péter, köszi, a kérdésem itt most nem publikus.

XY!!

Én kérdezek de sajnos nem kapok választ az illetékes elvtárstól. Nézem, kritikát írok de nem jön válasz.

"A Krétakör a Szentendrei Teátrummal közösen mutatja be a Le Phun utcaszínházi projektjét." - kretakor.hu

Péter, azért ne határolódj el, ti is ott vagytok, és rögtön első helyen...

egyébként yossarian és én azért osztunk titeket ennyire, mert az elmúlt időben etalonná lettetek nálunk (nem tartozik ide, de pb-ékkel együtt), erre most ezt kaptuk az arcunkba. 

Őszintén szólva én rajtatok sem láttam a lelkesedést, és ha már interakcióról beszélünk, egyedül Annamária és talán a rántottás csávó tűnt lelkes kapcsolatteremtőnek.

De könyveljétek el: valakinek tetszett, valakinek nem. Vagy ha már korábban tudatlannak neveztetek, mint nézőt: valaki értette, valaki nem.

Más: az őszi (vagy legközelebbi) programotok mikor lesz publikus?

Szia Marci,

Én ugyan nem akartam veled párbeszédet kezdeményezni, ahogy azt feltételezed, de ha már megszólítottál, válaszolok. Ahogy Umberto is írja, ez egy blog,ennyi. Nem az alkotás, az objektív kritka, a tacitusi sine ira et studio elv érvényesítése a célja, arra ott van mondjuk a revizoronline. Én pl. simán leírtam az impresszióimat egy előadásról, pontosabban arról, hogy nekem milyen élményt adott, ennyi. De ha már témánál vagyunk, én nem láttam azt a nagy igyekezetet a részetekről az általad olyannyira hiányolt párbeszédre, holott ez az előadás az interakcióra és az élményalapúságra kellett volna hogy épüljön, ha jól sejtem. Lehet a nézőket okolni a passzivitásért, de gyakorlatilag azon kívül, hogy volt egy-egy érdekes, álomszerű életkép és némi langymeleg tojásrántotta, nem sok fogódzót adtatok a kezünkbe, hogy jól érezzük magunkat, vagy értelmezhessünk is, ne csak nézzünk ki a fejünkből. Pedig elég lett volna akár csak egy kis foszlány a történetből, amibe megkapaszkodhatunk. Az embernek tényleg az volt az érzése, hogy ti magatok sem tudjátok hogy mit akartok előadni és mit szeretnétek hogy a néző lásson a darabból. A Süsü-féle kiszólás a házból meg azokat is elbizonytalanította, akik próbálták alkalmazkodni az alkotók felállította szabályokhoz. És elhiszem,hogy a Tarkovszkij fíling, meg az orosz kísérleti-színház atmoszféra átjött sokaknak, de nekem sajnos ez nem volt elég ahhoz, hogy élvezzem az estét. De hát virágozzék száz virág, ahogy írtad, nincs is ezzel semmi gond, csak nekem speciel ez most nem jött be.

salut

pour moi la Hongrie c'est foutu mais si j'ai le film de notre stectacle je vous l'enverrai.

bonne continuation!!!!!!!!

au fait j'ai oublier de le préciser  mais le spectacle que j'ai vu était tres bien même si c'était bizarre j'ai bien aimé.

gros bisoux

juste un petit lien c'est le groupe de mon pere . bien sur je ne sais pas quel genre de musique vous écoutez!!!!

http://www.myspace.com/deejeep

gros bisoux

Azt hittem, eljutok a gyász egy következő fázisába, de még nem történt változás.

Amennyire sokat kaptam újra a FEKETEországtól, annyira éreztem végig a veszteséget.

Ki a csapat? Kit visz tovább Schilling úr? Mi lesz a többiekkel? A koncerten Láng Annamária mellett Lilláról is kiderült, valószínűleg ő marad? Ki még? Persze majd a Kurázsipapán kiderül. Ha.

 Péterfy Bori és Rába Roland a Nemzetiben folytatja, még soha nem voltam, nem hittem, hogy odajáró leszek, de miattuk biztos megyek.

 De hol lesz Gyabi? Annyira hallanék róla is, tudnám, hogy hol keressem. Persze, az ember járjon nyitott szemmel, szedegesse fel a morzsákat, de mi van akkor, ha valami elkerüli a figyelmemet? Mert könnyen…

 Édes Katona Lászlóm! Te hol leszel? Ha látni akarlak, melyik színházba menjek? Nem akarom a Magyar a Holdont mégegyszer megnézni, annyira nem jó darab.

   Eszter! Mindenért köszönet.  És nagyon sok erőt kívánok Neked! Jó lett volna ha Terhes Sándor is feljön a színpadra.

 Meg Mucsi Zoltán is! De legalább ott volt!

 Hol lehetett Nagy Zsolt? Szombaton ő volt egyedül, aki nem is volt jelen a búcsún. Vele mi lesz? Marad? Hova megy?

 Scherer Besame Mucho-ja azért, lássuk be, zseniális volt. :-)

 Bánki Gergő merre?

 És jön-e „haza” Tilo gyakran?  

 Még mindig naggggyon-nagggggyon szomorú vagyok.

Sziasztok!

öröm? bánat? újjítás? új koncepció? ilyen a színház. ...én tudom...ezt hallgatom mikor próbálok....akkor áll össze mennyire másnak kell lennie a szavaknak a mondatoknak...a cselekvésnek. ne bánkódjunk....minden jó lesz...várom az új felállást és az új élményeket.

Már csak Lilla könnyei miatt is érdemes volt ott lennem a pénteki Feketeországon. Köszönet érte!

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet...................................

Viszontlátásra Pajtások!

Régóta szerettem volna valahogy megosztani veletek az alábbiakat, és azt gondoltam, ma, amikor utoljára fogom látni a társulatot ebben a felállásban játszani, a legfőbb ideje, hogy megtegyem: Ha túl szentimentálisnak tűnik,akkor is le kell írjam, hogy azzal kapcsolatban, hogy a társulat így nem lesz már a jövőben, valami nagyon mély gyászfélét érzek. Számomra nagyon fontos értékek tűnnek most el.

Előadásaitokkal (darabválasztás, értelmezés) egyszer sem hagytatok békét nekem, nézőnek. Sok, sokszor „túl” sok gondolkodásra késztettetek. Az irodalmi, színházi ízlésem nagyon sokat formálódott nektek köszönhetően. A Sirájt láttam elsőként tőletek, és hosszú szünetet követően ez az előadás adta vissza a hitemet abban, hogy érdemes újra színházba járni, mert van kiket, és van mit néznem. Mégis a Hazámhazám volt az az előadás, amiért a leghálásabb vagyok mind a mai napig. Ezzel az előadással indult el az A jéggel és A Nibelung-lakóparkkal folytatódó folyamat, hogy az előadások mentén régi barátságok teltek meg újabb tartalmakkal, és újak születésében is segítettek, mivel volt miről érdemben és sokszor beszélgetni. A saját szakmámban is inspirálóan hatott sok minden, amit adtatok. Nektek köszönhetek rengeteg tartalmas vitát, inspiráló beszélgetést.

Az előadásaitok folyamatosan a kortárs magyar és világirodalom még intenzívebb megismerésére sarkalltak. Nektek köszönhetem pl., hogy végül megszerettem Téreyt, hogy felfedezhettem Szorokint, és azóta már más oroszokat is.

Nekem mindig nagy öröm volt látni azt a csapat- és szellemi műhelymunkát, ami az előadások születését és folyamatos igényes újraélését kísérte, kísérhette. Jó volt, hogy nem egy darabért, egy színészért kellett elviselnem a többi színészt, vagy a rendezést. Jó volt, hogy éppen hogy egyszerre élvezhettem a rendezést, a darabot és a színészek játékát, összjátékát. Nem egyét, mindenkiét. Fontos volt számomra minden előadást többször megnézni, mert mindezek mindig rejtettek valami újat, valami izgalmasat. A csapatmunkát azért is köszönöm, mert olyan értéket képvisel, amit fontos újra és újra jó példákat látva megerősíteni magunkban.

Köszönöm a közönségre fordított figyelmeteket, szereteteteket  is.

És a közönségtalálkozókat is, a legintenzívebb szellemi élmények voltak, ha az előadások után még a beszélgetéseket is végig lehetett hallgatni.

Egyszerűen tehát köszönöm, hogy szellemi és érzelmi üzemanyag-utánpótlásról gondoskodtatok nekem ennyi időn keresztül. Nem tudom, hol találok legközelebb töltőállomást.

re: foboszorka

A Made in Chine-val kapcsolatos információkat hamarosan olvashatod a Hírek rovatban.

július 4. 15.00 Sopron Volt

KRÉTAKÖR: MADE IN CHINA, MADEINCHINA, MÉDINCSÁJNÁ
Helyszín: Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ (Sopron, Liszt Ferenc u. 1.) Egy mai női történet három hangra: Láng Annamária, Koltai Kata (gitár) és Bodrogi Éva (ének) előadásában. Zenéjét írta: Sztojanov Georgi Az előadás hossza: 80’ (szünet nélkül)

Köszönöm a választ! MIlyen nyelven játszódik a Kurázsi papa?

I hope you're coming to the Dublin Theatre Festival again?!

Korsonom!

Megtaláltam az első, új lépések nyomát.

A Kurázsi papára lehet-e majd, itt a honlapon jegyet rendelni, a régi rend szerint?

Elsősorban a színház közösségteremtő hatása az, ami döntő érvként hangzik el a szakma részéről, ha a minisztérium vagy az önkormányzat megvonással fenyeget. Mire gondolhatnak vajon? Hogy az embernek (különösen, ha hazánkbeli) egyszerűen igénye van arra, hogy időnként másokkal együtt nézzen kijelölt irányba, s mivel a magyar foci, máig ismeretlen okokból nem képes betölteni ezt a társadalmi funkciót, nem marad más, mint a színház? Mit jelent az konkrétan, hogy valami közösségteremtő, közösségformáló? Én arra jutottam a 13 év alatt, hogy közösséggé azáltal válunk, hogy megosztjuk egymással tapasztalatainkat, vagyis beszélgetünk egymással, olykor vitázva, máskor viccelődve, vagy közösen alkotunk, hozunk létre valamit, kitéve ez által magunkat némi kényelmetlenségnek, de bátorítva másokat arra, hogy maguk is megnyilvánuljanak, esetleg ők maguk is létrehozzanak valamit. Van ebben az országban kitapintható közösségtudat? Én egyetlen egy fajta közösséget ismerek, ami kontúrosan magyar, de attól kiráz a hideg. Az én elképzelésem szerint egyenrangú, felvilágosult emberek képesek közösséget alkotni, olyanok, akik jobban szeretnek körben ülni egymást figyelve, mint vállukat szorítva egymásnak, sorokba rendeződve, vezérükért rajongva, egy embert imádva. A Krétakör nem zárt egység, még ha bizonyos szellemiség vagy ízlés jellemző is rá. Ennyi megillet egy alulról szerveződő, civil kezdeményezést. A belépőkártya a tiszta ész, s persze annyi szeretet, amennyivel egy ember elzötyög.  

Viki, csak megnyugtatásul, az eltört hegedű nem Stradivari volt, hanem egy igen olcsó kínai modell. Én értem, hogy a barátodat, amennyiben hegedűkészítő és/vagy zenész, ez felkavarja, de kérdezném tőle, hogy a kivágott fa sorsa, amelyből ezt a mesés hangszert megalkották, vajon ugyanennyire izgatja-e? Ellenkező esetben ezt a fetisizálást kénytelen vagyok álszentségnek nevezni. Miért lenne nagyobb probléma egy tárgy elpusztítása, egy élőlény elpusztításánál, csak azért, mert nem a természet, hanem egy ember alkotta azt? Ilyenkor mindig azt érzem, hogy nem a valóságban élünk, hanem valami kényelmes, szellemi paradicsomban, ahol mindennek nagyobb értéke van a konkrét létezőnél. Egyébként köszönöm a kedves szavaid. Tényleg.

Korraadi, vágyott kapcsolat talán a közösség érzése, az, hogy egyről beszélünk, csak mi, az alkotók, a nyelven túlit is képesek vagyunk (legyünk) kifejezni. Talán az, hogy egy maroknyi művészt épp azok tartanak el, akiknek, s akikért alkotnak. Hogy a néző számára a színész nem  normális ember, én nagy problémának látom a XXI. sz-ba lépve. Számomra a színész professzionális kommunikátor, nem pedig egy betegesen rejtőzködő óvodás, akit, ha elég érdekes környezetbe helyeznek, képes érzeni valamit. Ma valóban szükségünk volna a közösségi élményekre, de nem pusztán olyanokra, amikor rajongunk, hanem olyanokra is, amikor tevékeny résztvevőkké válunk. Komoly ügy már az is, hogy mi ilyen kérdésekről írunk egymásnak egy színház(!) honlapján, még izgalmasabb lesz, ha élőben, akár százan is vitázunk olyan kérdésekről, amelyek konkrétan érintenek minket, nem csak szimbolikusan. Erre persze azért még gyúrnék egy kicsit.

Korraadi, valóban nem egyszerű, de épp azért hivatkoztam Monostorapátira, Taliándörögdre, mert ott (talán tudod, miről van szó, ha nem, csak röviden: hetekig táboroztunk a Művészetek Völgyében, reggeltől-estig körbevéve nézőkkel, helyiekkel) a helyzet (nyári fesztivál, szabad tér, sör, bor, debreceni) magától tette lehetővé, hogy átlépjünk rendszeresített frusztrációnkon. Naív módon azt hittem, hogy akik mindezt átélték (magunkat is beleértve), könnyebben kapcsolódunk egymáshoz. Aztán arra is gondoltam még, hogy az éveken át megélt egyszerűség és közvetlenség, amit az előadások formája éppúgy igyekezett demonstrálni, mint az attitűd, ami a krétakör tagjaira jellemző (élőben és üzenőfalon egyaránt), egyszer csak ráveszi a nézőt, hogy túllépve a szokásos színházi kereteken (sötét nézőtér, művészbejáró, külön büfé stb.), megszólít minket, ha kedve tartja, mi pedig, ha ez bekövetkezik, úgy reagálunk, ahogy az elvárható: nyíltan, lazán, mint egy ember, akinek ráadásul ez a szakmája. Látom, értem, hogy még nem tartunk itt, beleértve magamat is, hiszen gyakran talán épp én vagyok a kapcsolat akadálya. Hosszú még az út, mondja Léna, s én megpróbálom ezt elfogadni.

A nőképpel kapcsolatos megjegyzésedet a hamlet.ws-sel kapcsolatban, ha nehezn is, de elfogadom, de a Leonce és Lénában vajon mi hiányzott a nőből? A Sirályból azért húztam ki a véget, mert nem vágytam már arra, hogy a vacsorázók visszatérjenek, még akkor sem, ha értem, miért volt szüksége erre a szerzőnek. Határozott véget szerettem volna, pontot a mondat végén, ami nem csak egy élettel, hanem magával a művészettel számol le. Személyes üzenetet igyekeztem megfogalmazni: a valóság diadalmaskodik az illúzió világa felett, az életet nem lehet ábrázolni, csak elviselni. Ezenkívül szerettem volna elkerülni, hogy a színfalak mögül egy álpisztoly durranása jelezze Kosztya halálát. Stilizált, sűrített jelet kerestem, mert számomra ez a színház. Valami olyasmi, amiről Kosztya beszél, de olyan fogadtatással, amiről Trigorin panaszkodik: szép és tehetséges, semmi több.

Én úgy gondolom, hogy ha az alkotó és a befogadó közé kapcsot illesztünk, akkor lemondunk arról a lehetőségről, ami a XXI. sz.-ban már sokkal inkább szükségszerűség: az ember és ember közötti nyílt kommunikáció. Nekem nem kell se pszichológus, se látó, se pap, se semmyilyen segédeszköz ahhoz, hogy egy másik embert megszólítsak, ha már úgy tartja kedvem. Persze, ha nincs valódi akarat, akkor jól jön valami pótszer, ami elhiteti velünk a hazugságainkat. Én azon vagyok, hogy ezen a kezdeti állapoton túllépjünk. Együtt. 

Hát először is szeretném megköszönni az elmúlt fél évet a Krétakörnek, mivelhogy most nem egyértelmű, hogy mi lesz ezután, kicsit szomorú is vagyok, mivel életem legjobb élményeivel gazdagodtam az általatok előadott előadások során. Minden úgy volt jó, ahogy, és kár, hogy csak a „végére futottam be”- ha ez tényleg az. Pedig csak egy Ibsen drámát akartam megnézni- épp a Krétakör játszotta - azt sem tudtam kik azok- aztán az előadás után fogtam a szórólapot, és kipipáltam a Peer  Gynt-öt, és megfogadtam mindent megnézek, amit ők adnak, és az összes beszerezhető DVD-t megveszem, amihez bármely tagnak köze van. Ez azóta sikerült is. A jégről csúnyán lemaradtan, viszont ennek kapcsán kerültem kapcsolatba az orsoz kortárs irodalommal, amit meg azóta nyúzok. Ezért is külön köszönettel tartozom. Nem tudom ki mit hol fog csinálni a jövőben, de követni fogom az eseményeket, és továbbra is elkötelezett hívetek maradok. Csak azokat az előadásokat sajnálom, amelyeket már nem lesz módom bepótolni.

Külön gratula a hétvégi maratonhoz!!!

üdv

Marci! Látod milyen felületes a beszámolótok, nincs benne, hogy az ember meg lett tapsolva. Pedig nagyon fontos. Kb. 5 éve voltam egy Holland előadáson, ahol a felcsalt néző -miután megtáncoltatták és a sötétben eltüntek a színészek- mint egy igaz sztár meg lett tapsolva és nagyon boldog volt.

A francia faszit meg, "akinek még arra is volt kapacitása, hogy változtasson a véleményén" még jobban sajnálom, mert ezek szerint könnyen lehetett hipnotizálni és inkább lemondott a saját véleményéről csak hogy szabaduljon. ( ezt most tényleg ne vedd komolyan, mert csak zabolázatlan színes fantáziám iratja ezt velem). De én szeretem, ha vannak szkeptikus nézők.

A leállított előadásokról én is azt gondolom, hogy érzékenyen kell megoldani, úgy hogy az előadás ne sérüljön. Ha az ember nem akar nézőt játszani és ki akar szállni akkor a színésznek is emberből kell megoldani a helyzetet. A hétvégi példa is azt bizonyítja - amit olvastam a féltékeny fazonról-, hogy az eberi rohamot a játék provokálta ki. Nem tudom hogyan oldotta meg Zsolt. "Csak a skizofrén nem játszik szerepet. Nem érti a színházat, mert autentikus." - Feldmár. Csak hogy én is idézzek

Ajánló: Junius 21,22-én el kell menni Fischer Ádámra a MÜPA-ba, de attól még július 21,22-én el lehet menni Prágába Tom Waitsre.

Köszönöm a reakciótokat!

A pszichológus kinézetű fazon féltékenységi rohamot kapott, mert Zsolt Rosencrantzként végigmérte a feleségét (az lehetett). Ezt azért tudom, mert utánuk mentem, és láttam, milyen szörnyű állapotba került. Nagyon sajnáltam őt, mert nem értette, ami a felesége számára olyan nyilvánvaló volt, mindez játék. Azt is láthattam általa, hogyan gyártunk nagyszabású elméleteket nyomorúságunkban. Erkölcstelennek, magamutogató betegeknek nevezett minket, akik pont úgy viselkednek, mint az ostoba médiasztárok, még azt is kiabálta, hogy ennek az egésznek semmi köze a Hamlethez stb. Hát, lelke rajta, én azért kívánom neki, hogy jobb állapotban legyen, nem akartam neki rosszat, maga bántotta magát.

Köszönöm azoknak, akik vették a lapot, és a fáradtságot, sőt írtak is nekünk a brutális hétvégénkről (nyolc előadás két nap alatt). Talán még teljesebb lett volna ez a két nap, ha néhányan élőben is kommunikálnak velünk, de többnyire üresen tátongott a Merlin étterme. A Burgtheater vendégjátékára (a német nyelvterület nemzeti színházáról van szó), amire minimum az elmúlt tíz évben nem volt példa, tudtommal, az egy szem Molnár Gál Péteren kívül egyetlen szakmánkbeli sem volt kíváncsi. Talán, ha nem én rendeztem volna az előadást, nagyobb érdeklődést váltott volna ki, hogy Martin Schwab (a három szereplő egyike), a bécsi teátrum egyik legendás alakja, aki gyakorlatilag minden jelentős német rendezővel dolgozott az elmúlt ötven évben, és akit a Frankfurter Allgemeine Zeitung külön cikkben ünnepelt tavaly, mikor betöltötte a hetedik ikszet, eljött a Merlinbe, ami viszonylag könnyen megközelíthető helyen van ebben a városban. Ennyit a panaszkodásról, hiszen tudhatnám, hol élek. Az esemény oka egyszerű, ez a problémakör kötötte le az elmúlt pár évemet, azon túl, hogy vezettem ezt a társulatot. Szerettem volna megmutatni, hogy az a csávó, aki létrehozta és most átalakítja a Krétakört, miben utazik, hogyan gondolkodik, mit keresett a színházban. Ennyit gondoltam még némi kiegészítésként leírni itten.

Wszj, biztos van valami oka annak, hogy ennyire fixálódtál, de kérlek, tedd lehetővé számomra, hogy megtudjam, mikor nem válaszoltam, és milyen kérdésekre. Légy konkrét, ha tőlem is ezt várod. De talán még egyszerűbb lett volna, ha azon a közönségtalálkozón, ahol ott voltál, kérdeztél volna, vagy utána odajössz hozzám. Ami késik, nem múlik, majd dumázzunk egyszer. Évek óta igyekszem személyesen odaállni a nézők elé, magam vezettem a közönségtalálkozókat, írtam erre az üzenőfalra, szerveztem Monostorapátit, Taliándörögdöt, különböző akciókat, eseményeket, írtam, beszéltem, gagyogtam, s mindennek egyetlen értelme az volt, hogy találkozzunk, és hasznossá tegyük magunkat egymás számára. Ha valami nem sikerült, annak nem a rossz szándék volt az oka, legfeljebb az ügyetlenség, vagy az, hogy nem volt előzménye annak, amit csináltunk, nem volt kitől tanulnunk, segítő kézre, értő fülre ritkán találni, annál nagyobb öröm, ha mégis. Talán nem ártana, ha azoknak, akiknek mégis csak ez a szakmájuk, többet értelmeznének folyamatokat, összefüggéseket, fejlődési íveket, készítve elő ezzel újabb pályákat, elgondolkodtatva, sőt tanítva azzal, hogy a már meglevőt elemzik, ha már egyszer van olyan, ami létrejött.  

