Az évad végén lezárul egy korszak a Krétakör történetében, melynek kezdeteiről így ír Schilling Árpád:

1994. augusztusában úgy döntöttem, rendezek egy előadást Jean Cocteau Rettenetes gyerekek című regényéből. A szerelem, a géniusz, a halál szenvedélyes és könyörtelen megfogalmazása annyira magával ragadott, hogy készítettem egy drámaváltozatot Nagy játék címmel, megkerestem néhány ismerőst, majd írtam néhány pályázatot, amikre nem kaptam pénzt, így arra kértem a színészeket, hogy ingyen dolgozzanak velem. A munka alapja első perctől az improvizáció volt: amit én adok az előadáshoz, az egy, amit a színész, az már kettő - így gondolkodtam. Amikor 1995. januárjában kitűztük a bemutatót, el kellett gondolkodnom azon, milyen nevet viseljen az ad hoc társulat. Ekkortájt olvastam Bertolt Brecht Kaukázusi krétakör című színdarabját, és az abban használt ókori példázat megérintett. A KÖR az a hely, amin belül az igazságnak el kell dőlnie - jelen esetben a színház igazságának. A KRÉTA a mulandóság és az újraszületés metaforája, hiszen ha megrajzoljuk a kört, elkezdünk valamit, s ha végeztünk a dolgunkkal, feltöröljük a krétaport és elbúcsúzunk egymástól. A KRÉTAKÖR a mindig változó, az ügyek és gondolatok köré újra- és újraalakuló csapatot jelenti, akiket minden egyes alkalommal én hívok be, és én is búcsúztatok.

Már többször átéltünk hasonló – az elmúlást és újraszületést hordozó – pillanatot, csak talán kevésbé volt feltűnő, amikor például az első 7 év után kibővítettük a társulatot, új munka- és alkotótársak kerültek a koncentrikusan táguló körön belülre.

Mielőtt most ismét újrarajzoljuk a kereteket, szeretnénk nézőinknek egy sajátos áttekintést nyújtani az elmúlt időszak munkájáról. Bizonyos távolságból szemlélve, jobban láthatóak az egyes előadások kontúrjai, esetleg új összefüggések fedezhetőek fel közöttük. Kiderülhet: mi honnan indult, hova vagy miért éppen eddig tart?

Visszakanyarodva a legutóbbi fordulóponthoz, felidézzük 2002-ből az előző periódus utolsó, s az új első produkcióját. A Leonce és Lénából kiindulva megmutatjuk miként alakult a Hamlet-motívum Schilling Árpád rendezéseiben a Sirájon át a hamlet.ws-ig. A HazámHazámat a FEKETEországgal párba állítva pedig felelevenítjük Magyarország rendszerváltás utáni történetének sajátos, krétakörös olvasatát.

A KRÉTAKÖRMENET tehát ünnep, mellyel megemlékezünk az elmúlt időszak kísérleteiről, és utat nyitunk az újabbak felé. És ha ünnep, akkor természetesen buli, ahova mindenkit várunk, ahogy eddig is, és újra, még egyszer, majd tovább, tovább…