Ha Fancsikai Peti azt írja, hogy miattatok csináltuk, akkor azt nyilvánvalóan a beszámolóra érti, ezt a gondolatot félreérteni figyelmetlenség, ezt el kell, hogy ismerd, Wszj. Egy beszámolónak semmi más oka nincs, mint tájékoztatni azt, akinek nem állt módjában részt venni egy eseményen. Ráadásul a legteljesebb és legpártatlanabb, ami valaha is készült krétakörös eseményről, és végre a legnaprakészebb is, hiszen hazaérkezésünk után pár nappal már elérhető volt. Természetesen azért merek így írni róla, mert nem én csináltam.

Válasz Fancsikainak! Az anyagokat megnézvén első perctől világos volt, mint a neon, hogy az akció reakciókon alapult. Talán nem fogalmaztam jól, de értetlenségem abból adódott, hogy miért tartjátok szükségesnek, hogy a reakcióra is érkezzen reakció, ráadásul olyan anyagra vártatok reagálást, amit te magad is foghíjasnak véltél, mondván "ez nincs rajta a videón, ezt én láttam". De ettől már sokkal izgalmasabnak tartom azt, hogy miért gondolod, hogy a néző nem tette meg a magáét és neked nem kell berántani őt. Ha én elmegyek egy előadásra, megveszem a jegyet, követem az utasításokat, (kikapcsolom a telefonom stb.) akkor én már nagyon nagy lépést tettem irányodba, és akkor te még lehet ki sem jöttél az öltözőből. Akkor már nyogodtan nevezhetsz partnernek, de ha szerepelni mégsem szeretnék és vitatkozni mégugysem, az szívem joga. Ha kihasználja a színész hiszékenységemet és mégis görcsmentesen elkezdek vele beszélgetni és kiderül, hogy az titokban fel van véve és ki van vetitve, akkor én be vagyok csapva. Többet szóba nem állok azzal a színésszel még \'jácásiból\' sem. Ne így legyek berántva.

Elmesélek egy történetet: három hónapja elmentünk egy studióelőadásra, az első sorban kaptunk helyet, a játékhoz közel. Teljesen mindegy kik, mit játszottak a lényeg az, hogy az előadás közepétől kiderült a főszereplő fogva tartja a családot és a fegyver az előadás végéig a kezében volt. A gyomrom végig görcsbe volt, mert fegyver fóbiám van és attól féltem, hogy a nézőket is fogja molesztálni, amit persze meg is tett, szerencsére beépített emberekkel. Egy pillanatra sem ragadott meg a csapat játéka mert végig azon gondolkodtam, ha a fejemhez tartja a  fegyvert, leköpöm. Később kiderült -maga a főszereplő mesélte- egy előadáson valaki, ráadásul egy \'nézőszínész\', mikor a fejéhez tartotta a fegyvert azt mondta, hogy álj elég volt, ezt ne csináld, vagy ha csinálod akkor ne it és ne velem. Leállt az előadás és kissebb vitatkozás alakult ki. Na, ilyenkor mi van?

Menjetek inkább Tom Waits koncertre Prágába, július 21 és 22-én. De ne lőjjetek a zongoristára!!!

A tegnapi nap..reggeltől hajnalig felejthetetlen marad.

A hamlet.ws bitang jó volt. Köszönöm!

Kedves Krétakör társulat. Tegnap délután volt szerencsém látni a Sirájt (első Krétakörös előadásom), és szeretném ezúton megköszönni az élményt mindenkinek, aki részt vett benne, aki lehetővé tette, hogy olyan színházat lássak - olyan színháznak legyek részese - amilyennek eddig még soha. Valódi, lecsupaszított, megrendítő, a szemünk láttára megszülető, őszinte, érzelmileg kimerítő színháznak.

Érdekes és kicsit szomorú így egy korszak végén megismerkedni a Krétakörrel, a társulattal (szomorú, amennyiben látom, hogy mi mindenről maradtam le), ugyanakkor kíváncsian várom, mi következik majd ezután.

Egy kérdésem volna: hozzá lehet-e férni valamilyen úton-módon Morcsányi Géza fordításához?

éberke: nyilván te is érzed, hogy sem a beszámolók, sem Marci kérdései/feltevései nem szeretnének olyan hozzászólásokat vonzani, hogy „gyerekek, ez fantasztikus” – asszem ez igazán szomorú lenne. Árpád írása fölött, ami valóban úgy kezdődik, hogy „Bemegyünk egy színházba, és addig sétálunk benne föl, s alá, míg eszünkbe nem jut róla valami” Máté bevezetője is olvasható, miszerint a Patrick Sommier által biztosított „lehetőség tökéletesen illeszkedett a megújuló Krétakör terveibe”. Tehát az újrarajzolt Krétakör első megmozdulása ez, ha úgy tetszik, első lépés egy új úton stb. Ezért gondoltuk, hogyha olyan sokakat érdekel, hogy mi lesz a krétakörrel a továbbiakban, azok egy-két – képekkel és videóval illusztrált – beszámolóra (ami kizárólag azért született, hogy ti itthoniak is valamilyen képet kaphassatok a kinti dolgokról) esetleg reagálnak. És ha nem értetek belőle semmit, akkor az is lehet egy reakció, mi is tanulhatunk belőle, Marci erre is kitért. Dórién kívül semmilyen reakció nem érkezett. Ezek „kikényszerítését” egyébként nem is tartom feladatomnak, hiszen ha nincs reakció, az is egy üzenet, ami számomra azt jelenti, hogy különösebben senkit nem is érdekel az ügy. Ebből tehát nem az következik, hogy „nekünk kell berántanunk” titeket mert egyrészt mi megettük az első lépést, másrészt ezt eddig nem jelezte senki. A videóanyagok kizárólag a „nézők” reakcióit mutatják be, ebből talán érzékelhető, hogy ez az akció a reakciókon alapult, a játék nem jöhet létre a másik fél nélkül; minden az alkotók és a színházba érkező vendégek relációjában értelmeződik. Egyáltalán nem csak a mi feladatunk, hogy berántsunk, hanem a tied is, hogy egy kicsit beljebb lépj. A francia faszi szerintem egyébként nem lett megszégyenítve, beszállt egy beszélgetésbe, aminek következményeként (én úgy láttam) máshogy kezdett viszonyulni a dologhoz, és érdeklődve végigkövette az akció hátralevő részét – ez nincs rajta a videón, ezt én láttam.

Kedves Marci! Én nem tartozom azok közé akik a  KrKr jövőjéért aggódnak - és gondolom nem is sajnáltatja magát senki. Ide tévedtem, mert jegyet szeretnék rendelni, de én is végigolvastam a beszámolót és megnéztem az anyagokat és a végén valóban nem volt közlésigényem, nem akartam -bár nem is szoktam- beírni, hogy  "gyerekek ez fantasztikus" és nem csak azért mert nem értettem semmit, hanem mert nem is éreztem semmit. De ne csodálkozzatok ebből nem sok jött át. Ha jól értettem ez az előadás annak apropóján jött létre, hogy meg lettetek invitálva a színház részéről és "addig járkáltatok a színházba amíg eszetekbe nem jutott valami" ennyi nekünk prosto itthoniaknak kevés. Szóval nem hajtott a belső tatár, hogy csak ott abban a térben ezekkel az emberekkel, tíz napig padlón feküdve tudok eljutni oda, hogyaszongya te színház engedj be! A képekből meg nem sok jött le, de ez egyáltalán nem baj, most viszont nektek kell berántani minket. Lehetne több élményt írni, több élethű fotót betenni-  mert igazából volt egy két kva jó címlapkép, de az még inkább távolít.

Viszont nagyon-nagyon tanulságosak voltak a nézők megszólalásai  és az ahogyan viszonyultatok a nézőkhöz. Nem lettem volna a  a francia faszi helyébe, aki rendesen meg lett szégyenítve csak azért mert nem túl pozitivan vélekedett. Szegény nem azt kapta a pénzéért, amit várt és valószinüleg nem is szolt volna ha nem provokálják, hogy beszéljen és aztán még meg is lett neki magyarázva, hogy tulajdonképpen ő nem tudot mit kezdeni magával.

Gyerünk, Tibi, toljátok! 

Igen, a hamlet3, a BÉCSI BURGTHEATER vendgjátéka, német nyelven, magyar felirattal, a halmet.ws előzménye!

üzenet?

az a pósta

re: Dóri

Ebben az esetben a hamlet.ws várólistára kerülsz fel.

Kedves Gyurgyalag!

A FEKETEország előadásra 2500 Ft a jegy elővételben, 3000 Ft a helyszínen. Diákkedvemény sajnos nincs.

Üdvözletem!

Engem a Fekete ország című darab érdekelne, kérdésem a következő lenne:
 a jegyárral kapcsolatban szeretnék némi információval gazdagodni, jelesül, hogy mennyibe kerül, valamint, hogy van- e diák kedvezmény?

Kösz! Cső!

Kedves Arigab! Nagyon igyekszem, de egyszerűen  olyan mennyiségű jegyrendelés halmozódott fel, hogy tegnap jutottam csak a május 14-i e-mailek végére. Napról napra gyűlnek a levelek, tehát a helyzet egyre súlyosbodik:), de  ezen a héten minden múlt heti rendelésre válaszolok.

Köszönöm a türelmeteket!!

Annamária és Lilla,

Névcserével szépen megkevertetek...de figyelek..:)

Kunsthalle fejet hajt Louise Bourgeois előtt...idézetével pólót is nyomott. Én meg vettem belőle..ó jaj!

Kösz a tippet!

Jók legyetek!

Aki Párizsban jár-kél, és Dr. Jekyllné vagy Mrs. Hayd névre hallgat, érdemes elmennie a Panthéonba is, csak ne zárás utén, éjfél környékén, akkor veszélyes.:

http://en.wikipedia.org/wiki/Foucault_pendulum

Aki Rómában van, elégedjen meg a Parthenonnal és a Da Vinci-kóddal. Aki pedig Budapesten van, remélem, látta a Medici-kiállításon az Utolsó vacsora egy részletét, nézői balról, onnan lehetett látni Mária Magdolnát.

Tényleg, Párizsban árulnak még Madekeine-kosárkát, vagy a hatalmas péniszekkel együtt kikopott a divatból/jóízlésből?

B. 

re: Láng Annamária ajánlás - Matthew Barney

A Krétakörmenet lázában égve..:)..mellékesen

Annamária, nagyon jó tipp volt! Köszi! Drawing Restraint..feltárult  a project..már amennyit be lehetett mutatni. A Drawing Restraint 9 . filmhez tényleg napok kellenek,hogy ülepedjék. Mégegyszer kösz! 

(Közelében Egon Schiele munkái..+ Rodin Calais-i polgárok "elrejtve".az Albin Egger Lienz munkái között!!! a Leopold Múzeumban..)

Hajrá Körmenet!!

Re: Gyabi: Derűs életet!

Re: calendarium. Jó, hogy nem zsúfolt a program: hosszúra nyúlik, mint egy olasz ebéd. Nem üli meg a gyomrot.

Re: B., most már aludni kellene.

"A gimnazista magyarórákon „ezzel a költő azt akarta mondani”-típusú elemzéseken szocializálódott lelkem napokig kereste még a darab üzenetét, igyekeztem kisakkozni, hogy mi mit szimbolizálhat, a szándékosan eltúlzott szexualitástól egészen az előadás mottójaként használt „Ne félj!” szlogenig… mígnem eluntam. Úgy döntöttem, azt üzeni, amit belelátok a történetbe."

Sertorius, gyakorta elkövetem azt hibát, hogy ahelyett, hogy figyelnék, hallgatnék, egyből elkezdek interpretálni/pofázni. Volumen.

B.

Világos, Off, kösz a tippet.

Ez a sok hehezetes há már zene/művészet/kifejezés.

B.

B.! Hálle lúúja hehehe:))

Igen, OFF, inkább a személyt, mint a mondanivalót /kifogásoló/támadó érv. Általában öngólt eredményez, visszaszál, ritkán sikeres. Kerülendő, zavarja a tisztánlátást.

Én nem tudom, mi a különbség az ad personam és hominem között.

Több nem lesz, ittam pár kávét.

B.

Gyengébbek kedvéért: ad hominem argumentum=személyre szabott érvelés

(ad personam ugye nem lesz?)

Alakul ez.

Variációk egy ütős, hit-rémára, ami kishentzeg szerint téma - ritkán használok ad hominem argumentumot, asszem még nem kávéztam eléggé fel magam:

A-verzió. Einstein szerint két dolog végtelen a világon: az univerzum és emberi butaság. Ha jól emlékszem, az elsőben nem volt biztos.

B-v. A nyáron el jó lenne elolvasni Rotterdami Erasmustól a balgaság dicséretét.

Cv (úgyis, mint worst-case scenario): "I find your lack of faith disturbing". (copyright by Vader. Admiral Motti ezután elkezd levegőért kapkodni.)

Melyikből lesz önéletrajz? Nem füstölgök tovább, inkább kinyitom az ablakot.

Balázs

Melyikből

Re: Jézus ereje. Most hallottam a rádióban  Hollósi Frigyest, hogy a Nemzetiben majdan ő lesz az egyik szereplő a Jégben.

Jaj! 

Párizsi május, 40 éves évforduló, a plakát meg lemaradt az előző hozzászólásról.

Ez a mondaymonday. 

B.

Kedves Yossarian! NE FÉLJ!

http://www.dunainfo.net/webkamera/

Én nem birka, hanem teljesen normális vagyok! Ezt José Bové őstermelő nevében is kikérem magamnak. Vive la France!

B. 

Sziasztok!

Én is ott voltam az ápr. 30-i Jég-előadáson. Nekem azonban nem nyújtott abszolút pozitív színházi élményt. Az viszont mindenképp pozitív, hogy azóta is gondolkozom rajta.
Igaz, hogy megint (mint az általam eddig látott Krétakörös előadásokon) bekerültem a világukba, mert szerepek és előadás helyett valós jelenben valós jelenlevőket láthattam (nagyrészt) és a tér is úgy alakult ahogy a játszók és a rendező akarták, de a rendezői eszköztárral mégsem vagyok 100%-ig kibékülve. A merész eszközökkel egy ideig nem volt gond. Az ilyenfokú intimitás és a tabu-nélküliség kegyetlenül feloldotta a szokásos határokat színházi és valós világ között. Azonban azt nem értettem, miért kell odáig vinni a kegyetlen realitás-ábrázolást, hogy addig jussak az 1. felvonás végére , hogy amit látok: a szexualitás és a megalázottság eleinte sokkolóan ható valósága,  egyszerűen nem érdekel. Közömbössé váltam és rövid ideig unatkoztam is (ebben az esetben egyetértek Brook bácsival abban , hogy "az unalom a vég"). Hasonlóan öncélúnak tartom a TeleShop hírdetést a 2. felvonás végén. Nem hozta hozzám közelebb az ügyet és feloldásra sem volt már szükségem, mert a testvériség "epikus" története levette a súlyt a vállunkról; addigra biztonságos távolságba kerültünk az 1. felvonás kegyetlen jelenétől, de hogy mégse legyen azért olyan messze, hogy elfelejtsük ez a MI világunk, egy  jó megoldás szerencsére feloldotta a gag-szerű "jelenet" okozta értetlenkedésem. Majdnem sikerült az is, amit eddig nagyon kevés előadásnál láttam: taps helyett csönd fogadta a kiürült teret...de sajnos csak rövid időre, mert aztán zavarba jöttünk és győzött a megszokás: tapsoltunk.

Nem szeretném, ha azt gondolnátok, dúlva-fúlva mentem ki a színházból, de gondoltam a szép dolgokat elegen megemlítették már. Izgalmas, hogy néha kellemetlenül érzem magam, és az, hogy a játszók közül mindenki OTT  van. Ha nem játszanak, akkor figyelik a többieket, vagy - hogy egy pillanatra se legyen szokványos és  "kényelmes" a néző-nézett viszony - minket.
Lehetne még sorolni, hogy mi tetszett és mi volt más, mint a legtöbb kőszínházas előadásban, de ezt most kihagyom.
Összefoglalva tényleg jó előadás: dráma,  rendezés és színészek együtt érik el azt, hogy otthon elgondolkodjunk: vajon nekünk megszólalna-e a szívünk?

Köszönöm Nektek!

És én is, másodszor. És újra elsodort a történet, az erős színészi játék és mindent elhittem, újra. És a végén Gyabronkával együtt kellett volna énekelni, de nem voltunk elég bátrak, szó nélkül jöttünk el. Hiányozni fog ez A jég, nekem a kedvenc krétakörös előadásom, abból a tízből, amit volt szerencsém (eddig) látni - pedig ezt nem akartam megnézni, mert ismerősiem nem tudták elmesélni, hogy mi történik a színpadon. És most én sem tudom, csak annyi, hogy ott kellett lenni és együtt szenvedni és keresni.

Nemrég lett vége a Jégnek, most láttam harmadszor és még mindig imádom-bár Tilo nekem nagyon hiányzott a maiból. Kár, hogy ebben a formában már nem látom többet a darabot-kíváncsi leszek, hogy lehet a Nemzeti millőjébe átvinni a hangulatát. Minden alkalommal ledöbbenek ahogy S. Lilla szeméből, minden átmenet nélkül bugyogni kezd a könny az egyik jelenetben, ott ülök vele szemben, fél méterre tőle és harmadszorra sem látom a legapróbb jelét sem, hogy ne igazából sírna..Még mindig borsódzik a hátam, ha visszagondolok.

héló! rulez az én dumám:)) ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. hát nemtom. nekem ez még nem megy. max. közöny. ollé

:)

Én így gondolkodtam,gondolom a darab előtt-után..

Tartom amit írtam, minimum egy feltartott kéz a maflás előtt.Minimum. Küzdeni,megküzdeni az bátorság.

Dudás,akinek pokolra kell menni? Lehet.

Én tuti nagymami leszek..legalábbis arra készülök..:)

Hoyg mire van ennek az országnak szüksége ? B. Lajos rulez!!!:)

Csók Mindenkinek!

Szerintem az legyen a tornácra kiváncsi, OFF, aki dudás akar lenni. Egyébként sem hősökre van szükség ebben az országban. Inkább nyugdíjas nagymamákra és nagypapákra.

Sokan vannak, vagyunk, vagy lehetünk. A mennyiség itt nem csap át minőségbe.

Balázs, a.k.a uno di noi

Őszintén nem lennék kíváncsi a pokol tornácára.. Engem nem bántottak.Szerettek. Karácsonykor együtt a család. Szerencsém volt. A legnagyobb  problámám,hogy max kényelmetlen a szék,mint Roland papájának.

Akit "ütnek-vernek", miért nem menekül el vagy védi meg magát? Vagy miért nem kiabál,hogy segítsen már valaki a kva életbe!! (Ne félj! ugye?) Ez a kérdés jobban foglalkoztat. ..Oszt egy szép nap agyon is verik. Vagy ő ver agyon valakit..hogy jégbaltával vagy mással..tök mindegy.

Elég sokan vannak. Hogy ez konkrét személy vagy a társadalom egésze...?

Szóval Bro vagy Hram vagy NAnuNAnu...túró a fülébe..már elnézést!

Az előítélet nem végítélet! sálálá. Az emberek nem mernek kérdezni..félnek..előítélet, mit gondolnak róluk, stb. Én mernék..néha merek is..csak nem jön rá válasz. szarügy.

Réka, nagyon jókat írsz.

Annyiban talán orosz a jég, hogy a narrációja ortodox (keresztény) hagyományon alapul, persze, ez a lényegen nem változat. A napot több oldalról meg lehet közelíteni. Mind a négy oldalról.

Elárult forradalom a kereszténység, francia forradalom és a kommunizmus is (ebből kettő Oroszo.-ban, de ez tényleg nem fontos), Hram talán elárulta a közvetítőt, aki lehet, hogy a két világ közötti közvetítő, a szeretet, aztán mossa kezeit, talán a saját képére írja meg a saját maga "evangéliumát", és nem csodálkoznék, ha a saját "gyerekei" falnák fel.  

Ami a fűtésrendszert illeti, lehet, hogy egyszer érezni kell a forróságot a pokol tornácán, ahhoz, hogy lássuk a lényeget, az életet. Különben nincs kiút a nagy söttélő erdőből. Se az élet felén, se az előtt, se az után.

Csak a szekta szó használatával nem értek egyet. Azt a "nagy", illetőleg "történelmi egyházak", esetleg "nem teljesen" demokratikus rendszerek képviselői szokták használni rosszabb napjaikon.  

Üdv,

Balázs

Mátyás, kíváncsi lennék, mit értesz giccs alatt A jég esetében?

Szerintem A jég nagyon sok kérdést felvet, ami nemzetfüggetlen.

Olvastam a Bro útját, amit Szorokin A jég után írt annak előzményeiről, és egyszer csak rájöttem, hogy a számok (hányan vannak éppen, hány nővér és fivér) nem stimmelnek. Pedig talán ez lenne az utolsó, amin az olvasó elkezd gondolkodni, a számok objektív dolognak tűnnek, meg nem is az a lényeg, hogy pontosan hányan vannak már. És nem hiszem, hogy ez véletlen. Szerintem ha valaki olvassa vagy ezt vagy A jeget (vagy nézi), akkor arra gondol, hogy de jó, hogy én nem vagyok azok között, akiket ilyen olcsó dumával meg lehet etetni, be lehet vonni pl. egy szektába. Azaz engem nem lehet átvágni. És a nagy tudatos olvasói énképembe egyszer csak becsúszik, hogy éppen az vág át, akinek az imént hálás voltam, hogy megnyugtatott, engem nem lehet becsapni.

Ha meg a szektát is írtam – A Szív testvérisége mégiscsak egy szekta –, akkor azzal is érdemes foglalkozni, hogy egy közönségtalálkozón nem „ciki”-e azt mondani, hogy én most láttam másodszor, harmadszor A jeget. Akkor én most nem egy olyan szektába kezdtem tartozni, akiket annyira foglalkoztat a jég, hogy ezért újra és újra összegyűlök olyanokkal, akiket szintén?

A Bro útját maga Bro írta, és ott még azt mondja Hramnak, hogy kutatnia kell a testvéreket, de főként azt az egyet, akivel újra szívmágnest tudna alkotni, és így ketten tévedés nélkül ki tudják szűrni a tömegből a testvéreket. Bronak még van egy társa, így szinte nem is ölnek meg húsgépeket, mert csak a szíveseket szűrik ki a tömegből. Ehhez képest Hram azt meséli A jégben, hogy Bro testvéreket keresni küldi őt (mint egy kiválasztottat), szó sem esik arról, hogy ezt mással kellene csinálnia. No meg ő és csapata már nagyüzemben gyilkol. Akkor Hram egy apostol, aki az ősapa szavait már elkezdte maga értelmezni, nem? No meg az eszme igencsak elkezd elválni a megvalósulástól, és akkor már Az ember tragédiájánál tartunk.

És még valami Broról (vagy egyáltalán a Szív testvériségéről): Szorokin írja magáról bemutatkozásként a Téma lezárva című kortárs orosz elbeszélések antológiába:

„Három és fél éves voltam. Az apám dolgozószobájában játszottam, szüleim a szomszéd szobában ebédeltek. Valamit dúdolgattam, és kezdtem felkapaszkodni az íróasztalra, miközben felálltam a radiátorra. A radiátor csövén egy szelep nélküli csap volt. Lezuhantam az asztalról, tarkóval arra a csapra, és fennakadtam rajta. Olyan erős volt az ütés, hogy elvesztettem az eszméletemet. Az anyám, amikor belépett a dolgozószobába, meglátta, hogy a csapon lógok. Hála istennek kemény volt a koponyám. A felszakadt bőrt összevarrták. De az ütés után mintha valami csatorna nyílt volna meg a fejemben. Élénk képeket kezdtem látni, fantáziáltam, fantasztikus világokban éltem. Mintha valami végtelen filmbe cseppentem volna, és berendezkedtem volna benne. Ezt a mozit nézem a fejemben már 43 éve. És regények, elbeszélések, drámák és forgatókönyvek formájában készítek belőle riportokat.”

Eddig. És akkor kicsoda Bro? Ki alkotta meg a Szív testvériségét?

re: roland

üzenet kell, hogy legyen... ez nem pontos. üzenet van. bármit csinálsz, üzensz vele. krétával az útra: ne félj. ez ráadásul ritka direkt.

Mátyás, önmagában sem a giccsel, sem az orosszal, sem a hatásvadászattal nincs gondom, ha ezeknek helye van. "ott tényleg voltak/vannak/lehetnek olyan fanatikus emberek (Raszputyin, Lenin,stb.) akik az oroszok végletes odaadását/gyűlöletét meg tudják mozgatni... " (...) "(nácizni, komcsizni nem ér, az túl egyszerű lenne)"

Szerintem kirúgtad a pöttyöst a nézőtérre. Az nem járja, hogy te egy érvet használsz, a beszélgetőpartnert meg kirekeszted egy ehhez hasonló érv használatából (Lenin, Raszputyin igen, Mo-n kommancsok nem, csak dakoták, sziúk stb.). Az nem racionális (angolszász típusú )vita, hanem diktátum. Persze, az sem nagy baj, pláne nem agybaj, mert arra lehet még mindig lehet igent, vagy nemet mondani.

Igazad van, nálunk tényleg nem voltak olyan fanatikus emberek, mint az általad említettek. A magyar közigazgatás a legprofibban talán a deportálások idején működött, Szapolyai János vérprofi reálpolitikusként végignézte az inkább gyermek, mint felnőtt II. Lajos halálát, aztán profi módon lepaktált II. Szulejmánnal, aztán 150 év.

Profi reálpolitikus hatalomtechnikusok. Pedig nem is néztek ki fanatikusnak. Egy rendszer érzelemmentesen is lehet életellenes, vagyis őrült. Ebből a nézőpontból a vidám, netán szomorú vasárnap nekem annyira káros, mint Halász Judit kakókoncertje.

Balázs

Kedves Anna!

Az bő két hét..:) Köszi az infot!

Re.: sajnálom,OFF   A Krétakörmenet programja+a hírlevél május közepére várható...ezt a határidőt igyekszünk betartani!

Péterfy Bori, miért a délelőttök a kádba' lett a hetedik szám a love band albumán? Koncepció van mögötte, vagy a kocka/érem két oldalának bölcsessége, ami véletlennek tűnik? Esetleg a pénz miatt?

Az albumot nővéremtől kaptam kőcsönbe', egész pofásnak tűnik. Színes-anzixos, mint a világ.

B.

Nekem azt mondták a következő két hétben a honlapon lesz info Körmenetről +hírlev..

Mi hír a Körmenetről? Bizony túl vagyunk az április közepén....

Nagyon várom a hírlevelemet.

A Jég volt az első darab, amit láttam Tőletek, tavaly áprilisban. Idén tavasszal újra megnéztem...

Nagyon bírtalak Titeket, köszönöm a nem mindennapi élményeket, amiket egy-egy előadás nyújtott!

Megnéztem a hamlet ws.honlapot. Anem láttam az előadást, a bevezető szöveg alapján az volt az érzésem, mintha Kaspar Hauserről szólna ez a Hamlet-interpretáció.

Ad vocem, interpretatio: aki még nem olvasta volna, itt egy másik. A címében az ígéret. Annál nem több, vagy kevesebb. Kis János: "Hamlet. Egy olvasat olvasata”. Holmi 10. évf. (1998) 12. sz., 1647‑1672. old. Interneten nem érhető el, asszem.

B.

A tegnapi Peer Gynt-előadás lelkigyakorlat volt. Ma meg a manrézaban kellene ebédelni. Nagyon köszönöm.   

Balázs

Amikor belépek a curl-ing-pályára, sajnálom, hogy nincs egy kabbalista a háznál. Nekem kell átvenni az Obádovics-féle matematikát:)) Nessusi lesz.

van jegyem, bibibííí, lehet, hogy álló-, de ez nem fontos, lássuk, mit üzen Peer holnap. a peer-review egyébként fontos dolog. csak jussak vissza pestre időben stopposok soha nem sztrájkolnak:) .

Gótikus építészet, az Isten mint fény, Einstein: e egyenlő mcnégyzet. Ez nem ugyanannak az éremnek a két oldala? 

Beszartam a Fekete országon. Eszméletlen JÓÓÓÓÓ! Imádom a Kitty-dalt!! Vagy 5x meghallgattam. Filmen. Juj, de köszönöm!

szia mindenkinek

SZERINTEM NAGYON JÓ

Tibet egy látó hely, igen, ezért megy a harc, katonastratégiai értéke szerintem elhanyagolható, geopolitikai annál több, mert a hatalmas Kína fél az ott levő energiáktól (a terület és kultúra ezért nehezen, vagy nem választható el), az ott található tükörtől. Minél jobban szorítja Tibetet, annál kevésbé tudja érinteni, ha egy kicsit okosak lennének, hosszú távon gondolkodók, ahogy Kínától elvárná az ember, akkor ezt belátnák, és a békés egymás mellett élést választanák, de Bourbon-módra viselkedenek (kimarad felejtés, mert nincs tanulás).   

Szerintem Európában is megnézik, milyen helyekre terveznek imaházat, kórházat, országgyűlést stb. Építészet alulnézetből (mélygarázsból).

A Peer Gynthöz eddig is kedvem volt, most még inkább megjött.

B.

kicsit sok volt tegnap este az elidegenítő effektusokból.. Gyabi újfent le a kalappal, nem tudom, hányadszor.. erről van szó.

Kedves Krétakör! Köszönet  azért, amit ma Peer Gynt-ként kaptam tőletek....elképesztő volt....(és persze az összes többi darabért is az évek során), maradok veletek az egyelőre még titokzatos, de annál izgalmasabb jövőben (is)!

Ági

kagy,

ha ránézek a térképre, azt látom, Afganisztán ütközőállam, a fény attól távolabbról jön. Nekem statikus a megközelítésed: fénykép/pillanatfelvétel egy egész estés filmből, ami - ebben az esetben - Afganisztán története (és már ez is erős egyszerűsítés). Egyébként ahol jó van, ott rossz is, és egy mozaikból nagyon nehéz reprodukálni a valós képet. Pascalla: hogyan ismerhetné a rész az egészet?

Egyébként is: miért annyira fontos Kínának Tibet?

Oz, én ennek a hordaléknak a szitálásával elég jó elvoltam, tőlem nem kell elnézést kérni.

B.

Off!

Félreérthető voltam, ugyanarról írunk pepitában. Éppen amellett érveltem, hogy magunkat minden nap ki lehet röhogni, a parti elvesztésekor a leginkább, az már majdnem "kell", magamagunk komolyan vételébe belehalunk, és banális módon.

Néha hagyni kell a sorsot megtörténni: ha van miért, kiért, akkor visszajön, a sarki fűszerestől és 8000 méterről is, nyugi. Nekem úgy tűnik, van kiért és miért.

Remélem, nem vagyok birtoklásmániás, freudi értelemben anális fázisban megrekedt-székrekedt. Egy ember nagyon ritkán ember a térben. Töltsük meg, folyamatosan azt csináéjuk, nem? Most itt is hagyom a székem és gépem.

Vizslát! Mindenkinek! 

Balázs

re:Balázs n+1 bejegyzés

Na, így jár,aki idejár lamentálni.Oszt még ki sem röhögheti magát..Nem kéne magunkat ilyen komolyan venni. Őszintén.

Aki félre akar érteni valamit,meg is teszi. Az autoritásvitát már nem is említem..:)

Képzőművészek foglalkoztak az említett problámával. Volt is kiállítás. Részek és felületek ,nem a TÉR..De hagyjuk.

A nyolcezres motívum csak annyiból érdekes,hogy félek,nem jön vissza.Mert ottan nincs az a "zoxigén"..tetszik érteni? Én ettől félek.

Kedves Eszter,örültem! Balázs,tiéd itt a TÉR.

OFF

Oz,

régóta érzem, kelet felé kell az irányt venni, arra is, mégis csak onnan jön a fény, lehet, hogy ott van a világ vége. Hozzászólásod megerősített ebben.  Köszönöm. Előtte átveszem a tükör kultúrtöténetét: európai módon közelítem meg a hegycsúcsot (tudom, hogy ez nem elégséges feltétele a mászásnak). 

Balázs

Az előzö kommenthez a nevemet, utólagos figyelmeztetés ellenére, elfelejtettem hozzátenni.

Talán most kezdem el sejteni, mi a téma és a réma.

Lécci, szóljon, aki látott motívumok nélküli, ember által befogadott teret, fekete lyukat; olyat, aki visszajött az űrből, nem nyolcezer méterről (ami egyáltalán nem lebecsülendő, sőt!) ép ésszel. Messziről, egy szép távcsővel megnézném magamnak. És kérem, olyan jelenkezzen, aki nem hallomásból tudja, hanem látta.

Talán eccer kell jót röhögni az életben: nem a fogadáskor. Nem a fekete színű index átadásakor, és a tételek kihúzásakor, hétfő reggel a gyalogátkelőnél; nem akkor, amikor először igazán magas hegyet vagy hatalmasan nyugodt szfinxet lát az ember. A parti elvesztésekor, de akkor 64 foggal. Akkor nem neked kell immodium.

Free Tibet et al. Mi.

Most értem haza a közönségtalálkozóról, és hazafelé rájöttem,  hogy persze: Ottó mondhatja egyszerre bosszúvágyból és egyszerre túlélésük érdekében, hogy "a büntetés már ennek irgalom". Egyszerű logika, csak a kétségeim eloszlatása végett. Az kérdés persze (lényegi kérdés, mert a hatalom működéséről szól), hogy melyik az erősebb. Én azt látom, hogy a második, már csak azért is, mert Gertrudis valóban nem tudja előre, hogy mit akar tenni. üdv.gazsi

Eszter, igazad van, a félelemtől való félelem az. Nekem is a világtalanok jutottak másodszorra eszembe (önző módon elsőre a látók és pl. Shakespeare kapcsolata).

B. 

Kocogjunk egyet, azt javallom. 

Csak az eredeti forrásból való tájékozódás esetén érvényes az ítéletalkotás, közvetítők, mesélők , fordítók közbejöttével nem érhetek el érvényes találot (vö. "láttál te már egyáltalán" krétakörös előadást, és mennyit, ha annyit? Olvastál-e eredetiben Shaespeare-t)? Hogyan lehet akkor történelmet, vagy irodalomtörténetet és bármi mást tanulni, ami nem a "ma" Komolyan ez itt a kérdés? A horror vacuitól való félelem az komolynak tűnhet, de legyőzhető, a tükröztetős receptet alább találod, még jó, hogy lány találta ki.

A semmiből semmi sem lehet (még a semmi sem) mondatja Lear királlyal Shakespeare - innen nézve Láár előadását, más-e a kép?

Balázs

Feszület ! Az ablak nyitva, az ajtó zárva. off.

hú-hú, az autoriásvita széle-szele megérintett, most rohanok, de: F.ország, Jég, Pesti esti, foly köv.

Blaise, a nemgondolkodó, de nádszál

Sziasztok, kedves Társulat,

ápr. 9-én láttam a bánk bánt a vakok intézetében, és nagyon elszomorodtam. egy szétesett előadást és egy szétesett társulatot érzékeltem, telis-teli feszültséggel, és érdektelenséggel néhány színész részéről. ok, profik vagytok, csípőből lenyomtok bármit, de rettenetesen elidegenítő volt az egész, az mentette meg az estét, hogy láng annamari és sárosdy lilla úgy tudtak mosolyogni az előadás végén, ami megnyugtat és meggyógyít mindent (ez az csajok:), csak így tovább). kb tíz éve nézek krétakört, és ez volt a mélypont számomra. de: a halál nem rossz dolog, mert lehet belőle szépen újjászületni. sok sikert kívánok mindenkinek, meg játékosságot és boldogságot, és várom a szuper dolgokat, amiket csinálni fogtok!

Hevület,

akkor azt jelenti a mínusz ká. Ebben megnyugodva, írom már Off-nak, hogy egy szabadkőműves csapatnak jó helye lesz szabadkőműves kézben:).

Na, rrány a kert, de nem úgy, ahogy lazioban művelik:))

Balázs

Én is. Boldog névnapot.

Nagyon OFF

B.,legalább a részvényeik szárnyalnak a milánói tőzsdén.Soros lehet megveszi őket. 

S már itt se vagyok..

A minusz ká jelentése: kevésbé egyértelmű, mint a 25 éves kresz. 

 Ma ne, lécci, tegnap római zakó mánkeszterben, yellow-reds on retreat.

Akit a magical number four érdekel (téli vagy enyhe nyárra való olvasmány), nehéz, de megérni átvágni a bozótot:

http://www.pawel-rutkowski.ling.pl/Downloads/Rutkowski_Universal_Basis_of_Syntax_of_Numerals.pdf

Csákányi Eszter olyan nyugodtan sugárzott tegnap, hogy az már megindító volt. Jó volt látni őt.

Viki, ennél jobb és rosszabb a helyzet. Csak térben és időben tudunk gondolkodni, talán itt vannak a nemfeszegetendő határaink, a "tilosazánk".

Ha nem hinném, hogy a nyelv, a zene, a film, a festészet, a mimika stb. megfelelő eszközök lennének a fontos jelenségek meghosszabbítására (azért legyen benne egy kis férfitavasz is:), akkor nem lenne értelme megszólalni, írni, akkor dióba zárva lehet várni az utolsó napot. Köszönöm, én ebből nem kérek, próbálkozom tovább, és ne próbáljon erről senki lebeszélni:), már most írom: energiapocsékolás lenne.

ezt írtam a borravaló című borblogra

Volt egyszer egy Krétakör

A Krétakör kegyetlen és zseniális és röhejes társulata átalakul úgymond, megszűnik társulatos repertoár-színház lenni, hát marha jó. Ebben a kis országban, melyen épp’ kiütköznek örök és reménytelen félperiférikusságának aktuális hullafoltjai, kompország ugye, mely ismét épp a keleti part felé tart, és a büdös életbe nem lesz jobb hely, nos, ebben az országban némely arcok, emberek, tájak, borok és a kultúra ér nagyon sokat, ezek jelentik az én hazámat, nem a béközépszar, uncsi, öntudatos mucsaiság változatai.

Az egyik legjobb kulturális műhely volt a Krétakör, úgy fest tehát, eggyel kevesebb jó hely lesz e kátyús kis hazában, mert sztem az átalakulás annyit fog jelenteni, hogy szétesik a társulat. Well, a Krétakör oldalvizén működikdött a Krétakör SzínészTáncZenekar, március 15-én vidám és családias koncertet adtak a Sirályban, ez volt a legjobb és legméltóbb ünnep aznap a béközép borzolta Budapesten. Talán a Gyere kislány gyere, a diszkóklubban vár már a zene átértelmezése tetszett a legjobban, igazivá vált ez az agyrém, ez maga a Krétakör (volt): igazivá tett agyrémek, ironikus, tehetséges átértelmezett, kegyetlen és zseniális és röhejes, pomó színház, jó volt, köszönet.

Mármost jó (rossz) szokásunk szerint boritalokkal doppingoltunk, szerencsénkre a Sirály büféjében vannak épeszű borok, mi a Juhász testvérek vöröseit kortyolgattuk. Ezek a Juhász brothers Egerben kavarják, nagyon jól. A minapi egri/akadémiai bormustrán is az ő bikájuk tetszett a legjobban, ilyesmi borokat is nyakalhatni a Sirályban.

A paptag nem azt jelenti, mint amire mindenki elsőként gondol, hanem papi (püspöki) birtokrészt. A Juhász-testvérek egri pincészetének egyik területe, egy csaknem 10 hektáros csúcsdűlő volt a papoké a papok városában. Úgy tűnik, a Juhász brothers a nehezebb utat választva minőségi borra tette föl az életét. A Paptag brand és zászlósbor, nem készül minden évben, csak ha tökéletes a gyümölcs, a brutális hozamkorlátozást (30 q/ha) követően éretten, 22 mustfokon leszedett szőlő hagyományosan, kádban erjedt, mint a régi öregek korában, majd második töltésű barrikban érett tömör, bársonyos, krémes, igen koncentrált és feltűnően harmonikus, gyümölcsös, elegáns barikkal haloványan megfuttatott vörösborrá.

Ámberek, milyen utazás volt ma, hú-hú! A Millenáris parkban a valódi dunai víz illata. Jó volt ott várni.

Szolgálati közlemény, avagy tud valaki segíteni? A quaestio szóból lett a "?"-jel, a spanyolok ápolják még e római hagyományt, de ki találta ki a magyar ábécét?

Az indoeurópai nyelvek a négyes számnál válnak el, the magic fourth number, ahogy Pawel Rutkowski egy cikkében írta, addig nagyon hasonlóak, talán a négyes számnál nő fel indoeu-ként az ember, értve ez alatt, az absztrakt gondolkodás/az önállóság képességét?

A magyarban az "e" a leggyakoribb magánhangzó - még akkor is, ha Rodolfóként két a-val, az első betűvel határozzuk meg magunkat. Ami indoeu nyelveken a mágikus négyes, az nálunk a mágikus 7-es, a hetedik betű az ábécében?  

Ha így van, Kobra, akkor vér helyett: magyarfej!, ellenszérumot várnánk.

Annmáriának köszönöm a praktikus iránymutatást, még ha priméren nem is nekem szólt, de az egyről most a kettőre sem tudok jutni, nemhogy a hétre.

És ma még csak kedd van? 5 további nap. 

A jegyekemet itt hagytam, visszajöttem érte.

Marci, egyetértek. A szerelemből mindent fel lehet építeni. És a feltétel nélküli szeretetből.

Ehhez képest lényegtelen, hogy az új mozaikok feltalálásának lehetőségében, vagy  a mozaikok számában nem értünk egyet.

Most látom, még egy esőkabát is kell az útra. Boldog viharnapot mindenkinek!

Bzs

p.s.: nulla dies sine linea.

Éljenek a nők, az egyensúly megteremtői, a kilengő ingák megszelídítői!

Tényleg lépek, vár a szebbik felem, oda kell érnem időben.

Balázs?! I will be your baggage... and I will be there in F., if you will need me..

Először vagy a pókerasztalnál, új lány, és egyből kipörgetik a számod? Több, mint véletlen, több, mint Kieslowski... Az időtávolság mint üveggolyó? Hm, nem rossz. Ahogy mondani szokás, ha tévedsz, legalább jó társaságban teszed.

Sounds like a deal. Az üzlet megkötettett.

Kobra, erről szól a 1-2-3: magyarvér? vagy Szövetség? Esetleg 2-3-: Királyrét?

Uff! után csak off jöhet. Esetleg dél-franciaországi tájak. Megyek leíró nyelvtant tanulni.

Most megállok, megérkeztem, sziasztok! Köszönök mindent, minden tükröztetést! A poggyászomat nem viszem, még visszajövök. 

Viki,

Töksötét és Lucia egymás után: 10/9.7999.

Bravó!. Fiat lux

Annamária, dehogyis volt szemrevetés, az méltánytalanság lenne a részemről, inkább türelmetlenség volt ebben, ami nem felmentés, csak magyarázat.

Fátyolfellebentésről lehet szó, mint ahogy most te csináltad. A tudatlanság fátylának fellebbentéséről (veil of ignorance, Rawls, az igazságosság elmélete könyve a locius classicus, asszem).

Az iránymutatást köszönöm, megfogadom, jövő hét szombat délelőtt Bécs büszke vára felé vezet az utam, viszem a piros permanent markert is, mert egy igazi szurkolónál mindig van alkoholos filctoll, átadom a fekete sereg üzenetetét a városnak. Ha már a reneszánsz év Mátyáshoz kötődik. Egyébként nincs oda az igazság, magyaros pesszimizmus, horgadás van abban a szállóigében, a megújulástól való félelem jelmondata ez nekem.

Szóval, vedd integetésnek inkább, nem számokérésnek, de a türelmetlenség az egyik nagy hibám, többit nem számolom, matekból gyenge vagyok/voltam, a confessio-műfajhoz pedig korán van még. 

 Egyébként, ha jó a foci-előadás, ami nem magyarfoci, akkor a 90 perc nem hosszú, lehet négyórás is a meccs két szünettel, az aranygól izgalma ott tartja az embert, kivéve, ha türelmetlen az ember lánya/fia:) A fio-psv utolsó öt percéről leléptem, mert éreztem, ott már nem fog történni semmi érdekes, csak tartják az eredményt, maradt is az 1:1.

Eljött az idő a Niebelung megtekintésére, meg a Peer Gyntére és a Sirájéra, cs.a.k. attól tartok, már nincs jegy, a génuai mólóról ezek a hajók már elmentek. 

Labda vagy genitália? Mindegy, játékszer mindkettő, művészet megszelídeteni őket, nem. 

 üdv,

bé

Viki, nekem igen, pàrbaj-, bocsànat, pàrbeszèdkèpes vagy (ez egyèbkènt nem azt jelenti, hogy meghallgatod a màsikat, esetleg mèg reagàlsz is, màrmint az àsitàson kivul? Ki tudja?).

A politikàban az megy, ami tizèvente termèszetes: elvàlik a màj az egyeb osszetevoktol, de ezt tènyleg csak làtni èrdemes, egyelore, ès mindenkivel meg fog tortenni, minèl kèsobb, annal fajdalmasabban.

Nagyon tetszett az ures terek elleni recepted, gondolkodoba estem. Partai Luciarol tènyleg eszèbe juthat az embernek a madàrrepulèsbol valo jòslàs tudomànya az okorbol.

Annamari, lekèstèl: a tegnapi fio-psv meccs, ma pedig egy bolcsnek tuno ember megerositette bennem, hogy a futball a tàrsadalom tukorkepe (mikrokozmosz) lehet, sèrtodès nincs, csak à,ò,ù ès è èkezetek. Xerintem ez egy katalàn klaviatèla/ùra.  

Ami Marci felvetèsèt illeti, szerintem tùl kèson szulettem ahhoz, hogy ùj mozaikok felfedezèsèn/elkèszitèsèn munkàlkodjak. Addot x szàmù mozaik tèrben ès idoben elgondolva, nekem max annyi adatik meg, hogy màs szempontbol rakjam ossze a mozaikokat, eltèro kèpet adjak, de ahhoz, hogy uj tortènetet mesèljek, vissza kellene menni Gigamesig/Kalevalàig, mit tudom èn meddig. Ha valakinek van egy idogèpe azèrt szòljon, megfontolom:)

Neked ma/tegnap nem volt pàrbeszèdkèpes, màsnak talàn ma igen, neked lehet, hogy holnap, de erre irtam azt, haladjunk tovàbb (Posalaky bàcsival: ugorjunk), mert ez kettonkon kivul szerintem màsoknak unalmas. Nem kicsit. Nagyon.  

Kedves Krétakör!

Tegnap délután láttam a a Hamlet.ws című darabot az iskolámban (Dunakeszin) és igen mély benyomást tett rám. Mivel szeretek alkotni meglódult a fantáziám, és egy verset is írtam azóta, sőt egy színdarab megírásához is hozzákezdtem. További sok sikert kívánok és figyelemmel foglak titeket követni:)

A mottó: Most akkor sétáljak? ;)

Marci, nem teljesen értem, mit értesz "valóban önmagam adása" alatt, ez játéktér, beszélgetős játszótér, ha már valamihez igazodom, akkor ehhez a perspektívához. Ha már reneszánsz év van, akkor azt mondanám kispályás a műveltségem, de ez engem nem zavar. avagy inkább kapálgatok több, mint bányászok egy helyen. Nekem valami eszembe jut, végig se gondolom igazán, más meg elolvassa/megnézi, vagy nem. Jó, linkelhettem volna veszett a világot is, de az nem levezetés, pedig a játék fontos eleme az is. Máshonnan, más sebességgel érkeztünk a besenyő úti kereszteződésbe, jobbkéz-szabály megadva, haladunk tovább.

Üdv,b.

levezetésként, ezt most kaptam, ebben benne van egy filozófia ph.d.:)))))

http://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM

Értem, Máté, ez nem egy középkori, név nélküli fórum, hanem a reneszánszból felvilágosodásból táplálkozó, ígérem, erre odafigyelek. szkúzi mille. A játék néha tényleg nem játék.

Elv és gyakorlat egy irányba kell, hogy mutasson, különben a ráció és a lélek sem találkozik a végtelenben: kellenek a pragmatikus infók. 

A vlági értelemben vett egyház árulására ezt találtam, magyarul nem lelem a szöveget, az egyházi hatalom, mint lélegzetvétel akadályozója. Keresztapa III. Az iszlámban, taoban, buddhozmusban is lehetnek hasonló árulások, de mikor lesz időm azoknak utána nézni? Rohan az idő.

MICHAEL

I trusted this business arrangement with the archbishop. I trusted him, I was sure his honesty was beyond a doubt. But, as you see, I'm now the victim of a swindle. They're stalling me. Vast moneys have gone to the pezzonovante in high political places, and the Vatican bank is the guarantor.

CARDINAL LAMBERTO

If uh, what you say is true, there will be a great scandal.

lám, lám, tibet, new york, macsupicsu...ilyen helyeken éjszaka is van látnivaló!

Gyerekek, Nagy Hajrá! Bátorság! Menni fog!

És ez jo lesz mindenkinek. Annak is, aki eddig a rajongotáborotokhoz tartozott, és most esetleg megijedt, hogy elveszit Beneteket. Komolyan. Én 2001 ota figyellek, és tisztellek Titeket. Nekem átformáltátok a szinházrol addig gondolt világnézetemet. Most is csak köszönöm. Ti is vastagon benne vagytok abban, hogy most NY-ban próbálok hozzácsapódni egy szigorúan off-off B\'way csapathoz, de legalább is itt figyelem a kisérletező, izgalmas csoportokat.

Innen nem igazán tudom napi szinten követni a Veletek kapcsolatos eeményeket, de az elmúlt órák üzenőfal-szemléje azt mondatja velem: Emberek, a Süsü, jól döntött! A vérfrissités ("projekt"-terv szellemi hadjárata) igazolja majd ezt, szentül hiszem. Én úgy voltam Veletek az elmúlt 2-3 évben, hogy kissé idegenkedtem ettől a sztárkultuszságtól, Ti(Te Süsü) ezt megváltozott helyzetet "intézményesülésként", "repertoár-rutinként" definiáltátok. Nem a Ti habitusotoknak volt való. Profi és sikeres, trendi pionirekről nem nagyon hallottam. Persze, hál\' Istennek (Csodás darabokkal, meg kevésbé sikerültekkel), de összességében tartalmasan futottatok - magatokhoz képest - egy helyben, és talán nem volt merszetek radirozni a krétakörön, és más formájúvá szerkeszteni azt. Több volt a púder, mint a krétapor? :) A púderport Mi, a kényeztetett publikum fújtuk felétek, alighanem. Mittom én.

Majd most más lesz! Éhhez kivánok nagyon sok energiát, szeretetet, további nem megalkuvást, és izgalmas kalandokat!!!!

Szeretettel ölellek benneteket, és ahogy a Családom, ugy Ti is kurvára hiányoztok ám!!! És ez igaz a Csapatra, és külön különre is! Mindenkinek gratulálok az elmúlt évekért, és jó egészséget az új feladatokhoz!

vágórobi

És Annamari, lécci írj valamit a (rosso)nero-Lila-láng martaléka vonalról. Ívszerű? Merre emelendő-hajlítandó?

És, lécci, ne becsüld le a kérésem fontosságát: a tét az, hogy a futball(pálya) is mikorkozmosz lehet-e, mint a színház.Kösz.

Közös gyékényen árulunk, Marci, Kanttal, Esterházyval, tessék folytatni a sort, és ne tessék annyit aludni, nézzetek ki az ablakon, mennyi látnivaló van, és nappal, nem éjszaka.

Köszönöm, hogy felvetettek a Nézőművészetiből Főiskoláról a Látóművészeti Egyetemre,

b.

Valami ittart, avagy jóitt. 

Szép, sőt, egyáltalán nem le- sőt megbecsülendő női fenekek és keblek ide vagy oda, ha nem látnánk lehetőséget az elme önfelszabítására, akkor lőjjük fejbe magunkat. Még jó, hogy, hogy nem ússzuk meg ennyivel!  Ennyire nem adják könnyen az életet, kérem szépen.

Római buktával a gyomromban, csuklómon a szirénkötél nyomaival, szkepszissel, talán még nem szepsisszel, vagy a fejemben, nem vagyok ennyire derülátó, Marci: "Nekem egyre erőteljesebb meggyőződésem, hogy idehaza egyedül a színház ilyen csökött szellemileg."

A kontraszelekció fogalmát nyugaton próbáld elmagyarázni. Nehéz dolog lesz. Ez magán- és állami szférától lehet, hogy független. A tőke határozza meg a jelenkor tízparancsolatát, megbízhatóbb szabályalkotó, mint a bennünk levő erkölcsi törvény? Ennyire megbízhatatlanok, önzőek, felelősségtelenek lennénk?

Egyúttal azt gondolom, hogy a jelenség, amit felvetsz Mo-tól független, legfeljebb pepitábban jelenik meg. Valszeg igaza van a fiatal Trintignant-nak az egy estém Maudnál című filmben: az emberek alapvetően nem mások máshol. Legfeljebb, és ez nem elhanyagolható különbség tiszteletben tartják az előre meghatározott szabályokat, nem kölcsönös öngyilkosággi kísérletre szövetkeznek (copyright by Sajó András) élet (és alkotmányozás) címén. 

Lehet, hogy a felvilágosodás az elárult (emberi, nem teológiai értelemben vett módon egyháziasult) keresztényi forradalom laikus befejezésének kísérlete?

Fényekkel teli terek: Pascal irtózott az üres terektől, a vákuumtól, ahol nincs anyag, vagy nem az az anyag van, amit ismerünk.

És ami a legfontosabb: a képeken most még/már látszik, hogy szép kertben készültek.

Ebben az értelemben köszönök el mára.

Szervusz Süsü,
inkább ide írok, mert csak így remélhető, hogy nem pusztán néhányunk ügye lesz az írásod - amiről emailben is remekül el tudnánk társalogni, de akkor végső soron megint csak a saját belterjességünkben evickélnénk tovább, és hát most nem erről van szó, nem oszlani vagyunk, de osztódva gyarapodni.
Nos.
Pár hete már említetted nekem ezt a 'megérinteni alulról azt a szellemi fősodort, ami a magasban folyatja át magát magán' és én akkor is azt éreztem, hogy kevés hervasztóbb dolgot lehet útravalóul adni egy diáknak. Nem vitatom, hogy érinteni is öröm lenne már valamit, amit ennek lehet mondani, de.
Hallgatva Eötvös Pétert dolgozás közben, az nem pusztán érintése a fősodornak. Persze, ez high-end. De most volt a Fringe Fesztivál. Ami színházi cucc ott lement, és én abból tizet-tizenhármat láttam, mind hervasztó. De beültem egy Goldberg-variációkra is. Négyen adták elő, fúvós-kvartett átirat volt. Azok a srácok készítettek egy hangszerelést Bach darabjához, betanulták, gyakorolták, etc. Nem kis mértékben volt komoly, elmélyült haladás a fősodorral.
De a képzőművészetben is ezt lehet látni, egy Verebics Ágnes kép teljesen meggyőző, nincsen helye ilyen egyrészt-másrészt-ezésnek.
Nekem egyre erőteljesebb meggyőződésem, hogy idehaza egyedül a színház ilyen csökött szellemileg.
Azt írod: partnerség - működni úgy, hogy másnak is jó legyen. Tegnap voltam a Kitchen Budapestnél. A műszaki értelmiség huszas tagjainak gyűjtőhelye. Mutattak egy fűnyírót, ami beprogramozható feliratok fűbe nyírására. Ilyesmikkel foglalkoznak, szereztek hozzá pénzt - magántőkét, állami lovetta ebben nincs - és közben tágra nyílt szemekkel figyelték, amit beszéltem. Az irodai alkalmazottak és a kreatív team egy légtérben van, át is ültek néhányan az irodisták közül hozzánk, mert érdekelte őket az egész. Nem folytatom, klassz hely - egyébiránt bárki odamehet és megnézheti, nyitva áll az ajtó. Nekik ez úgy tűnik, jó.
Azt kérdezed, képes-e az elme önmagát felszabadítani. Erről szól a hamletetek, ezért mentetek sulikba, mert sejtetted, hogy ott lesz ennek terepe - és így is történt. A saját önfelszabadításodról nem is beszélve, aminek eredményeként írhatod azt, családilag így gondoljuk.
Édesapádnak van igaza, és ez a basic.

Én inkább oda se nézek. Szirénhang ellen garancia kell, az árbóc mellett a helyem, kötél van nálam, de valakinek segítenie kell megkötözni, kösz, Ödüsszeusz, hogy ezt a Fischer-Szpasszkijt már lejátszottad helyettem. Nem megyek sehova. A sajátomon kívül.

Annamária!

Ez a nap híre, ennek örülök. Milyen unalmas lenne a világ, ha egy nőben meglenne minden el- és beképzelt jó tulajdonság, egy nő tökéletes lenne!

Lila IV. kerületi lakos,ajaj, az csúszos hely, könnyen elhasalhat egy rossonero (tapasztalatból mondom jedikard ide vagy oda), de azért nem kívánom, hogy a láng martaléka legyen!

Úgyis tovább megyünk a kupában, hahaha. Allez nekem is.

Eszter, szerintem a kert a Candide utolsó mondatára utal. 

Voltaire az őszinteségről nevezi el a könyvet, és a kertig jut. Nem hiába: a kertészkedés ápolja a lelket.

Caveat emptor: ez csak egy a sok lehetséges narratíva közül, nem biztos, hogy ezt kell megvenni.

Az anyag mozog, a föld forog, a hatalmi centrumok tolódnak. Lehet, hogy az, aki először rájött arra, hogy a föld a saját tengelye körül forog, tett kísérletet a perpetuum mobile megalkotására? Miért klónozunk, mi volt az alkimisták célja? Istent játszani ember helyett? Miért kell meglkotni valami olyat, ami már kész? Lehet, hogy az eljárás szükségessége miatt, nem az eredmény elérése miatt.

Lehet tudni az okát Csákányi Eszter távolmaradásának a kerttől? Jó Frei volt pedig!  

Nincs semmi probléma, előfordul. Az email cimem: zsigmond.robert@gmail.com

Elöre is köszönöm

Guess, igen, a mai ea., de végül nem tudok menni.

Lássa más.

Üdv,

b.

Kedves Balázs!

Pardon, nem volt netem. De igen, Balázs, másodszor eltaláltad...Gratula!Persze én még az A-n tartok.

Más: mi lesz 30.-án? MA? Vagy április?

A fórumot olvasva látom, hogy sokkal mélyebb dolgokról volt mostanában szó, de nem akarom magamba fojtani, mennyire tetszett a Pestiesti március 17-én. A bevezető jelenet a szoprán énekesnővel maga volt a gyönyör, Björk Come to me-jéért meg külön köszönet. A kosztümök nagyon ötletesek voltak és bebizonyosodott újra számomra, hogy szórakoztatva is lehet üzeneteket közvetíteni, gondolatokat ébreszteni, a gárdából mindenki nagyon odatette magát.

Gábor

Árpád, ha a szó nem konvencionális értelemében érdekel, ki vagyok, pontosabban, tegnap este 22.15 óta óta megint könnyű szívvel írhatom többesszámban, kik vagyunk ezekben a napokban, akkor Messire Eco Foucault-ingájának 601-615. oldalain találsz minket. filename: Saint-German visszatér.

Nem hiába említettem: ab uno disce omnes.

Akkor holnap látjuk egymást. 

b.

Gáspár Máté köszönete és a díj felajánlása arra emlékeztet, ahogy Conti 83-ban a scudetto megnyerése után kidobja a ballábas cipőjét a nézőknek (sajnos, ma a Cagliari ellen csak egy-egy volt, úszott a scudetto, a "Totti mellé még egy csatár kéne" a Feketeországból ma is érvényes volt...):

http://youtube.com/watch?v=m1FGvNfBrs0&feature=related

1.20-nál.

Egyébként  Vittorio Gassman is Roma-szurkoló volt

http://youtube.com/watch?v=AOQCK3lMGEY

sőt, Alberto Sordi is:

http://youtube.com/watch?v=dXxq9IuARrE&feature=related

Zeffirelli meg a börtönt kockáztatta a Fiorentináért.

http://www.guardian.co.uk/world/2006/jul/18/film.football

Olaszországot, a 20. századi olasz művészetet nem lehet megérteni a foci nélkül, asszem:)

Holnap az opni lesz a Stadio Olimpico? Ha igen, akkor visszük a kétrudas drapikat; más koreóval, piróval nem készülünk:).

b.

sziasztok! van egy nagy problémám és szeretnék egy kis segítséget kérni Tőletek! A probléma: Az április 30.-i Jég előadásra van KÉT DIÁKjegyem! de sajnos közbe jött valami és nem tudunk elmenni! de mindenképpen szeretnénk megnézni az előadást! ezért bárki akinek szintén van diákjegye és szívesen elcserélné mind a két jegyet másik napi előadásra, az legyen szíves és írjon nekem egy mailt a barich@citromail.hu -ra vagy írjon ITT!! vagy ha bármilyen más megoldást tudtok, akkor is írjatok!! Köszönöm előre is Nektek!

sziasztok!

Ez lemaradt: Hasta la victoria siempre! helyett

No pasaran! Ez máig évényes és ép maradt, Orwell, Hommage to Catalonia.

b.

Jó írások egy elfogulatlan külföldi (amerikai dem-kap) szemszögből.

Az a benyomásom, hogy  a kommunizmusnál messzebb/visszább kell menni, ha a mát, magunkat meg akarjuk érteni. A Tőkénél is messzebb. a demokrácia, a kapitalizmus szabályainak megértése fontos a napi túlélés szempontjából, a saját mostani létünk miatt, ami mindenkinek a legfontosabb, de holnap után, ne legyen kétségünk, más jö, más szisztéma.

A világ megértésének kisérlete (bármilyen nézőpontból is törénjen, pl színház) szisztéma-független. Ami nem von le semmit annak fontosságából, hogy a jelen színházán, poiltikáján, emberi viszonyainkon változtassunk. 

Legalább az államalapításig kell visszanézni Avineri szerint, de lehet hogy még ennél tovább. Eljutunk 900-as években Spanyolországig.!, portyázunk, de vereséget szenvedük, magyarok nyilai kicsorbulnak. A berni döntőt is elbutuk 1954-ben. A legfontosabb csatáinkat elbukjuk. Ez nem börtön, a történelem nem ismétli önmagát. Ne legyünk marxisták, companeritas y companeritos!

by Hannah Linkenhoker

(San Francisco Uni, Political Science)

March 25, 2008

“Notes of an Escapologist” by Árpd Schilling

I really saw eye to eye with him on a lot of his opinions and statements, they seemed pretty accurate of the people of Hungary, from the impression I have gotten this far.  He used exaggerated statements and examples to illustrate his point, because I believe that he is not as truly cynical as he came off, but actually hopeful and encouraging of progression within Hungarian society and theatre. He gives constructive criticism and depicts ways in which Hungarian theatre needs to progress and develop to keep up with the rest of the world, and to keep up with the audience.

These are the main points and quotes that I found most controversial and moving:

Hungary did not get very far in the process of developing its bourgeoisie, or, to put it more bluntly, the bulk of the country remains culturally, socially, and mentally underdeveloped.  I completely understand this statement, I feel that it is exaggerated but accurate at the same time.

And although these should be the fundamental issues concerning the world of theatre, the utter lack of a well-defined cultural-political programme means that chaos reigns on stage, in the changing rooms, the snack shop, in the heads of all the employees, and we cannot even begin to understand these issues.  This is a metaphor for the way the entire society acts and runs, just like the theatre.

The people used theatre to criticize the communist regime.  Before the democratic change, a theatre company either criticized the system or it entertained

Socialism or capitalism? Help or opportunity?

Must blame society. Society gained Democracy but does not fully understand it

He is very critical of the Hungarian people, and somewhat blames them for not having a fully functioning democracy, and for being ignorant and uneducated. He states that politicians are the ruling class, not the leading class.

I think he is challenging the theatre to question society and the people for their lack of enthusiasm for democracy and their lack of appreciation and acceptance of the freedoms they have gained. 

The experiment was interesting, where a mirror was put on the stage in front of 350 people each night, and the only thing seem was “sour faces”.  Which pretty much sums up the attitude of the majority of Hungarians.

He states that the problem is with the lack of content and definition within the theatre, he calls it a mammoth skeleton in the frozen ground.  And he says that Hungarian theatre was created from the top down, not the inside out, like most successful cultural societies.

I don’t know if I agree with his statement: “Let us dare be honest: There is no concept of culture in Hungary.”  That is a little bit extreme, I see a lot of culture in Hungary— maybe not independent, distinct, creative culture, but culture nonetheless.

“How long can we run away from facing our own responsibility, incompetence, ultimately, stupidity by forever demonising those running the country?”

He states that after 1989 the tradition of experimental theatre disappeared; there was nothing to protest after the democratic change. I like this statement about the transformation of Hungarian theatre. People of the theatre need to be able to acknowledge that the world around them is changing, even if they cannot see it so clearly from the inside.

He admits that: “Our profession is in a downward spiral, and all of us, who work in theatre, are to blame.” We must renew our profession, or we need to rediscover it.

It seems that Hungary’s world of theatre is facing a quite unique and thoroughly surprising phenomenon: it will be redeemed by the very thing that destroys it. Money.

On a hopeful note, he says that theatre is the art of the living moment and that the time of the theatre has come again.  So although he is incredibly critical of the theatre in Hungary, he still loves it and believes in it and its power to influence.

He is pushing for intellectual development and education.  His ultimate question is this: What effect does theatre, as a form of art, have on the community it calls audience?

What’s happening around us and what is happening in us? Where do the inner and the outside world meet? What are our most important questions in need of immediate answers? Where do we lose hope and when do we get it back? Harmony between society and the individual, between reality and subjectivity.

Notes on the “Notes of an Escapologist” by Devon Durst (San Francisco University, architect)

March 28, 2008

What I found most obvious in this paper (Notes of an Escapologist) was that Hungarian Theatre, at one point, was deeply defined and influenced by the politics that were looming over the people of the country. Hungarians became accustomed to going to the theatre to vent their political frustrations. I also felt that the topic of theatre
became more of a side-note in this paper, and the issue at hand was really more so about Hungarian society and the way it has progress it has and has not made. Now that the communist era is through, the action of going to the theatre is more out of habit.  They aren't there because they want to vent their political frustrations, but they are there because they feel like it is something they should be doing. With the fall of communism, the idea of going to the theatre was more out of habit. It has lost its meaning.

Now, Hungary is without Communism, and in some ways better off. In some ways they are not. Society is scrambling to discover who they are and the direction they are taking. With communism, they had direction, because it was necessary that they did. The communist government was very much so into steering the public all in the very same direction. Now that everyone is on their own, they can make their mind up as to what direction it is that they want to take in life. However, because of Hungary's history, they have no idea what to do with that sort of power. So, they continue to move in a similar path. They want similar things. To have a similar image; a typical image.

Now Hungarians ideas are being shaped by the images that flood in through the media. Instead of having a life manipulated by the communist era, they have a life that is dictated by popular image. It is like this in many countries and societies. Hungarians haven't been given the chance to take a breather and decide for themselves what their dreams are and the direction they want to take in life. They are somewhat stuck. They are willing to give up much of who they are in order to portray an image of continuity and certainty.

How do you express these new struggles through theatre?

I see much of this in the American culture as well. American society may have a better grasp on what it is to live in a Democracy, but I don't necessarily feel that they use this to their best advantage. American's tend to become carried away in the image of the "American Dream" so much that they lose site of their own dreams. They are overly focused on making the money that will buy them the house (that, of course, looks exactly like the one next door), and the gas guzzling SUV. They are so focused on working so that they can create that live up to the stereotypical image that they forget about the excitement in life. They forget that maybe, at one point, before they were swept away to the world of 9 to 5, that their dreams were to travel as much of the world as possible, or escape to mountains for a year. Who knows?

Notes on the "Notes of an Escapologist by Anita Da Silva (San Francisco University, architect)

March 25, 2008

This article is very interesting. I was surprised at how political it was. The author believes most of the problems that Hungarian theater has as a result of the Communist regime. I never realized how much communism affected theater. According to the author the Communist regime directly affected Hungarian culture. “There is no concept of culture in Hungary”. (page 5) The author believes that the politicians are reason why Hungary’s culture is lacking. “The culture is alive, because it wants to live, but for [whom], and what for, is a question that had not given a sleepless night to a single politician for sixteen years.” (pg 5) Hungarian theater is stuck in the past and the politicians have put no effort into upgrading it. What is worse the Hungarian people have not demanded that theater be modernized. People are complacent. During the regime there was something to fight, something to protest. “The storm of history swept away not only the Communist rule, but also the underground” (pg 7). The only way to correct all the problems with theater is education. “Whether we like it, or not, we must go back to school and begin amassing the necessary skills all over again…” (pg 6).  He wants the Hungarian people to reach out to those around them. The author believes that theater cannot be modernized without being involved in international projects and studios.

The bluntness of the article was refreshing. After reading this one can feel the bitterness the author has toward Communism and the affects it had on their beloved art. Sarcasm seems to be bleeding from the pages however there also seems to be a sense of hope. Hope that one day theater will change and as a result Hungary’s culture will change.

Ami a natáliát, a születésnapot illeti, Annamária, az egy a 365/366-ból. Igazad van, tényleg marhára fontos:) Szökőév van, ez most bezavar egy kicsit a szolgálati idő számításában:)

Jó a humorod.

Ami szép az szép, igen, meg lehet mutatni, de a titok, a nők fontos titka nem ott van elrejtve.  

Én megvettem, tiszta üzlet. Business, nothing personal:)

Tanítottam pár évig, felkészültem, hol becsülettel, hol kevésbé, de a legjobb kérdések az órán jutottak eszembe. Interakció. Egyszer kiderül, hogy igaz-e, vagy sem, nyugi. 

Annmari, játsz úgy, mint máskor. Az lesz hiteles. Lehet, hogy el sem tudok menni. Je suis fatigue. Azért próbálkozom. Hátha a kapálás-kertművelés segít a fáradtság leküzdésében.

üdv,

B.

Guess, te Láng Benedek Mágia a középkorban című könyvének megmentője vagy, a szertár kávézóból. Nemhiába, 30 felett kezdődik a kazetta B oldala:)

Egyetértünk. És ezen a fórumon szóból, nem mozdulatokból ,tekintetekből.

Nem voltam pontos. Írd le, amit gondolsz, persze, a sértődés (feltételezésének) luxusát még ismeretlenül se engedjük meg magunknak .

Szerencsére én sem vagyok ügynök, csak alkotmányjogi szempontból érdekes a kurucinfó. Szakmai ártalom:)

Az tényleg nem fontos, ki vagyok. 

Minden jót,

B.

Árpád, az őszinteség nem sértő, és nem vagyunk barátok, egymással szemben nem az a mi felelősségi mércénk, kresz-szabálykönyvünk. Segítő szándékból írtam, amit írtam, és jószándékból. Ezt viszont senki nem kérdőjelezheti meg. Sértődésre pedig még mindig nincsen időm, ahhoz túl rövid az élet.

Nem álmodom vegytiszta kommunikációról,  öszinteségről igen, az megvalósítható. Szerencsés ember/sok munkád van abban, hogy vannak olyan emberek, akik kőkeményen az arcodba vágják, mit gondolnak.

Hogy ki, mit hall a városban: kit érdekel? Főleg nem predesztinál semmire. Az embereknek könnyebb mással foglalkozni, mint magukkal, ezt ne támadásnak vedd, másokat megítélni mindig könnyebb, mint magunkkal szembenézni.

Egy mondat fontos igazán: én bízom bennetek.

p.s.: lehet, hogy a kurucinfot az nbh csinálja, szélsőjobbos laphoz képest túl igényes a megjelenés, amerikai szerver stb., v.ö. német szélsőjobbos párt, az ndp betiltásánakügye egy-két éve, kiderült, a vezetők fele ügynök volt... persze, csak a fanáziám élénk:).

Kedves Eszter és Balázs, bár egy percig sem tagadom, hogy hiú vagyok (naná), akárcsak Ti, akik szintén szeretitek magatokat (gondolataitokat, véleményeiteket) mutogatni, hála Istennek. De a helyzet pontosabb megértése végett, ha visszakerestek az üzenőfalon, láthatjátok, hogy már hetekkel a kommentem előtt olyan megnyilvánulások kezdtek megjelenni, amelyek mind tartalmilag, mind formailag közelebb álltak a kurucinfo beszólásaihoz, mint egy színházi fórumon való kommunikációhoz. Én a társulat tagjaival szerettem volna, és szeretném most is megbeszélni, ami ránk tartozik ebből az ügyből. De sajnos úgy nehéz belül rendeződni, hogy hónapokkal (!) a döntésem előtt hallom vissza: megszűnik a Krétakör. Jól értitek: a döntésem előtt. Tehát feltett kérdésekre az a válasz, hogy baszod, megszűnnek. Csak félre ne értsen senki, nem sajnáltatom magam, és nem is kívánom, hogy a lelki életemmel foglalkozzék, kösz, megvagyok. Csak jelezni szerettem volna, hogy az a vegytiszta kommunikáció, amiről álmodtok (velem együtt), nem létezik. Viszont vannak barátok, akik szemtől szembe kemények. Sokkal keményebbek, mint az alant olvasható, de egyben konstruktívak is. Ügyesen vitorlázgatunk a háborgó tengeren. És akkor most jöhetnek a klasszikusok, Balázs, ha meg nem sértelek.     

Kacsa volt a guess, mellélőttem.

egyébként földvárról rájöhettél volna, de biztos fáradt vagy:)

az a sok ovb-ülés...

szia, Bori, vagy guess.

Balázs!

Figyelem pár napja ezt a kis fórumot és most jól rájöttem, hogy ki vagy!!! Nahát, micsoda meglepetés. Na jó, talán annyira nem is meglepetés, de azért igazán kicsi ez a világ. Segítek: a Nagy Viktor és Budaörs voltak a fő információim.

Példa a kilátóra: ha nem talákoztam volna Nagy Viktorral úgy tizenhét éve Gödöllőn, aki most most Kaposváron van megfázva, én meg Budaörsön, akkor valószínű, nem jutok el erre a honlapra.

Egy fontos következtetésre először és utoljára, paternalista módon felhívnám a figyelmet: a megfázás olyan, mint a szerelem. Nem ismer közigazgatási, sőt államhatárokat sem. De ez utóbbit, majd Firenzében teszteljük egyszer Viktor!

Éljenek a csajok, jó éjszakát!

Sera amici,

Máté, a kérdésem kult-finanszírozási, szakmai, és némi diszkréciót igényel, a munkámhoz kell, de nem értek hozzá: ha az ember nem tudja bebizonyítani, hogy az ég kék, hívjon szakértőt:) Kösz az elérhetőséget.

Eszternonestvester, akkor nekem a Vader-szerep jutott, kiskorom óta szerepálom a piros lézerkard mindig jobban tetszett, persz ebben a kispesti kötődés vastagon benne van:). Tutira megyek a szereppel: minden jó, ha a vége jó. Igazad van, Yoda nem csak azt tánácsolta Luke-nek, hogy ne pisiljen a széllel szemben, hanem arra is figyelmeztette, a jedivé válás feltétele a Vaderrel való konfrontáció:)

Továbbra is tartom a tézisemet, per favore, nincs itt bölcsesség, mindenki életében vannak lucidum intervallumok, amikor tisztábban lát, lehet, hogy most nekem van pár ilyen napom, gondoltam megosztok egy két dolgot, mert lehet, hogy holnap felkelek, és nem marad kérdésem. Azt hiszem Feldmár Andrásnak ebben igaza van: a bizonyoság, a kérdés nélküliség az őrület legbiztosabb jele (mégjó, hogy az opniban lesz a vasárnapi előadás, ha ez addig megtörténik, nem kell messzire gyalogolni:)

Egyébként is, mindenki annyira lát messzire, amilyen kilátót, óriásokat választ magának. Jobb esetben azok engedik, hogy felmásszunk a vállunkra. Szóval én postás, vagy kölcsönbevevő lehetek, jobb, ha ezt tudom, persze, nem mindegy hogyan adom át a levelet, és azoknak milyen tartalma van,hogyan bánok a kölcsönnel.

Köszönöm, Anitának a linket. Az a gond, hogy matekból soha nem volt jó, pedig a világ (pl. kollektív döntéshozatal-, kéoszelmélet) megértésének egyik kulcsa a matematika (holnap után Kína megértése?), minél több matematika van valamien, annál biztosabb, hogy tudománnyal állunk-ülünk szemben. De dolgozom a halmazok megértésén.

Igen, bár a botrány Csehországban eleje (Holmes) nagyon jó, dolgoztatni kell az agyat, de tudni kell megállni, és nem ópiumbarlangban. (Bori mondjuk énekelhetne egy dalt az agyleszívó-vámpír-munkáltatókról is, az intellektuális Leonciokról, bár végső soron mindenkivel annyit lehet megtenni, amennyit az emberfia enged:),  Ki is kapcsolom mára a piros-fekete lézerkardomat, . Sokat kaptam tőletek, köszönöm a kirándulást.

Eszter, a művész az, művész, és ne bújjon ki a saját bőréből.

 Ha erős személyiség akkor tud erről a gyengéről: arról, hogy a hiúsága sebezhetővé teszi, a tiszátnlátása előtti függöny lehet, és azt a helyén tudja kezelni. Ez szükséges rossz, mert hiúság nélkül ez nem a műfaj megy, sejtéseim szerint. Ha még  döntéshozó és művész is, hát az nagyon speciális helyzet. Akkor nem ért el volna el odáig. És nem ért volna el ennyi eredményt. Legalábbis a környezete, a külvilág suggallata szerinti eredményeket.

De ez már pszchológia, nem az én pszichém, és nem is vagyok annyira kiváncsi, mint egy nő (szkúzi ezerrel). Ezt látom lát, én nem is érdekel. 

Szerintem örüljünk, hogy kibillent, hogy mi billentette ki az neki fontos, nem nekünk.

A Robert Kennedy JFK viszony az 1962-es rakétaválságban nagyon érdekes, színpadra való, ha lenne időm és tehetségem, biztosan megírnám (ahogy Anouilh megírta a Becket, avagy az Isten becsületét, az hasonló helyzetet modellez, de a végkifejlet ellentétes).

Formálisan Robert Kennedy nem tagja az elnöki tanácsadótestületnek, JKF megkéri, hogy vegyen részt ezeken a megbeszéléseken, amelyek először úgy tűnik arról szólnak, elkerülhetetlen a III. vh, és lehet, hogy a világ vége, de legyen a miénk az első, megelőző csapás.

Van egy testvér, egy barát, aki tanácsadó, és e a legritkább esetben jó a politikában, mert érzelmileg elfogult. Mégis napokig ő egyedül látja azt, hogy nem az a kérdés, ki üt először, hanem az: lehet, hogy egy papírsárkány felengedése is megoldhatja a helyzetet. Ő látja egyedül, mi jó az országnak, a világnak, és nem a saját testvére nagyon primér politkai érdekét szolgálja, hanem meg tudja különböztetni a testvért a hivataltól. De legalábbis azt mondja, a kettő nem zárja ki egymást, ebből a testvére is ki tud úgy jönni, hogy az mindenkinek, a világnak jó. A pentagon, cia, fbi meg csak néz, saját intézményi érdekeiket nézik, pedig, elvileg ők azért ülnek ott, hogy az országuk érdekét képviseljék.

A jó tanácsadó, barát, olyan, mint a szépség: érdek nélküli. És ezt most nagyon leegyszerűsítettem így a végére, de már fáradok.

Köszönöm, hogy elmondattad velem ezt, Eszter. 

Kedves Krétakör,

A segítségüket szeretném kérni: egy kutatómunka kapcsán interjút szeretnék készíteni Moldvai Kiss Andreával (a Felütés c. darabbal kapcsolatosan).  Esetleg tudnának nekem segíteni abban, hogy kapcsolatba lépjek a művésznővel?

Köszönettel,

Hollósi Laura

Gáspár Máté írásával kapcsolatban lenne egy-két kérdésem, üzenőfalon kívül.

Adnál egy email-címet?

Kösz,

B.

Az utolsó mára, Mara és Lilla. Ha valaki úgy gondolja, egyedül van, akkor emlékeztetnék.

Egy döntéshozónál nincs magányosabb ember. És ezt a felelősséget Schlling Árpádtól nem lehet elvitatni.

A kubai rakétaválság (1962, where did we sleep that night:?) alatt egy ember tanácsolta JFK-nek, hogy ne vessen be atomtöltetet. Ez Robert Kennedy volt, a vére.  A jó vezető az, including színházigazgató, aki jól  tud tanácsadókat, barátokat választani.

http://www.hup.harvard.edu/catalog/SUNWHY.html

Színházi nyelven: a tizenkét dühös emberből legyen egy, akinek kérdései vannak.

JFK hallgatott a véleményére, ezért mehetek most aludni,

A link tényleg jó, bár nekem nekem a kör végtelensége jutott róla eszembe, hanem Vergilius: Ab uno disce omnes. Egyről ismerszik meg mindenki/Egyről ismerd meg mindnyájat. (Egyúttal bejelelentem: elfogult vagyok, Laokóon halálát húztam az érettségin):

Tudom, hogy ez nem a sarki téka, de ha valakinek megvan Alain Tanner, a Férfi, aki elvesztette az árnyékát című film ( L\'Homme qui a perdu son ombre, The Man Who Lost His Shadow, 1991), szóljon, lécci, oda kellene adnom valakinek pár héten belül.

Jó lenne tudni, hogy a társulat most éppen hátradől, és figyel, a szerepek megcserélődtek egy-két napra. Ha így van, megérdemlik, dolgoztak eleget.

Örülj neki, hogy nincs, Eszter.

Azt hiszem, eljött az idő, hogy elolvassam Grotowski színház és riutálé című könyvét. Tíz év után tegnap jött meg hozzá a kedvem, eddig csak sétáltam körülötte.

Anitával megint egyet értek: a körön belül a műszak, a stáb és a társulat található. Csapatjáték.

Majdnem mindent lehet.

A tézis megdöntésével azonos értékű, ha olyan fotót linkelsz be ,amely az északi- és déli sarkot felülről, tiszta éghajlati viszonyok között mutatja. Ködös fénykép, továbbá az oldalról fényképezett sarki fény nem ér.

És félni sem.

Várom azt az előadást,amikor én is veletek alkothatok majd,hogy valamit adjunk és csináljuk  tovább...és tovább. Össze kell fognunk,azért,hogy alkothassunk. Az a baj,hogy félünk,túlságosan is és szépen elbújunk minden elől,mert ez a legkényelmesebb.

Mindenkinek üzenem :                            NE FÉLJ!

Az én benyomásom alapján ő egy bölcs és nyitott, ember, érdemes tőle olvasni.

Eszter, ha jól emlékszem (most nem tudok utána nézni,  mert nem sokára kezdődik a Kispest-Kazicbarcselóna kupameccs), Hume annyit állít, hogy nem lehet logikailag meggyőző következtetést levonni az "Is"-ből az Ought-ra (Sein-Sollen). Talán egy princetoni matematikus állt közel e többszázéves tézis megcáfolásához, de végül nem sikerült neki. Bár ő is "csodálatos elme" volt. Abból, hogy mindennap hazudunk, még nem tudhatunk meg semmit arról, hogy ez helyes-e vagy sem (vagyis ez nem egy kizáró, konkluzív érv a Kellre, a Helyesre). Persze, ez csak egy fontos módszertani belátás, nem tartalmi-morális támpont, de segít abban, hogy a csontvázból hogyan NEM lehet élőt teremteni. Azt, hogy hogyan lehet, döntse el mindenki.

Jó munkát és szurkolást! Csak a Krétakör és Kispest!:)))

Eddig nem jutottam el közönségtalálkozóra, ma, asszem, igen. Flashmobosan.

Üdv,

max otto von 

Igen,éreztem annyira közel vagyok a lebukáshoz, mint Stirlitz, amikor 1944. nov 7-én az Alexanderplazton balalajkáján énekelt szovjet forradalmi dalokat:)) (Ha érdekel, az eredeti szöveg a Fundamentum c. folyóirat 2007/1-es számában van, ez az anitpasti.)

Azt hiszem, Babits az okot kereste, pedig az térben és időben (a gondolkodásunkban) nem fogható fel,  ennek ellenére, vagy ezzel együtt meg kell találni a titkot, de legalábbis kísérletet kell rá tenni.

Számomra például érdekes kérdés (bár nem vagyok megkeresztelve), hogy Jézus mint csinált, merre volt, két és fél napig, a feltámadásig, miért Mária Magdolnának jelent meg először, de tudom, vagy sejtem, hogy ez nem a ráció, a felvilágosodás, a térben és időben való gondolkodás birodalma. Ez más birodalom, ami ismeretlen, és ebben a pillanatban talán felfogahatatlan. Nem szabad kísérteni a sorsot, túl közel menni olyan fényforrásokhoz, amelyek fénye megvakíthat. Sőt, valószínű, teljesen hüjeség, amit írok erről, de, ugye az eljárás a fontos... 

Nekem most a jelenség volt érdekes, ahhoz, hogy jobban értsem ezt a helyzetet. Talán még nem az okkeresés időszaka ez, ahhoz túl friss a megrázkódtatás, inkább belátása, hogy le kell száradnia a fűszálnak, hogy újra növekedni kezdjen. Hogy ez miért van így, ennek mi a konvecionális (emberi) értelemben vett "oka", fogalmam sincs.  lehet, hogy emberi értelemben oktalan, de attól még így van.

És David Hume-tól megtanultuk, a vanból, létezőből nem következtethetünk a "kell"-re. ellentmondásos az érvelésem, csúszik, mint a jégpálya, most mi csináljak? Hozott anyagból dolgozom:))

Mindig valami eszembe jut arról, amit írtok, ez nem ér:)), illetve nagyon is ér!  Most éppen Eszter gyásszal kapcsolatos megjegyzése ért el.

Kell a gyász, és nem azért, mert momentán sötétedik, és az esti kérdés ideje ez a Krétakörnek. 

Vedd példának a piciny fűszálat. El kell, hogy száradjon, mielőtt újra nőni kezd.

Nem bírok lelépni, ajjaj.

Eszter, szerintem a lengyelek megértik. Vagy a végváron harcoló népek, talán a szerbek, montenegróiak, nem tudom.  Akik, hozzánk hasonlóan, képesek a kurucos rohamokra, aztán a legfontosabb dologra nem marad erejük, az elvekből gyakorlatot csinálni, a reformokat befejezni. 1848-ből 1867 után lett valami stb.

Bővebben itt:

 itt

Anita!Igen, concordia.

Ahogy az amerikai legfelső bíróság bírái írják, amikor a döntéshozatal során csatlakoznak valamelyik bírótárs véleményéhez: "I respectfully concur with my fellow justice,  Anita."

És bár bíróság és a bírót justice-nak hívják, de általában nem feledik el: nem azért ők ülnek a legfelső bíróságon, mert ők a legokosabbak, hanem azért ők a "legokosabbak", mert ők a legfelső bíróság bírái.

Na, megyek, művelnem kell a kertem.

Árpád,

Először is köszönöm, hogy vetted az időt és fáradtságot. Le se tegadhatnánk: "Vácról jöttünk, büszkék vagyunk":) Úgy tűnik, mintha itt lenne egy  \'little local difficulty\' (copyright by Margaret Thatcher, ezt válaszolt, amikor megkérdezték, miért szüntette meg a londoni önkormányzat többszázéves autonómiáját), szerintem sokkal több dologban értünk egyet, mint gondolnánk.

Azt hiszem nem voltam egyértelmű, ezért egy-két dologban félreértettél. Nem ígérek bölcsességet. Majd ha a hajóm beér az utolsó kikötőbe, és levonom a vitorlát, akkor dől el, hogy jól sáfárkodtam-e a rám bízott értékekkel. Azt sem én döntöm el egyébként, végső soron nem én mondok ítéletet magam felett: nemo iudex in sua causa 2.0.-ás verzió.  

Nem vagyok színházi ember, de azt gondolom, nincs autoritás-vita közöttünk. ha így érezném, nem válaszolnék.

Igazad van, az eljárás fontosabb, mint az eredmény. Nem gondolom, hogy ne lehetne elképzeléselem kívülállóként, nemszínészként (de dohányzóként) a történtekről. Túlexponált példával: nem kell ahhoz embert ölnöm, hogy a lelkiismeretem, a szívemben levő erkölcsi törvény alapján el tudjam dönteni e tett helyességét. De csak magam számára. Én magamnak szabhatok erkölcsi törvényt, másra nem kényszeríthetem rá, az lelki terror lenne. Az én nézőpontom teljesen más, mint a tiétek. Más és kész.

Nekem továbbra is "nézői" a "látópontom". Nem érthetlek meg benneteket, mert nem voltam közöttettek, igen, elfogult vagyok, mert sokat kaptam tőletek, de elfogulatlan is annyira, amennyire egy szurkoló (nemjátékos) lehet. Továbbmegyek: a megértés, majdnem mission impossible:  a legfontosabb helyzetekben, a határszituációkban az ember egyedül van. Dióba zárva, de a Szent Lajos király figyelmeztet erre, hogy ez nem lehet menlevél a szeretet/ felelősségviselés alól:

" Now [Esteban] discovered that secret from which one never quite recovers,
that even in the most perfect love one person loves less profoundly than the
other. There may be two equally good, equally gifted, equally beautiful, but
there may never be two that love one another equally well (pp. 45-46).
In this moment, Esteban learns one of the painful lessons all who love must
learn: that no perfect human love exists in the world. This admission,
however, does not negate the importance of loving-i.e., the imperfection of
human love does not give us license not to love. "

Ha bemész a tévébe, és öt perced van, akkor elfogadod ennek a világnak, különösen az élő műsornak a szabályait. Ha ebből rosszul jöttél ki, nem mást okolj, magadat. Senki nem kényszerített erre. Senki nem tett "visszautasíhatatlan ajánlatot."

Lehet, hogy először le kellett volna írni, mit gondolsz az elmúlt évekről, engedni másoknak megmészteni, azán vállalni egy ötpercest. Ez mindenkinek tanulság lehet a jövőre, a szép horizontra tekintve (ezúton köszönöm, Elis Regina) és nem hufnágel pistai értelemben.  És minden csapdát át lehet ugrani, ha időben észreveszük azokat. Nem mindegyiket kell, és nem is szabad: ezáltal válunk erősebbé, azt hiszem.

Ha úgy érzed, hogy tovább kell menni, menj tovább. Az élet majd eldönti, hogy Obi van Kenobiként vagy Yodaként bántál az ifjú és idősebb padavánokkal. Meg ők, mert mindenkinek szabad akarata van.

Nem vontam kétségbe az igazgatói felelősségérzeteted. Azért nem, mert nem adtál rá okot. Nincs időm másokról kialálni/feltételzni semmit, az emberek maguktól is bizonyítanak.

Sőt, akkor nem jártál volna el felelősen, ha nem szólsz időben, nem engeded el őket időben. Akkor önző lettél volna, elárultátok volna a közös ügyet. Én az önbecsapásnál nem sok nagyobb bűn van. Szomorúságra tehát nincs okod, sőt gaudemus, barátim, őszinték voltatok.

A gyász időszaka ez. Ezen most dolgozni kell, mint ahogy a kanyarót is le kell küzdenie a szervezetnek. Most a trentói (tridenti) székesegyház  oldalán található szerencsekerék hat óránál van, lesz az még tizenkét óránál is, ha együtt vagy külön-külön ezt akarjátok. Érzékenyebbek vagytok, mint általában, ezért kerültek elő a szikh tőrök, amivel az "igazság" nevében megsebeztétek egymást, de ha van szeretet, akkor gyógyulás is lesz.

Én azt látom, mem vagytok egyedül, mint Kaspar Hauser gondolta. Sokan szurkolnak itt nektek, de tőlünk csak ennyi várható el: segíteni a kiáltásukkal, amiből nyilvánvaló: helyettetek nem tudunk megtenni semmit.

Értem én, hogy óvod Lillát, bár elég karakán nő, fel van vértezve rendesen, de csak akkor van igazságod, ha a Mara okot adott arra. Ha rossz- és nem jószándékból (őszinte indulatból) írta az, amit. Ez azonban nem az én meccsem, és üzenőfalon keresztül számlázni sem tudok:)

Az idézet 10/10.

Cserébe egy másik. Ahogy egy kispesti  kétrudas anglo-italiano drapi hirdette múlt pénteken az Újpest elleni - szerintem - bundameccsen: "A játék nem játék." 

Én csak az 1%-os akciótokhoz gratuláltam emailben. Ezúton  gratulálok Annamarinak, Tilonak, Zsoltnak.

Akkor március 30. 18.00.

Cigiszünet lesz? Nem lehetne betegségként felfogni? Többen dohányzunk a társaságból. 

Kösz még egyszer a reflexiót.

un grand bon jour,

b.

Balázs, bölcsességed és türelmed elgondolkodtatott. Ugyanakkor elszomorít, hogy még Te sem akarod azt feltételezni rólam, hogy komolyan veszem a társulatvezetéssel járó felelősséget. 13 év után úgy képzeled, hogy a televízióban teregetem ki a szennyest. Kár. Tudod, ez egy csapda, amit nem lehet átugrani. Hónapok óta nem nyilatkoztam sem tévében, sem újságban, miközben folyamatos volt a nyomás. Azt nem állítom, hogy ez a probléma (feloszlik a Répakör, mint egy hulla) mérhető volna az SZDSZ végső agóniájához, de azért hívtak ide is, meg oda is. Én meg, hogy belső ügy, meg nem teregetjük a szennyest, meg ilyenek. Aztán az jött, hogy ez bizony gőg, meg mit képzelek. Mondok oké (hiszen ezt most tényelg látják, ha a honlapra írom ki, vagy kis füzet alakjában megjelentetem, megint fél év, mire észreveszik), bár tudom, hogy ez is csak fikázáshoz lesz újabb gyúanyag, és bejött. Öt perc, hogy foglald össze, miért érzed úgy, hogy ebből ennyi volt. El akarom mesélni az egész történetet, mert bizony nem az eredmény, maga a folyamat a fontos, és ok nélkül cél sincs, én legalábbis így tapasztalom. Fájdalmas minden búcsú, még akkor is, ha nincs vége semminek, csak nem értjük még, mi zajlik belül. Láttátok a Nagy játékot? Az első Krétakör előadást, ahol mindez elkezdődött? Láttátok? Ha nem, valószínűleg nem fogjátok érteni. Aki pár éve figyeli ezt a történetet nyilván nem fog soha egyetérteni velem, mert nem élte át. Barátokra vágytam, nem kollégákra, csapatra, nem egy intézményre, ügyekre, nem előadásokra. Aztán vége lett annak is, és haladtam tovább. Mára eljutottunk oda, ahonnan már csak ismételni lehet. Még egy előadás, meg még egy, de vajon értjük-e, amikor a Jég díszletének falára véssük: Ne félj! Értjük Csehovot: amíg az új élet el nem jön, én újra és újra mondom: értsétek meg végre, hogy milyen rosszul, milyen unalmasan éltek! Másképp élünk, mint azok, akiket a Feketországban kifiguráztunk? Tényleg akarjuk érteni egymást? Ezeket a kérdéseket tettem fel éveken keresztül, és meg is kaptam rá a választ. Más a ritmusunk, mások a vágyaink, álmaink, céljaink. Mást keresünk, miért baj az? Félreérthető lehetett, amit az Estében mondtam Borira reflektálva. Ő nyilatkozta a Narancsban (nem olvastad?), hogy épp kapóra jön ez a változás, mert nem is tudná egyeztetni ezt a sok előadást a koncertjeivel. Én örülök annak, hogy az élet ilyen szépen szövögeti magát. Tilo szavai adták a helyzet legpontosabb értelmezését: az intézményesülés ijesztett meg: a próbatábla, a munkarend, a hivatalos ügymenet, és az ebből adódó elszemélytelenedés, a riasztó, jéghideg rutin. Ha az előadásokon ezt nem érzitek, az csak azért van (nyilvánvaló), mert a színészek (és minden más munkatárs is) azon az estén csak az alkotást képviseli (elkötelezettek és profik), mert valóban ilyen csodálatos művészek, kollégák, emberek. De ezt össze is kell tartani, magát nem bírja, az egyéni érdekek leginkább egymásnak feszülnek. Ezért volt egyre nagyobb a szabadág, egyre több egyéni siker körön kívül. Miért nem gratuláltok Annamarinak a Márciusi Ifjak kitüntetéséhez, amit összesen tizenketten kaptak meg az országból? Nem gratuláltatok Zsoltnak sem, aki az Európai Filmakadémia tagja lett. Tilo az ujjászerveződött hamburgi színházhoz szerződik, ahol világhírű rendezőkkel fog dolgozni. (Ez az, amit a tévés kollégák figyelmetlenül levágtak a mondandója végéről.) Van itt élet, miért jajongani? Az elmúlt 13 év azt igazolja, hogy lehet szerveződni, színházat csinálni közösen, ha az emberben van spiritusz. Ha van belső késztetés, akarat és mondanivaló, akkor bármit lehet közösen is akár. Ha meg szerep kell, rendező is kell, vezető, s az egy másik modell. Az utóbbi időben ezen a fórumon főként az volt a téma, hogy hibásan gondolkodom, mert azt hiszem, hogy nélkülem nem lehet tovább. Ez tévedés, én pont az ellenkezőjét hiszem. Nélkülem nagyon is lehet, csak akkor csinálni kell. Össze kell fogni. S innentől már persze nem Rád reflektálok, Balázs. A dolog lényege az, hogy osztódjunk, csináljuk tovább. Egyedül nem megy. Ezért öröm, hogy a társaság úgy döntött a Jeget viszi tovább, mint ahogy a Pesti Estit is, hát még a zenekart. Hogy mi lesz a fedőnév olyan mindegy, lehet akár Krétakör is, a személyek az érdekesek, ahogy eddig is. Azért nem hívtam Schilling Árpád és Társulatának a csapatot, mert a mások érdekeltek, azok, akik nem én vagyok, akikkel ezen az úton találkozhatok. A kísérlet sikerült, már nem én vagyok a fontos, hanem a többiek. Ezt akartam, boldogító. Csináljátok tovább, mondok. A név mit se számít, enyém se volt érdekes, Krétakör se lehet az, hagy vigyem magammal, használhassam arra, amire 13 éve kitaláltam: itt-ott körérajzolni ügyeknek. Ki akadályozhatna meg egy újabb Nibelungot? S egy Peert? Miért kellenék én ahhoz? Épp az a lényeg, amit egy kedves néző (látó) írt alant, szavaztassuk meg a nézőket (látókat) kinek jelenti a Krétakör Schillinget, s kinek a társulatot (itt mindig gondoljatok azokra is, akiket nem láttok, látók, mert többen vannak azok, akik nem színészek - sokkal - és akik nélkül szintén nem megy az ügy). A társulat a lényeg, így igaz. Maradjon is együtt. Én meg hagy menjek tovább. Akit meg érdekel, ahogy Balázs is írja, majd eljön, megnézi, meglátja (vagy nem), és elmondja róla a véleményét. Kicsit tartok attól, hogy éveken át tartó próbálkozásom, miszerint ez az üzenőfal legyen az elmélyült kommunikáció terepe, lassacskán kudarcot vall. Nem marad más csak a társkeresés, az informálódás, meg a szúrjuk le a labanc disznót. Balázs, azzal nem értek egyet, hogy a nyelvi lelemény nem hordozza magában az érdemi érvelést. A primer rosszindulat ellen csak a humor segít, ez ment meg minket attól, hogy lealacsonyodjunk. Nemrég Gáspár Mátéval Arany Toldijának Első énekén merengtünk. Képtelenek voltunk elhinni, hogy valaki képes volt egy versszakba sűríteni egész nemzetünk karakterét.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

Addendum:

Az Este-riportban Csákányi Eszter volt a legvisszafogottab. És a legbölcsebb.Csak annyit mondott, amennyit kellett. Ő nem az erkélyen teregetette a saját és mások ruháit.

Mara,

ismeretlenül szólítalak meg, és nem kritizálni szeretném a hozzászólásodat, inkább új szempontokra hívnám fel a figyelmed. És ehhez a higgadt türelmedet kérem, nem az őszinte indulatodat.

Én nem ismerem azokat az embereket, akik a Krétakört csinálják. Én néző vagyok. Annyit viszont sejtek, hogy az ember határszituációban ismerszik meg leginkább. Én egyikőjüket sem láttam határszituációban. A krétakör legélesebb határszituációja lehet, hogy most jött el - talán azért, mert a pók új háló szövésébe kezdett, de mint minden fontos történetben nem a kiváltó ok, az eredmény fontos, és erről MA nem lehet véleményünk. 

(Mint ahogy a tridenti zsinat után sem tudták, hogy az egyházszakadás jó hatással lesz-e a lelkekre, vagy újabb hatalmi központok jönnek létre. Ez utóbbi következett be, de ne legyünk abban az értelemben marxisták, hogy azt higyjük: a történelem szükségszerűen ismétli önmagát, vagy börtön.)

Adjuk meg a bizonyítás lehetőségét mindeniküknek. A megyfigyelés, a látás legyen az a mi "néző"pontunk. Ami számunkra a legtermészetesebb. (Miért nézőnek, miért nem látónak hívják a vendéget?) 

Ha gyengének mutatkozik bármelyikük, ne becsüljük le őket, ne ítélezzünk: ők vállalták, hogy ezen a csatornán is megszólalnak. Az igazi meztelenség és védtelenség, tudjuk, nem testi, hanem lelki. And, then, that is the name of the game. And, yes, boys sometimes cry. Alone.

Ez kiszolgáltatott helyzet, még akkor is, ha az ember szabad akaratából vállalja. Erkölcsi ítészeknek ilyenkor nincs helye, aki nem így gondolja, szerintem menjen inkvizítornak. Tegyünk kísérletet arra, Mara, ami az egyik legnehezebb: gondolkodjunk az ő fejükkel.

Ők tudják, helyes-e erről a konfliktusról beszélni az mtv-ben, vagy sem, és kommentálják-e vagy sem (lásd Schilling "a krétakör a hozzám kötódik, és Bori sértődött, pedig semmi oka nem lenne rá,mert popsztár lett" narratívája a saját logikáján belül követetkezetes narratíva, mert férfi létére ő a szülőanya, aki ragaszkodik a gyermekéhez. Más dolog, hogy el tudja-e fogadni a gyerek egyszer felnő, és a saját életét éli, de ezt megint nekik kell lejátszania Schilling Árpáddal, ne mással. 

(Nekem Bori koncertje egyébként tetszett, szerintem nem zárja ki a színészet és az ének egymást, lásd egy korábbi, nőnapi kommentem, amikor Lovasival volt a színpadon, egy alkotótárssal, akkor volt Bori igazából elemében, akkor éreztem magam közel hozzá. És megnyugatásul közlöm, elfogult vagyok, ő nő, én meg férfiból vagyok, ezel együtt írom: a mondanivalója nem volt meggyőző az Estében).

Egy gondot viszont látok. Mégpedig nézőként. Az Este-interjúból egyértelmű, hogy a krétakör áramköre túlterheltté vált. A gond az, hogy nem a legrövidebb utat választják, ami két vagy több ember között létezik, az egyszerűság kedvéért nevezzük ezt többszemközti, öszinte szem- és fullkontaktnak hanem az üzengetés megy egymásnak. A feketeország után azt gondoltam, fel tudják mérni a média mai vilára gyakorolt tömegét . De nem: a saját ügyében, bármennyire okos is valaki, nem lehet elfogulatlan bíró. Ez is tanulság mindannyiunk számára.

A március 30-ai Niebelung-előadásra sikerült jegyet szerzni - ezúton köszönöm Balatonföldvárnak:). Most kiváncsibb vagyok az előadásra, mint korábban. Arra, hogy őszinték tudnak-e még egymásért harcolni, vagy bundaszínház lesz-e. Mert kognitívan tudják, hogy csak így, őszintén érdemes. Az, hogy a színpadon 30-án meg tudják-e valósítani, a zászlót lesz-e erejük még egyszer felemelni, azt meglátom.

Szerintem maradjunk mindenkire kiváncsiak. Amíg látjuk bennük a homo ludenst. Lillára is igaz ez. A nyelvi lelemények mesterére. A nyelvi technika a tartalmat, az érdemi érvelést, bár kezeit csókolom, nem helyettesíti.

Bona sera a tutti! 

Oszinten es minden tulzas nelkul az EGY SZABADULOMUVESZ FELJEGYZESEI az utobbi idok legbatrabb, legkovetkezetesebb es mint ilyen legjelentosebb irasa szinhazrol, (eloado-) muveszetrol es Magyarorszagrol. Az angol verziot kinyomtattam, es Inside the Score sorozatunk ez evi utolso koncertjen (majus) idezni is fogom. A koncertrol reszletesen a http://www.orsymphony.org honlapon olvashattok. A musor Beethoven VII. szimfoniaja. A mu kapcsan (is) tervezek beszelni az uj utak, formak keresesenek elkerulhetetlensegerol, illetve a "szokatlan" koncert formak tradiciojarol es lehetosegeirol.

Gratulalok, es tovabbra is maradok a Kretakor "idegenbe szakadt" rajongoi taboranak tagja, udvozlettel

Vajda Gergo

Én egész egyszerűen nem értem, miért félnek a szurkolók, ha imádott csapatuk játékosai/edzője  kicserélődik.

Ha szeretitek ezt a társulatot, bízzatok bennük. Ez a élet rendje,  eddig együtt alkottak, most Schilling és lehet, hogy a társulatból mások mást szeretnének csinálni, az élet és a maradók pedig eldöntik, hogy van-e még mondanivalójuk.

Én szeretem őket, bízom bennük, lesz még mondanivalójuk, vigyázni fognak az eddig megszerzett technére, a mesterségbeli tudásra. De legroszabb esetben is volt néhány gyönyörű év az életükben, és néhány gyönyörű óra a miénkben.

Igen, ha igazán szeretünk valakit, tudni kell elegedni. Semmi és semmi sem kellhet mindenáron.

Aki nem hiszi, az járjon után Kosztolányinál (Világ vége):

http://mek.oszk.hu/00700/00745/00745.htm#23

Szóval, hajrá, bontani az új vitrolákat, itt a tavasz és az újrakezdés. Nincs mitől tartani: fluctuat, nec mergitur.

Szurkoljunk együtt, evezőket a kézbe!

NEM OSZOLHAT FEL A TÁRSULAT!

ha végre van 1igazán értékes szinházi társaság,annak mért kell megszünnie?!itt nem lehet a "müvészetet" szolgálni?talán nehezebb mint a nagy szabadságban,de ez is 1kihivás!

fájóan önzö döntés...

ja, nem nem, hanem nekem

" Jó volna-e, ha megdermedne fönt hülten a súlyos arany napkorong? - Nem! Az a jó, ha a szobában friss kávészag tolong!"

http://www.mtv.hu/videotar/?id=20033

Megnéztem, az eredetiről lemaradtam.

Kiváncsian várom a folytatást!

" a gép forog, az alkotó pihen.." Remélem, nem a féltékenységgel elegy alkotói válság késztette Árpádot erre a lépésére, és tényleg lesz egy jó folytatás.

Roland! Veled mi lesz?

kedves Tilo

nem úgy vágtuk, ezt mondtad

de ez nem gond, sőt, a legtöbben sztem örülnek, hogy játszol majd a Krétakörben

Sajnálom! ennyit tudok hozzátenni a tegnap esti Schilling féle nyilatkozathoz!

És együttérzek a  színészekkel akiknek fájó otthagyni a társulatot. ismerős érzés!

kérdezzük már meg az embereket, hogy hányunknak jelenti a Krétakört Schilling, és hányunknak az a valaha volt, épp utolsókat rúgó Csapat...? khmm...

Kedves Schilling Árpád!

Miért félsz ennyire minden kötöttségtől, mitől nem vagy még szabad?

Jó a keresés, de ne maradj magad (saját körödbe-zárva).

Járj szerencsével!

Amikor először láttam a Níbelung lakóparkot, még nem olvastam a darabot. Mostanra túl vagyok Térey Mester művén, és már nagyon várom, hogy újra lássam, jobb így, tisztább a kép, mikor,  merre mozog Hagen és a többiek.

Van-e már hír a Krétakörmenetről?

jó volt a krétakoncert a sirályban, de az időpont már-már tragikus...annak azért örülök persze, hogy így koradélután legalább a kisbabák is meghallgathatták:) de a barátaim nem voltak hajlandóak eljönni, mert még mindenki aludt.

Persze ha gyakrabban lenne, nem reklamálnék, de a jelenlegi koncertsűrűség inkább a lassú elhalás felé mutat....pedig szerintem közönség (akár fizetőképes is) lenne elég. A kuplung vagy a gödör nagyon jó helyszínek voltak, a szigeten azért el lehetne gondolkodni egy népszerűbb sátoron...

Egyetlen kérésem még, hogy ha ti is megszűntök végül, mint minden jó dolog lassan pesten, akkor legalább egy posztumusz CD-t adjatok majd ki, hogy emlékezhessünk rátok...

Én viszont nem tévedtem el, ismét jól döntöttem, hogy a tegnap estémet a Trafóban töltöttem.  Csak azt tudnám, honnan ez az állandó megújulás,  megint, mint már annyiszor elbűvöltetek, zseniális megoldások(díszlet, jelmez , stb.), gratula az egész stábnak, egy kicsit Prágában éreztem magam a Laterna Magicaban 1978-ban.

Jövő héten a találkozunk a Lipótban

Elnézést, eltévedtem?

Azt hittem ez egy színházi üzenőfal, és nem társkereső portál...

Bona sera a tutti, de

a mai koncert miatt Borihoz lenne egy kérdésem.

Nekem egyre inkább az az érzésem, hogy az ókori görögök Erosszal 10-est lőttek. Meg a méregbe mártott nyilával. Narratívájuk szerint a kéj-és a bosszúvágy egy tőről fakad. Tehát az ókorban is vámpírok voltak már, neszpá?

Szolíd mosoly.

Bár Roma-szurkoló vagyok, és Totti mellett most már van másik csatár, (Feketeország és Vucinic), de Cupidoval mellé lőttek a farkasivadékok.

A nőnap utáni mai esti balansz pedig férfiként különösen jól esett.

Forza Roma, lupi, romanisti.    

Üdv,

B.

Oké Mofi, csak hát tudod a türelmetlenség... Öreg hiba.:-)

(Egyébként a társulat "átalakítására" értettem a miértet, nem a színészek kiválasztási, tagként "megmaradási" szempontjaira...Állítólag -- barátaim szerint -- ez nem egyértelmű, abból amit összeirkáltam. Bocsánat.)

Engem a "miért "is érdekelne -- már amennyiben publikus. De... talán a Maladype-találkozó (Hol van Vietnám?) kivonatolásából megtudjuk. Egyszer...Vagy nem.

Akárhogyan is...sok szerencsét mindenkinek!

Re: Kedves Névtelen fórumozó!
Elárulnád, honnan a fontos (de érzésem szerint nem teljesen pontos) idézet, hátha a szövegkörnyezetből jobban érthetővé válik, mit jelent a "siralmas vég", s talán másfajtáról is találunk  bölcs leírást. Köszönöm

http://mek.oszk.hu/03600/03655/html/01.htm

Re: Zsül. igyekszünk :) iratkozz fel az RSS-re, és akkor rögtön fogod látni, ha kikerül...

Tárgy: Köszönőlevél

Tisztelt Krétakör Színház!

   Mit is mondhatnék az előadásról? Hihetetlen volt.

   Személy szerint bennem egy teljesen új kép alakult ki a színházról.Egy minden téren újjszerű művészetet látthattunk az önök tolmácsolásában. És újjat hozni a jelenlegi helyzetben levő színjátszásba baromira nehéz. Önök megcsinálták. Az a közvetlen kapcsolat melyet létesítettek a nézőkkel külön élvezetet nyújtott. Így azt érezhettük hogy mi is a részei vagyunk az előadásnak. Az újszerű elemek vegyítése egy Shakespeare darabba pedig briliáns ötlet. Én személy szerint sokszor szóhoz sem jutottam. És az hogy a közönség soraiban játszódott az egész, lehetőséget adott arra hogy a néhol pattanásig feszült érzelmeket a néző is magáénak mondhatta, hogy együtt éljenek meg a színésszel minden egyes pillanatot. Az előadás utáni beszélgetés során pedig nagyon sok mindenre mutatott rá a társulat. A spontaneitás és inprovizáció fontosságára. Hisz ezek teszik élvezhetőbbé az előadásokat mind a közönség mind a színész számára.Éles előadás során azért nem használják például az inprovizációt mert félnek tőle.Hát igen félünk az újtól. Személy szerint a rendező mondott erre egy nagy igazságot: " Ha a színház nem tud újjat hozni dögöljön meg!" Teljes mértékben igaza van,lehet közhelynek fog tűnni de ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ha lesz még önökhöz hasonló színész vagy társulat a szakmában akkor ez hálisten nem fog megtörténni.

   A magam és a többi néző nevében is köszönöm az élményt.

Üdvözlettel: A Komáromi Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzata 

Köszönöm, Roland.

re:
wszj
nem rossz, csak más. (van ez így máshol is..) legyél inkább kíváncsi az újra!

Várok. Türelmesen és kiváncsian. Csak éppen szeretlek benneteket, és elkezdtem a gyászmunkát szerda este, mikor olvastam Borit a Narancsban.

Ezek nagyon szép, kerek mondatok. Meg lehet tudni, mit is takarnak valójában? Rosszat sejtek, hallok, gondolok...

S.Á: "Visszakanyarodva a legutóbbi fordulóponthoz, felidézzük 2002-ből az előző periódus utolsó, s az új első produkcióját. A Leonce és Lénából kiindulva megmutatjuk miként alakult a Hamlet-motívum Schilling Árpád rendezéseiben a Sirájon át a hamlet.ws-ig. A HazámHazámat a FEKETEországgal párba állítva pedig felelevenítjük Magyarország rendszerváltás utáni történetének sajátos, krétakörös olvasatát.

A KRÉTAKÖRMENET tehát ünnep, mellyel megemlékezünk az elmúlt időszak kísérleteiről, és utat nyitunk az újabbak felé. És ha ünnep, akkor természetesen buli, ahova mindenkit várunk, ahogy eddig is, és újra, még egyszer, majd tovább, tovább…"

Megjegyzések egy Szabadulóművészhez,

Nagyon érdekes, amit a színházi interakcióról írsz. Számomra mégis a könyv legfontosabb mondata: az előadás "valami, ami láthatóvá teszi az embert\'.

DV

Sziasztok,

 A Belvárosi Tanodában egy társadalomismeret-irodalom órán foglalkozunk a Feketeország c. darabbal. Néhány diáktársammal támadt az ötletünk: a Társulatból 2-4-en legyetek vendégeink (nem kis örömünkre szolgálna, ha rendező úr is jelen lenne) ezen az órán, mert szívesen beszélgetnénk veletek a darabról, és a kapcsolódó gondolatainkról.

                                                                                                 Zs. Robi

Tisztelt társulat!Kiselőadást kell csinálnom a Krétakörröl!Szeretném megtudni hol találhatnék pár infót a társulat keletkezéséről...stb...stb...!ha valakitől választ kapnék,megköszönném:)üdv,szép estét

Kedves Zsolt!:)

Koszonom szépen!!:)Sikerult nagyon meglepned...ezentul o lesz a kabalám.Remélem még találkozunk!:)

Anna voltam Pozsonybol

puszi

A hamlet eloadas fergeteges volt Alsobodokon is.balassagyarmat kozelebe nem készultok valamivel?Az eloadasert  gratula meg minden...

lara

A Szív testvériségének figyelmébe: az Exitből a www.sg.hu alapján:

Egyetlen közös őstől származnak a kék szemű emberek

Egy új kutatás azt bizonyítja, hogy a kék szemű emberek egyetlen közös őstől származnak. A kék szem egy genetikai mutáció eredménye, ami 6-10 ezer évvel ezelőtt ment végbe, állapította meg a Koppenhágai Egyetem csapata.

Roland, tegnapról mára már ez volt az első, ami előjött: A többit majd meglátjuk. de ez jó kérdéskör volt, csináljuk meg minden "találkozón". és hagyjatok több szünetet a végén:)

Re: ügó. Valószínűleg a PE írta el, Bánk-bán csak áprilisban lesz legközelebb. február 16., 17., 18-án Peer Gynt megy a TRS-ban. Gyere! Ja, és a 16-i előadás 17 órakor kezdődik!!! utána pedig közönségtalálkozó lesz!

Szia R.R!

Tudom, hogy kicsit idejétmúlt üzenet, de most tévedtem újra ide. A fotónak és a feliratnak Karácsonykor nagyon örültek. Már a falon lóg. Véletlenül, de pont egy fotós kapta, aki ezért duplán is értékelte.

Gábor

Kedves Roland! Vicces volt a vers tegnap, hiába no, egy hatalmas poéta veszett el Benned:-)) Remekül mulattam, a rögtönzés is nagggyoooon megy...Köszi, és gratula!

Épp ezen dolgozom. Eddig a próbafolyamat alatt találtuk meg a történethez illeszkedő formát, most előbb a "nyelvet" keresem. Ez most lehet, hogy túl teoretikusan hangzik, de fontosnak tartom, hogy egy közösen kialakított színházi formába töltsük bele a különböző tartalmakat. Szándékosan használok többesszámot, mert kifejezetten az érdekel, hogy ne csak az általam fontosnak ítélt problémák kapjanak terepet, a résztvevőket mintegy médiumként használva, hanem minden más gondolat is megtalálja a hordozóját. Az egységes forma, vagy ha úgy tetszik stílus, tudná egésszé fogalmazni a fragmentumokat. Na, mindezzel nem mondtam semmit, de biztos lehetsz benne, ha lesz valami eredmény, látni fogod.

Sem intimpistáskodni, sem személyeskedni nem akartam. Csak az elmúlt 8-10 évben mióta működésedet követem -itt szándékosan nem "szorítkoztam csak" a munkásságra- épp az a szimpatikus, hogy bármit akár szemtelenül kimondasz. Ez volt az első fél-szó amit tőled halottam, meglepett és ezt szerettem volna jelezni. Ennyi.

De ennél fontosabb kérdés mior és mit rendezel legközelebb? Már mindent megnéztem nálatok és hiányzik egy újabb "szókimondás". 

Bocsi,

Mikor írtam a kérdést még nem olvastam bele a fórumba, csak utána, ezért már a kérdésemre megvan a válasz, úgyhogy tekintsétek tárgytalannak a hozzászólásomat:)

Sziasztok!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a  márc. 15-i Pestiesti előadás után lesz-e közönségtalálkozó?

Kedves Mrs Tremond,

A filodentron meg a neonégő...Ez ne zavarjon. A képzeleted a lényeg. Az határtalan, és millió színű, nem? A cvilizáció, a színházi közhelyek elkényelmesítettek minket. Ránrakódott az unalom, a közöny, a tespedség mint a guánó. Vastagon. Ezt próbálja feloldani, lemosni a Krétakör...lassan oldódik. Lassan.

Szia:-) 

Kedves Schilling!

Vettem az iróniát. :-) Tényleg mindenre azonnal kattanok, aminek fikarcnyi közét érzem a joghoz. Aztán boldog-boldogtalant ezzen traktálok. Mindegy érdekli-e vagy sem... Ha meg felidegesítenek az első szabad felületen "robbanok"...igyekszem erről leszokni.:-)) Üdv. Nati

(Most hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem csak én látom ripacskodásnak az olasz színházat. Ezek szerint mégsem vagyok 100%ig negatíve elfogult irányukban, hanem tényleg szarok.)

Kétségtelen, hogy a Jeget még nem láttam, az első krétakörös élményem a W. volt. Lehet, hogy ez az, amin nem tudom túltenni magam azóta se. Mert bár nagyon tetszett, lenyűgözött, az agyamba vésődött, stb. de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehet ez az előadás bárki számára bármilyen szempontból szerethető. Ami persze nyilván abban az esetben szándékos volt, és talán nem szalonképes ez a nézői igény, amit megfogalmazni próbálok, de nekem ez a ridegség valahogy akkor is valamennyi előadásotokban jelen van, sokadszorra is idegennek érzem magam emiatt a Krétakörben. Ha nekem lenne színházam, akkor ott nálatok kevesebbszer lenne arról szó, hogy mi hiányzik, és többször arról, hogy mi van meg.

Az a hasonlat jutott eszembe a krétakörös előadások lejjebb példaként felhozott - nem jut eszembe jobb szó - emelkedett pillanatairól (pl. siráj), hogy olyanok, mint amikor általánosban bevihettünk egy posztert, hogy azzal díszítsük a sivár, kopott osztálytermet. De attól még, hogy ott volt egy darabka az otthonból, attól csak még jobban fájt, hogy milyen szörnyűek a neonégők meg a poros levelű műanyagcserepes filodendron a sarokban. Nem tudom elképzelni, hogy ne lenne szándékos, hogy ilyesféleképpen hatnak bizonyos eszközök az előadásaitokban. Vagy mégis egyedül én érzem csak így, hogy gyakorlatilag bármi emberi jelenik is meg a színpadotokon, annak csakis az a funkciója, hogy felhívja a figyelmet az azt körülvevő tökéletes és őrületes vákuumra, amit félelemkeltőtől kezdve a nevetségesig ezerféleképpen tudtok zseniálisan bemutatni?

Moderáljatok ki innen a p.be a terjengősségem miatt, de nagyon érdekelne a ti válaszotok arra, hogy a (poszt)modern művészetnek miért nincs eszköze arra, hogy rajongást/tiszteletet/elkötelezettséget hitelesen bemutasson, és hogy miért nem is igazán törekszik erre? (Nyilván ennél nehezebb feladat nincs ma, amikor egy monstrum globális iparág dolgozik az ilyesmire alkalmas szavak, gesztusok és szimbólumok elhasználásán, kiüresítésén és nevetségessé tételén, de az, hogy valami lehetetlen, nem szokott a művészet számára ok lenni arra, hogy ne is próbálkozzon meg vele.)

A Bánk bán pl. az én olvasatomban (2szer, mind2szer a gimiben olvastam el) azt ábrázolja, hogy a nemzet, becsület, tiszta szerelem, stb. mint értékek miként buknak el - önmagából a drámából nekem legalábbis kevésbé egyértelmű, hogy pontosan mi is az, amivel szemben elbuknak. (Jó de: idegenuralom, aljasság, kicsinyesség, pénzsóvárság, stb.) Tizenévésen nekem az volt a benyomásom, hogy Katona arról írja a drámát, ami az érték, és ami elbukik. Számomra a krétakörös Bánk bán előadás viszont ebből a szembenállásból csak az utóbbival tud mit kezdeni, azzal, hogy mi mindennel szemben lehet elbukni, meg úgy önmagában az elbukással, miközben szinte lényegtelen/érthetetlen, hogy mi is az, amitől megfosztatunk, amit már megint elvesztettünk, ami miatt már megint megszégyenültünk. Nem mondhatnám, hogy én pl. Bánk bán bús magyar nemzetfelfogásában bármikor ágyból fölkelve találok olyan értéket, amivel azonosulni tudnék, de pontosan emiatt van (meg a kínkeserves nyelvezet miatt), hogy nem is szeretem a darabot, és eszem ágában nem lett volna elmenni rá, ha nem ti adjátok elő.

Lehet, hogy ugyanúgy csak mániám, mint ahogy kötöttem eddig is az ebet a karóhoz, hogy minden olasz színház szar, de a Krétakörrel kapcsolatban meg az a gondolat bánt engemet, hogy nálatok meg mindig erre az oldalra irányul a fókusz, amit a Bánk bánnal kapcsolatban taglalgatok.

Szemben azzal, amit írsz, mindezek ellenére nem valószínű, hogy rémisztőnek találnátok, ami engem szórakoztat, teljesen másmilyen emberekre szokott ez jellemző lenni (nem mintha titeket annyira ismernélek, dehát). Azért se gondolom ezt, mert Színésztánczenekar, Nézőművészeti, Mizantróp is mind az a hullámhossz, amin én szórakozni szeretek. Nem lenne jellemző rám akkor is itt égetni magam a talán-nem-eléggé-átgondolt nézeteimmel, ha nem lennétek szédítően közel ahhoz, amit én perfekciónak képzelek el.

Gondolom, tartozom annyi comingouttal a végére, hogy én az eddigi legtöbb, nekem legtöbbet adó előadást a Katonában láttam (igaz, túlnyomó részt nem a legutóbbi időkben). TÁP Színházra meg annyit jártam annak idején, hogy pont ma éjjel azt álmodtam, hogy a munkahelyi menzámon az ebédjeggyel a kezemben Vajdai Vilmostól kérem az indiai(!)(?) kaját.

I saw you in Namur last thuesday at the théatre royal and I just want to say that it was really really great.

when will you do the same for all the others european countrys?

really congratulations et good continuing

greatings from Belgium

Jó, hogy eljöttetek. Köszönjük.

Kedves Mrs Tremond! Bocsásd meg, hogy beleszólok, bár nem nekem írtad gondolataidat... Magam is jogász vagyok, kicsit csodálkoztam, azon, hogy Te egy törvény kivételével a többiről amit alkalmaznod kellett nem is hallottál, de hát nem tudhatom, milyen szegmensében dolgoztál/dolgozol a jognak...De nem erről akarok tulajdonképpen írni...csak kicsit meghökkentem. 

A színészképzéssel kapcsolatban attól tartok jelenleg valóban a"hogyan vegyük el hallgatóink önbizalmát teljesen"--tendencia dívik, e mellett erőteljes visszafejlesztése a kreativitásnak ...de végül is nem én fogom megválltani a világot...Viszont igen, színpadon rendszeresen kipróbálják magukat (Ódry) és ajánlom figyelmedbe a jelenlegi Zsámbéki-Zsótér osztályt..nagyon jók. Nagyon...

Leginkább azért írtam le ezt a pár gondolatot, (szereplés-mentesen:-)) mert azt írod a szív helyett az agy dolgozik a Krétakörben. Ezen meglepődtem erősen. Magam kb. 2-3 napot színházban töltök egy héten, különböző színházakban, különböző társulatokat nézve Budapesten.  Rövid statisztikai összegzést készítve:-)) arra kellett jutnom, hogy a HOPPArt(új társulat mindenképpen nézd meg őket!) mellett a Krétakör az a társulat, ahol leginkább látom a "szívet"...A Gyabronka József, Nagy Zsolt, vagy Csákányi Eszter játékára azt mondani: ridegen agyalós, hűvös manír...Hááát...Nem. Ahogy a Peer Gynt-ben  a Csákányi Eszter meghal, miközben a Gyabronka József fogja a kezét...Az agyalás? Nem hiszem...(persze, valamennyi átgondoltság és technika elengedhetetlen, de...)Amit a Schilling kitalált a Siráj-ban, hogy elmesél a Kosztya hegedűjével, és amit aztán a Zsolt eljátszott...Az csak agy? Könny szökik a szemebe, ha csak rágondolok...Most láttam más feldolgozásban ezt a művet (Sirály) és hááát...Mondjuk úgy, hagyott kívánni valót maga után. (Konkrétan:halálra untam magam) Azt gondolom, hogy egy nagyszerű gondolat, jó technikával felvértezett színészekkel is, még édeskevés. Ha nem látom a szívet -- halott matéria. Én itt  a (Krétakörben)szoktam látni...Remélem Te is fogod...Üdvözlettel: Nati

Milyen érdekesen/másképpen látjuk ugyanazt...nekem a Krétakör színészeit nézve (sok előadást, legtöbbjüket többször is!) mindig az jutott eszembe, hogy hihetetlenül élvezik, szeretik a játékot, szívből játszanak!  A tudatosság, a koncentráltság mellett persze, de az profizmus. Sőt, nem egyszer láttam, hogy Schilling nézi a színészeit és élvezi a játékukat! Számomra az  igazi játék az, amikor pl. Gyabronka József az egyik nap "elhiteti velem", hogy fuldokló Ophelia és összeszorul  gyomrom, majd egy hét múlva ugyanúgy elhiszem neki, hogy Szorin és beteljesületlen vágyaiért szánom...másként nem játszható ez - főként olyan közel hozzánk, abban a fényben - csak, ha szívből játssza. De mondok mást. Ötször láttam a Sirájt, olvastam is. Minden előadáson -akaratlanul -elsírom magam, amikor Csákányi/Arkagyina Trigorinnak könyörög. Persze,színészileg (is) profin csinálja igen, de ÉRZEM, hogy amit játszik, azt érzi. Láttam máshol is ezt a darabot, de kívül maradtam, jaj, szegény... gondoltam, semmi több, könny sehol.Szóval, úgy érzem nagyon szeretik amit csinálnak, ettől hiteles nekem az egész. És más, és jobb. És talán csak lassan lesz jobb tőle a világ is, de én minden előadáson úgy érzem, kaptam tőlük egy ajándékot, azért játszottak, hogy megajándékozzanak, a szívükből...

RE: Egy szabadulóművész feljegyzései

Persze a legjobban azon lepődtem volna meg, ha az lesz benne, hogy Magyarországon minden a legnagyobb rendben van, de azért így is csodálkoztam egy kicsit, hogy ennyire sötét képet fest a tanulmány a magyar színészképzésről. Amibe én természetesen nem látok bele, én csak a végeredményt látom, azt, hogy jönnek ki színészek, születnek előadások, akik/amik az elismerésemet vívják ki, érdekelnek, szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, felkavarnak, megérintenek. Tehát ha innen nézem a dolgot, annyira rossz mégse lehet a helyzet, nekem nem vették el a kedvem a színházbajárástól, és ezzel szemlátomást nem vagyok egyedül.

Két és fél éve vagyok többet Olaszországban mint otthon, láttam eddig kb. 10 olasz színházi előadást, és csak az a jelző jut eszembe, ha le akarom írni őket, hogy "bűnrossz", pedig nem is szeretem ezt a szót. Persze előfordulhat, hogy hiba volt a mintavételben, de az a tapasztalatom, hogy pl. az olasz színházhoz képest is "jó" a magyar (nem csak ahhoz képest, amit én személy szerint elvárok a színháztól).

Az ELTE jogi karán és utána a jogászi pályán eltöltött 5+5 év után pedig szinte furcsának találtam, hogy valaki azt várja el a felsőoktatástól, hogy a hallgatók leendő gyakorlati munkájára készítsen fel. Én az egyetemen nem is hallottam azokról a törvényekről (OK, egy kivételével), amiket utána "munkám során" alkalmaznom kellett, pláne nem azokról a dokumentumokról, amikből napról napra elképesztő mennyiségűt kellett megfogalmaznom, amikor dolgozni kezdtem. Persze ez olyan, mintha a medikusok a diplomaosztó után járnának először kórházban és találkoznának először betegekkel, de az én esetemben ez volt a helyzet, tehát a színészképzés az általam megismert egyetemhez képest sem lehet olyan csapnivaló. Ugyanolyan lehet, de még rosszabb aligha, bár ha a színészhallgatók fellépnek színpadon legalább egyszer az egyetemi képzés részeként, akkor szerintem egyenesen kizárt az utóbbi.

Mióta képes/kénytelen vagyok Magyarországot némi távlatból szemlélni, az fogalmazódott meg bennem, hogy az általam valamennyire ismert világok közül a színház éppen azok közé tartozik, ahol a kevésbé van ok nálunk a borúlátásra. Sőt, ha valaki megkérdezi, hogy mi az, amire "büszke" vagyok, vagy ami az én országomban szerintem jó, akkor a magyar színházat (és benne a Krétakört) az elsők között említem.

Aztán az is csak a ...Feljegyzések olvasgatása alatt tűnt fel nekem, utólag, hogy ez a roppant tudatos, céltudatos, rendszerező megközelítés, ami a szöveget áthatja, valóban milyen erősen ott volt az általam látott kb. 7-8 Krétakör-előadásban is. Látszik a munkátokon, hogy mennyi agyalás van minden mögött, hogy milyen átgondolt minden. Csak érdekes módon szerintem ez igen gyakran nem válik előnyére a dolognak, én legalábbis sokszor úgy érzem, hogy annyi ész van ebben, hogy a szívből már alig fért bele valamennyi. Azt érzem, hogy egy hatalmas belső késztetés van bennetek, hogy ezt kell csinálni, mert ettől jobb lesz a világ (és ezzel egyrészt egyetértek, másrészt végtelen tiszteletet vált ki belőlem), de ugyanakkor csodálom, hogy az hogy lehet, hogy közben ilyen mérsékelten jön csak át az, hogy ti ezt nem csak emiatt a belső muszáj miatt csináljátok, hanem mert emellett szeretitek is csinálni.

A magyar nyelvben az, amit a színész csinál a színpadon, az "játék", és ha a Krétakör előadásaira gondolok, valahogy az az érzésem, hogy ez a szó nem igazán írja le, amit nálatok történik.

Soma a Megasztárban használta el az "alázat" szót az előadóművészettel kapcsolatban, így aztán végképp nevetséges most itt nekem ezzel jönni, de valahol bennetek is ezt érzem, alázat van bennetek az iránt, amit csináltok. Csak én valahogy sokkal szívesebben létezem együtt egy olyan művésszel, aki gátlástalanságból, heppből, őrületből csinálja azt, amit; nem azért, mert meggyőződése, hogy szükség van őrá - sőt, szinte még jobb, ha az a meggyőződése, hogy nincs, de ő ennek ellenére mégis csinálja, csak mert olyanja van, mert jól érzi magát az adott szerepben.

Ennek megfelelően alapvetően én se azért írtam ide ennyit, mert azt képzelem, hogy Schillingnek pont rám és az ötleteimre van szüksége ahhoz, hogy megreformálja a magyar színházművészetet, hanem mert jól esett ilyen formában végiggondolni benneteket és magam. És azt se képzelem, hogy ne tudnátok nálam sokkal jobban, hány ember gondolkodik így rajtam kívül, és hogy tudatos, hogy miért pont ilyen mértékben tesztek a kedvére azoknak, akik olyanok, mint én.

Kedves Timi és Schilling Árpád!

Köszönöm szépen a válaszokat! Nem is tudtam, hogy Katona maga írta így a címet, pedig szeretem nagyon a Bánk-bánt. Köszönöm az információt! Ja, és remélem, többet nem keresek hibát ott, ahol nincs :) Csak türelmetlen voltam. Bocs.

Réka

hahó zsolt!!!l

gratula!!!!!!!!!!!!!!ügyes légy+kéz és lábtörést+pusszi

RE: Schilling!

Köszi az érdeklődést. Szabad. Mindig. Öröm. (Viszont permanensen az öncélú kötözködést hibájától tartok, amit erősen kerülnék.) Azt írtam: "Van amit értek és egyetértek. Van amit nem."

A következő értem: Azt nevezed kommunikációnak, ha valaki kérdez és véleményez. Rendben.  Elfogadod, ha valaki, csak kinyilatkoztatni óhajtja éppen aktuális gondolatát bármiről. Rendben.Az üzenőfalat platformnak tartod. Felületének a Krétakörnek. A név itt mint tágabb fogalom, eszme, gondolat, művészeti bázis, műhely, kulturális gondolatok gyűjtőhelye, színház (stb. több most nem jut eszembe) szerepel.Na, és persze, a róla való kommunikációnak.Rendben. Egyetértek. Ez jó gondolat. Csatlakozom tisztelettel.:))(ha megengeded)

A következőt nem értem: Amit volt szíves a Sándor is írni... Mire kell használni a színházat? Mire lehet? Az egyén maga dönti el ezt, vagy joga van a "színháznak" (azért idézőjel, mert ugye tágabb a fogalom) f"ormálnia" a nézőit. Vagy csak lehetősége van? "Alakítani" rajtuk. Ki az aki nem arra használja a színházat amire való? Az mire? Aki "csak" szórakozni akar, az nem arra használja? Aki kulturális élményt akar? Azzal mi a helyzet? Ki a jó néző? Van ilyen? Meg kell-e ezt határozni?Vagy egy percig se kell vele foglalkozni....(lehet, hogy nem is érthető, amit írok)

Hülyeség ez. Tartok tőle. De ez foglalkoztat. Nem, nem a támadás végett írtam az első körben sem. Nem is épp\' téged választottalak ki a kötözködésem tárgyául. Már egy ideje ezzen godolkodtam, erre írtál valamit, meg ugye a nov, 6-i közönségtalálkozó "felkommferálása"...és legott megkérdeztem...Örülök, hogy írtál, megtisztelsz. Szia.

RE: Schilling!

Köszönöm a választ. Van amit értek és egyetértek. Van amit nem... De mindenképpen köszi. Nem veszem magamra. (az inget)
Én még maradnék. (a körben)Ha lehet...:))

Köszönöm Gyabi!

Mindenképpen fel fogok járogatni, de sajnos nagyon ritkán van időm leülni a géphez, mert vagy itthon se vagyok, vagy az öcsém lóg a gépen, de nagyon köszönöm, jól esett! :) Más: a magyar tanárunkkal kitaláltuk, h utánatok járunk egy kicsit, és megnézzük a Sirályt is, mert nekünk érettségi tétel lesz egyrészt, másrészt a többieknek is látniuk kéne h lehet ilyen is egy darab! Remélem tényleg sikerül majd megnéznünk titeket abban is...:)

Kedves zenekar!

Mikor lesz végre új koncert? Már nagyon várjuk.

Kedves Schilling Árpád és Gáspár Máté!

Köszönöm szépen a tájékoztatást!Máris küldöm az e-mailt!

Sziasztok!

Olvasgatom, hogy ki mire használja az üzenőfalat. Akkor én szerepeltem (?), mikor a Bánk-bánról leírtam egy-két gondolatot. Meg kérdeztem is a végén, de arra nem jött válasz. Pedig kérdezni nem szereplésvágyból kérdezek, hanem mert érdekel.

És akkor lenne még egy kérdésem: felkerül valamikor a honlapra a január 5-i Nibelung-közönségtalálkozó?

Köszi: Réka

egy röpke kérdés:

ugy hallottam,a sirájnak volt olyan befejezése hogy "befalaztátok" a közönséget.tényleg van/volt? és miért szünt meg?

Előadást követő közönségtalálkozóra akkor is be lehet menni, ha nem akkor voltál néző éppen?  Sirájt most láttam ötödször...csoda minden alkalommal, nagyon köszönöm !!!! Szívesen részt vennék egy beszélgetésen is!

Nem készül új darab, ilyen sirájos-schillinges? :-)

Matteo! valahol olvastam,hogy a hegedű lelkét Zsolt mindig elrakja, tehát az nem a törött hegedű tulajdonosánál van.

Sziasztok!

Lenne egy kérdésem: nos...azt szeretném megtudni, hogy hivatalosan hogy kell meghívni a hamlet.ws-t a volt sulimba?Kihez kell fordulnom?Már beszéltem a volt tanáraimnak erről a darabról, ők is örülnének Nektek, és úgy gondolom, hogy az ottani diákoknak is szükségük lenne ilyen élményekre, csak hát nekem kéne megszervezni, és szervezésügyileg még kicsit bénának tartom magam.... :-)

A segítséget előre is köszönöm!

köszönöm a reakciót/meghallgatást(elolvasást).

a műhely témához még annyit, hogy arra gondoltam, lehetne tisztán laikusokból szervezni, egyáltalán nem kellene több ember,persze a kivitelezés nyílván sok problémát vetne fel.

igazából az írásod elolvasása után, közben,  sok minden eszembe jutott, akár magamra vonatkoztatva, akár általánosabban, és csak azért szántam rá magam, hogy ide írjak,  mert úgy érezetem elérhető közelségben vagytok, tehát ebben sem a megszokott, a közönség számára teljesen megközelíthetetlen színházat tapasztalom. viszont ezzel tényleg a fórummal tényleg az baj, hogy nem lehet hosszas eszmei vitákat folytatni, egy-egy kérdés-válasz között napok telhetnek el stb... például ezért is nagyon jók a műhelyek, stb.( tudom, hogy mindig ezzel jövök, de nem véletlenül), mert ott el lehet mélyedni egy-egy kérdésben. nyílván nem fogok elfilozofálgatni magamban oldalakon keresztül. egyébként egyáltalán nem vall rám a fórumra irogatás, s nem is feltétlenül szeretem azokta, akik naphosszatt a színházi fórumokon dícsérgetik a színészeket, ahbár ez bizots jól esik nekik. tehát az egészből csak annyit akartam kihozni, hogy csak erős befolyás, benyomás hatására merek, vagy jön meg az ihletem akár fórumra, vagy levélben ismeretlenül írni. ezt mindenképp köszönöm és remélem többször érnek majd ilyen behatások, s igyekszem megosztani a gondolataimat, amik esetleg titeket is érdekelhetnek.

ági

TÉVEDEL

a test eszköz, instrumentum, nem obszcenitás, kemény, kíméletlen kifejezési eszköz, jel, olvass sokat

Sziasztok!

Nemrég láttam a PestiEstit. Csak pár dolgot szeretnék leírni, amik nagyon tetszettek a darabban. Tetszett az, hogy a színpadon egyszerre több esemény is zajlott (tudom, közhely: a filmmel ellentétben a színházban nem irányítják a néző tekintetét, így aztán ő dönti el, hogy mit is néz a színpadon); tetszett az, hogy kint az utcán is játszottak a színészek (elterveztem, hogy legközelebb én onnan fogom végignézni a darabot); tetszett Sárosdi Lilla stand up comedyje, ahogy albérletet keres; tetszettek a brilliáns ötletek (pl. csocsófigurák lázadása); tetszettek a ruhák, amelyek a legapróbb részletekig ki voltak dolgozva (bár először nem ismertem fel Mucsi Zoltánt troliként, én azt hittem, hogy tűzoltóautó létrával); és tetszett az, hogy a szívemnek oly kedves hangszer, a dobszerkó, jó sokszor meg lett szólaltatva. Én úgy tudtam, hogy a nagy "csöves" szerkezet az előadás végén lesz. De szerintem sokkal jobb volt így, hogy az  elején volt, hiszen egyfajta lökést adott a darabnak az, hogy a színészek elkezdtek játszani rajta (míg az, hogy Terhes Sándor a végén lefekszik a földre kint az utcán, lezárja....lezárja, mármint az előadást, de nem az emberek gondolatmenetét, legalábbis engem további gondolkodásra késztetett). A PestiEsti, ahogy maga a város, Pest sem fekete vagy fehér, hanem színes. Nekem különösen jókor jött ez az előadás, mert én pár hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy nagyon nem szeretem Pestet, és szinte gyűjtöttem a "rossz tulajdonságait" a városnak. Az előadás néhány jeleneténél igazolva láttam ezeket, és megállapítottam, hogy aha, én pont ezért nem szeretem Pestet, de az előadás végére rádöbbentem, hogy itt is emberek élnek, és talán nem kéne velük ennyire igazságtalannak lennem.

Egyébként már több krétakörös darabot láttam (Siráj, hamlet.ws, A jég; a FeketeOrszágot és a HazámHazámot dvd-n), és mind nagy hatást tettek rám, elgondolkodtattak, és ez nagyon jó érzés. Köszönöm.

siráj, hamlet. eddig csak ezt a két darabot láttam. nagyon sok gondolatot ébresztetett bennem (hál' istennek), persze nyílván a legtöbb emberben ébreszt. jó lenne ezekről hosszasan beszélgetni, de ez nem az a hely, gondolom inkább a közönségtalálkozók. egy markáns gondolatot mégis szeretnék leírni. most egy levegőre elolvastam az egy szabaulóművész feljegyzéseit és valóban számomra világossá vált a darabok közvetítésével, hogy ez az igazi színház. eddig is tudtam, hogy valami ilyesmi, de eddig ezek a darabok tükrözték legpontosabban azt, amire gondoltam. mostlátom, hogy erről tényleg hosszasabban ki kellene fejteni a véleményem..... de most nem fogom azt hiszem. egyébként persze nagyon köszönöm az előadást, gratulálok stb....de ezt felesleges is mondani.. egyértelmű... meg nem is ezek a megfelelő kifejezések..

a másik viszont, hogy elolvastam a komáromi kurzus leírását, és arra jutottam, nagyon kár, hogy csak a színi főiskolásoknak adatik ez meg. szerintem nagy igény lenne laikusok körében is ilyen intenzív kurzusokra, persze nem tudom ez mennyire kivitelezhető, de így talán a közönséget is értőbbé, igényesebbé, érzékenyebbé lehetne tenni az ilyen színház iránt. csak kérdezem...

ez most elég egy elég spontán megnyílvánulás, de nem hagyhattam szó nélkül a látottakat. (legutóbb a szerdai siráj.)

köce az infót.............

ÁGI te h. ági vagy?mert én h. eeee.......ha rájössz elmondom....(leírom).........hehe

Aham........persze nem  volt megmindenki  (NEM FÉLREÉRTENI!!!!)..........hehe..........Hamleten láttalak titeket öhm kb. 2 hete...... a gelllértben........csak így tovább!!!!kéz és lábtörést!!!!!+mindent amit színházberkekben szokás mondani......................CSÁÓCS (legyetek jók és SZOBATISZTÁK!!!!!!!)

láttalak titeket a youtubon kurva jók vagytok(roliék).............

csak így tovább fiúk....................

Schilling! Kérdezted a közönségtalálkozón, mi a helyzet a Te érthetőségeddel, hogy látjuk ezt...Bár csak egy laikus vagyok, de érezhető fejlődést tapasztaltam Nálad. A három hónappal korábbi előadáshoz képest kristálytiszta intonációt produkáltál. Minden szavad tökéletesen értettem, és élveztem... Gratulálok! Zsolt... mind hibázunk. Én folyamatosan.  Észrevettem, de jelentéktelen volt. Így is zseniálisan hoztad a karaktert...(Mint mindig.)

Korábban sosem tudtam azonosulni Bánkkal... Sem olvasva, sem az interpretációkat látva. Tudtam, Ő a pozitív hős, de nekem csak egy pökhendi, antipatikus alak volt... Ez a Ti előadásotokat látva megváltozott... Gyarló ember, aki próbál felelősségteljesen, jól dönteni, egy nehéz helyzetben...nem sikerül, nem rajta múlik. (szerintem) ...Az államférfi mivolt is érezhető, de nem sztereotíp...(Hál\' Istennek!) Köszönet érte.

Sziasztok

Sziasztok!

A szombati Bánk-bán közönségtalálkozóhoz gondoltam hozzáfűzni:

Zsótér Sándor azt mondta, hogy ő szigorúan a szöveghez tartotta magát. Ez igaz is. De azért az a nézővel való játék, ha ezt elhiszem akkor is, ha arra gondolok, hogy Gertrudis és Ottó feltámad. Ez azért nincs benne a szövegben (konkrétan). Mindamellett nagyon jó értelmezési lehetőség.

Szerintem a nézők arra könnyebben gondolnak, hogy nem konkrétan ez a két személy támad fel újra, hanem ezek a karakterek termelik ki újra önmagukat. Azaz sosem halnak ki.

Mindenesetre ez utóbbi esetben az értelmezést történelmi távlatokban is végiggondolhatjuk. Ha pedig a két szereplő konkrétan tér vissza, az az aktualizálást erősíti (van ma is, aki akkor is és mindig újra feltámad). Legjobb a két lehetőség egyszerre.

Még egy gondolat, ami a darab aktualitásához nekem hozzájárult: Bánk ebben az előadásban fiatal (a hagyomány szerint van vagy 50). Így fiatalságával nekem azt az űrt, hiányt érzékelteti, amit ő képvisel, de mégsem jellemző manapság. Ha öreg(ebb) lenne, az inkább (hamis) nosztalgikus érzést keltene, hogy bezzeg régen biztos voltak ilyen emberek, sőt csak ilyenek voltak.

Végül egy kérdés, ami akkor nem jutott eszembe: Miért kötőjeles a cím: Bánk-bán?

Én hoztam szóba a közönségtalálkozón Zsolt (Bánk) jelmezét. Ennek a teljes elhagyását én hibának tartom. Nekem úgy lett volna logikus, hogy Bánk az első két rész után, ahol már nem álruhában van, mindenképp viseljen jelmezt (mivel mindenkin van). Az ötödik részben meg úgyis akkora a szerepkavarodás, hogy ott már megint mindegy. Valahogy a jelmeztelenség nekem fura volt, a logikaiakon kívül más ok miatt is, amit nehezen tudnék elmagyarázni.

Szia Máté,

Re: sajnálom. a Feketeország esetleges hazai előadásával kapcsolatban hamarosan talán jó hírrel tudunk szolgálni.

Öröm ez a lelkemnek!  persze nem mintha nem láttam volna, vagy ne lenne meg dvd-n...:-)

Bánk Bán nem tetszett, sajnálom, abból nem kérünk repetát.

Az őszi évad indult nekem Veletek, a Pestiestivel.  Az  évad alatt két olyan darab volt, amire másnap már újra jegyet rendeltem, az egyik ez volt. Sőt! Vendégeket hívtam.  Aztán 9-dikén megtörtént, ami történt, szomorú volt látni, hogy a színház keretein  túllépő, annyi mindent próbáló, újító darab meghal egy számítógép miatt. Nekem újra szükségem lett volna Rába Roland öltözői jelenetére. És persze hiányzott a Zsiguli is az utcáról...

Én a Krétakörrel akarok megöregedni! És az még messze van! :-)

Egyetek sok vitamint, és a jövő héten Siráj!

Százezer százalék, hogy a Feketeország már nem lesz újra Magyarországon?

Szép példabeszéd volt. Józsi,a megnemértett újító...Az a nagy probléma, hogy ez a minennapjaim része. Az ügyeskedés. A mutyizó nemzet... A középszerű szarakodásban orrig vagyunk... Hogyan kerüljük meg a törvényt, játszuk ki a jogszabályt,... kiskaput nekem a semmiből mostan teremtsél ám ízibe!!! Mert nem akarom a jogosat fizetni, mert nem akarok börtönbe menni, bár agyonvertem a Józsit...Hát igen... Egyetemen mondtam: én emberjogi-kisebbségi jogász akarok lenni...Erre a válasz:"Te hülye vagy vazze\', éhendöglesz!" Kíváncsi vagyok Hamu széllel szemben hogyan vizelsz...Ha ezer bürökratikus szabályt betartottál, és megfeleltél minden kicsinyes senkinek  megmarad-e a lendület? Látod-e a fényt még mindig az út végén?

Szoc. rezsimből itt maradt foszília-törvények, de főleg a gondolkodásmód a fejekben-- az nagyon ott maradt valahol "Lepsénynél."  Állam apánk (csodásan paternalista módon, ahogy kell) elintézi, ha ő nem, majd kiügyeskedjük magunknak, egyébként meg ismerőst kell szerezni, akkor minden pöpec lesz. Ha lebukunk, beszarik a projekt, majd Karcsi, az ügyvéd kimosdat. De mért buknánk le...A zsebben van a Zoli, aki az engedélyt adja ki. Na, valahogy így. Magunk világosoduk meg? Előbb a fejeben kéne gyertyát gyújtani. Őrlángot...

Jó éjszakát kívánok.

sajnálom, hogy Mofinak igaza van. és beszélhetünk a világról, amelyben élünk, vagy élni szeretnénk, a városról, a közterületek kihasználatlanságáról, nem lesz senki előbbre. menj ki, és használd ki jól, akkor Neked is jobb lesz, nyilván. és együtt leszel azokkal, akikkel hasonlóképpen gondolkodsz, és máris jobb lesz, ha nem vagy annyira negatív, hogy csak a szarról bírtok beszélgetni.

(Schilling, ez kb olyan levezetés volt, mint Will Huntingé, a róla elnevezett filmben, mikor eldarálja, miért nem fog a kormánynak dolgozni.)

na, na senki nem válaszol, hát nagyon szép békés jó éjt mindenkinek:))

isten hozott!igazad van, amiket leírtál, tényleg igaz a magyarokra. ne becsüld alá magad. mert amit itt pénteken műveltél, na hát azután nem tudom hogy mondhatod magadra, hogy te pl. nem vagy intellektuális. nagy ember vagy. (megkockáztatom, hogy a mai magyar színházban az egyik legnagyobb)a színház a te helyed, és ott te már maradandót alkotál, pontosan ugyanakkorát, mint az általad idézett matematikus. csak mindenki a maga helyén. te is, ő is, én is. mindenki... csak azt kéne megértenünk, hogy tőlün válik ez az ország olyanná, mint amilyen. mindenki a maga helyén alkosson,szerintem...

tegnap láttam a pesti estit, a sokszor szuper részletek nem álltak nekem össze, de nagyon élveztem a dolgot. sajnos én is valahogy így látom pestet és az életet itt, nem úgy, mint az előttem szóló zsuzsi. Nagyobb baj, hogy a pestiesti a társulatról is szól, és én kurvára nem örültem neki, amikor megértettem, hogy valamifajta elbizonytalanodásról is szó van. Azért mégpedig, mert nekem szükségem van a krétakörre, ha netán nem lesz krétakör, akkor egy rendkívül fontos szigetét fogom elveszteni a jó magyarországnak (abban az értelemben, ahogy bacher iván minapi publijában megfogalmaztatik: magyarország szar hely, de a kultúrának vannak olyan arcai és szigetszerű helyei, ahonnan erőt, inspirációt, igazolást és derűt tud vételezni az ember). Mindenkinek jogában áll a saját életét élnie és aligha mondható, hogy egy társulat felelős a nézőiért, de sztem sokunk vesztene sokat, ha krétakör letörlődne.

hahó, van ott valaki?

Kedves Krétakör,

Amikor a legutóbbi Peer Gynt közönségtalálkozón Lukács Zsolt arról beszélt, hogy a fotóival egy-egy értékes pillanatot szeretne megörökíteni, még nem gondoltam volna, hogy az egyik fotó egyszer majd a birtokomba fog kerülni. 

De óriási örömömre így lett, úgyhogy szeretnék mindenkinek hálás köszönetet mondani azért a bizonyos gyönyörű pillanatért:

-Zsótér Sándornak, amiért kiötlötte azt

-a társulatnak, amiért megvalósította

-Lukács Zsoltnak, amiért megörökítette.

Meg persze külön megköszönöm Gyabronka Józsefnek a képhez illő idézetet. :)

A két fiatal társulatnak  pedig ugyanolyan szép sikereket kívánok, mint "nővérüknek" (ugye, lehet egy társulatot nőneműsíteni???)

Üdvözlettel,

Hollósi Laura

Ps. Én IMÁDOM a Peer Gynt jelmezeit: Rába Roland zöld ruháját, a hagymaszoknyát, a pingvinruhákat stb.  Gratulálok Benedek Marinak ehhez a szép munkához! 

jó neked, villő!...na, meg jó nagy öled lehet:-)) Én mindenesetre osztozom erősen:-)...

Te sem tartanál itt, ha nem lenne a pesti színi.

Na igen, az Antrax. Azért arra kíváncsi lennék, hogy az MSZP-s képviselők - akik kapták a port - levelet is kaptak-e, mondjuk olyan szöveggel, hogy "Idefigyeljt te mocskos g_ci! [...] Ez most só, de következőkor nem lesz só. [...]"

Minden esetre ez is azt igazolja, hogy tényleg ez a XXI. század :)

Szia Süsü!

Az e-mail címem:  kady1971@gmail.com

Segítséged előre is köszönöm.

Kádár Attila

Szia Süsü! A szakdolgozatomat írom -A politika hatása a fővárosi színházak mindennapjaira, az államosítástól-napjainkig.-címmel, és szeretném a segítségedet kérni egy rövid riport formájában. A megszólításért bocs, de már többször dolgoztunk együtt (díszítő vagyok). Segítséged előre is köszönöm.

Kádár Attila

elevenné kell tenni újra és újra - erről volt szó, ha jól olvastam a Peer-es beszélgetésen is.

Re: mofi - nem én adok könnyebben, viszont azt meg nem szeretném, ha Schilling szavai elhasználódnának, vagy nem tudom, mi erre a jó szó..

Re: schilling - kösz, utánanézek, mostmár nagyon érdekel, miért hasonlítasz hozzá, vagy vonod kétségbe mibenlétemet.

még nem szeretném, hátha változni fog.  (de ki Brigi?)

Azért írtam, hátha hasznos. Ha nem az, mit tehetnék ellene. De írtál még mást is. Nagyon nem tetszik Neked valami. Ha úgy érzed, fejtsd ki bővebben.